Hátul álltam a templomban a lelkésszel, ahogy üdvözöltük azokat, akik engem jöttek meghallgatni. Egyikük bejött és azt mondta: „Még mindig küzdök azzal, hogy nem tudok megbocsátani, Lelkész úr. Nem tudok túllépni azon, ami történt.” Aztán még valaki megosztotta velünk a történetét: „Nem igazságos, amit átéltünk, ahogy én és a testvérem felnőttünk. Sanyarú sorsunk volt.” Hálás voltam az őszinteségükért, de nem tudtam nem sajnálni őket, ahogy ragaszkodtak az évekkel korábbi sérelmeikhez. Naomira emlékeztet Ruth könyvéből, aki szintén óriási csalódásokat élt át. Férje és két fia meghalt, amikor az otthonuktól távol éltek. Veszteségekkel tért vissza Betlehembe. Ruth 1, 19-22. Együtt, ketten mentek tehát tovább, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe értek, az egész város felbolydult miattuk, és az asszonyok azt kérdezgették: Csakugyan Naomi ez? Ő azonban azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserítette sorsomat a Mindenható. Egés...
… egy oldal, ahol a szülők őszinték lehetnek, ahol felfrissülhetnek, és ahol meggyőződhetnek arról, hogy nincsenek egyedül a különleges figyelmet igénylő gyermekeik nevelésekor. … egy oldal, ahol segítséget szeretnénk nyújtani a közösségeknek, gyülekezeteknek, hogy az SNI-s gyermekek, szüleik, családjaik otthonra lelhessenek közöttük...