Ugrás a fő tartalomra

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére


Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista?

A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is.
Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt.

3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt.
Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem.

6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem.

7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban.

Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis.
A fázisok nem tartanak négy évig. 

Mit tehettünk? Rá kellett vennünk, hogy beszéljen. 

Kétségbeesésemben a közösségi médián megkérdeztem, hogy van e az ismerőseim között olyan, aki a szelektív mutizmusban járatos.

Ekkorra már tudtam a nevét. (Isten áldja az internetet!) Egy gimnáziumi barátom az ificsoportból válaszolt. Ő gyermekkorában legyőzte a szelektív mutizmust. Szülei egy speciális iskolába küldték egy évre, és elkezdett fejlődni: úgy tért haza, hogy beszélt. Nem volt más választásom, el akartam küldeni a gyermekem én is. A barátom és én kapcsolatban maradtunk.

Egyik dolog követte a másikat, mígnem eljutottam egy tanácsadóhoz, aki művészetterápiával foglalkozott. És segített. Lépésről-lépésre lányom visszanyerte a beszédét. 11 éves korára még nem teljesen változott meg. Még mindig voltak emberek akikkel nem beszélt, és olyanok is akikkel tiniként sem. De javarészt normálisan beszélt. Nagy örömömre belement, hogy készítsek vele egy interjút ehhez a blog bejegyzéshez.

Interjú a lányommal:

Kérdés: Milyen érzés amikor emberekkel beszélsz?

Válasz: Kellemetlen. Nem tudok felszabadultan beszélni. Néha ettől még jobban szorongok, például amikor olyan emberekkel kell beszélnem akikkel nem szoktam.

Kérdés: Kiválasztottad azokat az embereket akikkel beszéltél és akikkel nem?

Válasz: Nem.

Kérdés: Mitől lettél jobban?

Válasz: Elköltöztem valahová, és az ottani új emberekkel könnyebb volt beszélnem mert nem ismertem őket. Furcsa volt számomra, mert ők úgy ismertek meg engem mint aki nem beszél, és aztán hirtelen elkezdtem beszélni. Nem szerettem a túlzott figyelmet mindaddig, míg közelebb nem kerültem hozzájuk.

Kérdés: A terápia segített?

Válasz: Igen. Főleg amióta díjakat kaptam. Ez motivált engem.

Kérdés: Mit tanácsolnál egy olyan kisgyereknek aki szelektív mutistat?

Válasz: Ha találkoztam valakivel, aki olyan mint én, segítő szándékkal próbáltam elmagyarázni hogyan lettem jobban.

K: Sajnálod őket?

V: Igen, mert nem tudnak beszélni az emberekkel. Az élet jobb, mert tudok beszélni velük. Azóta is folyamatosan dolgozom ezen.

K: Hány emberrel nehézkes azóta is beszélned?

V: Még most is képtelen vagyok beszélni azokkal akik nem-beszélőként ismertek meg, mint pl. a barátaink és a Kaliforniai családunkkal, ahol régebben éltünk.



Milyen lépéseket tettünk?

1. A lépéseket bontsd le kis lépésekre. Válasszatok ki egy embert. Suttogjon neki. Aztán egy másik napon beszéljen hangosan azzal az emberrel. Kapjon egy matricát minden sikeres kis lépés után. Aztán pedig jutalmat, ha kigyűlt egy oldalnyi matrica. Emberről-emberre nyeri vissza a hangját.

2. Alkalmazz szorongáscsökkentő módszereket: mélylégzés, relaxálás, vizualizáció

3. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt ajánljam, de Nála működött… Pénz! Nagymama pénzt adott neki ha beszélt. 25 cent volt egy szó először, később pedig 25 cent egy mondat. Egy nap 20 dollárral jött haza. Működött. (Később majd dolgozunk a kis zsoldos szívén.)

4. Menjetek olyan helyekre, ahol senkit sem ismer. Rájöttünk, hogy a fejében még nincs olyan lista, hogy kikkel beszél, de van olyan, hogy kikkel nem tud és melyek azok a helyek ahol csendben van. Az emberek akikkel még soha nem találkozott, nem voltak a listán. Beszélt velük, ha előtte emlékeztettük rá, hogy ők nincsenek azon a listán.



Ha a leírtak tükrözik az utadat, nem vagy egyedül. A gyermeked értékes és le tudja győzni a szelektív mutizmust, nem olyan emberré válva akinek mindig is akartad volna őt, hanem egyre jobban olyan emberré fog válni, mint akinek Isten teremtette Őt.





Forrás: https://differentdream.com/2021/12/selective-mutism-4-ways-to-lift-up-your-child/
Fordította: Varga-Gyurán Tímea

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d

Remény, ha fáj

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások