Sosem leszel egyedül

„Nem megy.” Ültem az irodámban egyik reggel néhány hete és zokogtam, ahogy a lányom a hátamat simogatta. „Egyszerűen nem megy.” Csak az egyik autó működött a négy felnőttből és két gyerekből álló családunkban. A mosógép felmondta a szolgálatot. A gipszkartonozók, aki az öt hónapja késő házbővítésen dolgoztak, további rossz híreket hoztak. „Egyszerűen nem megy.” Zokogtam. „Nem kell csinálnod semmit” – nyugtatott a lányom. Ami jó volt. Mert tényleg, nem tudtam. Tizenkét hónapos járványos élet és 12 hónapos járulékos építkezés, amelyek tovább hatoltak a korlátozott életterünkbe, ami miatt zokogtam. „Jobban érzed magad?” – kérdezte a lányom nagyjából egy órával az összeomlásom után. „Nem” – mondtam „talán már sosem fogom magam jobban érezni.” „Jól van.” – mondta. „Nem kell, hogy jobban érezd magad.” A reggel nagy részé kellett ahhoz, hogy visszatérjen az egyensúlyom, és a nap nagy része, hogy reflektálhassak a kétségbeesésre, ami elborított engem. Rájöttem, hogy amikor legutóbb ennyire r...

Tíz éve, amikor kisfiamat, Jamest a három éves vizsgálatra vittem, eldöntöttem, hogy őszinte leszek a gyermekorvossal, ami az észrevett visszamaradásokat és aggodalmainkat illeti. Ezt írtam akkor: ,,Régebben beszélt, de most nem beszél. Nem játszik más gyerekekkel. Nem reagál amikor az édesapja hazajön munkából. Néha olyan mintha nem is lenne igazán ott velünk, annak ellenére, hogy egy szobában vagyunk.” Azon a találkozón olyan képességeket ellenőrzött a gyermekorvos amelyekkel kellett volna rendelkezzen abban a korban. Megkérte rajzoljon egy kört. Nem tudott. Még megfogni se tudta a színes ceruzát. Megkérdezte, hogy fiú vagy lány. Nem mondott semmit. Megkérdezte tőlem, hogy tud-e egyedül öltözni. Nem tudott, de szeretett egyedül levetkőzni (ami probléma volt, mert még közel sem jártunk a szobatisztasághoz). A találkozó végén adott egy telefonszámot, hogy hívjam fel a tankerületet egy időpontért további kivizsgálások miatt. Néhány hónappal később amikor beléptünk az általános iskolába...

A sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő szülők már amúgy is sok stressznek és aggodalomnak vannak kitéve. Ha ezt még meg is toldjuk a COVID-19-ből adódó bizonytalansággal és az őszi iskolakezdéssel, valószínű, hogy ezek a szülők túlterhelődnek a szorongástól.  Ézsaiás könyvében van egy vers, ami szerintem minden szülő számára nagyon bátorító lehet ezekben a bizonytalan időkben, a gyermekeinket és a jövőnket illetően.  „Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.” (Ézsaiás 40,11)  Mint pásztor, nyáját úgy legelteti  Biztos vagyok abban, hogy mindannyian ismerjük a 23. Zsoltárt, „Az Úr az én Pásztorom”, és a János 10. fejezetét, amelyben Jézus a Jó Pásztornak nevezi magát, aki életét adja az Ő juhaiért. Mindkettő egy nagyon bátorító metafora arról, hogy Isten mennyire szeret bennünket, és hogy mindannyiunkról gondoskodik.  A juhok nem túl okos állatok. Nem tudják megvédeni magukat. Nem k...