Sosem leszel egyedül

  A fotón én vagyok, 19 évesen, épp akkor engedtek ki a kórházból, amint a hátsó kertemben ülök, és megpróbálok egy ceruzát tartani a fogaimmal. A képen látható kottaállvány ugyan az, amelyre a testvérem, Jay egykor a Bibliámat helyezte. A ceruza radíros végével hajtottam Isten igéjének lapjait előre és hátra abban a reményben, hogy válaszokat találok a kérdéseimre. Miért engedte Isten, hogy ilyen súlyos fogyatékosság érjen egy olyan kedves, keresztény lányt, mint én? Steve Estes, egy hívő társam vezetett Jeremiás siralmai 3. fejezetéhez, különösen a 32-33-as vershez, amely így szól: „Még ha megszomorít is (az Úr), irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.” Az én bölcs barátom ezt mondta: „Joni, ez azt mutatja, Isten nem leli örömét a törött nyakadban. Mint bármely apa, aki részvétet érez gyermeke iránt, gyötri a szívét a te szenvedésed. Ugyanakkor örömmel engedte megtörténni a balesetet. A gerincvelő sérülésed az Ő rendkívüli ter...