A sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő szülők már amúgy is sok stressznek és aggodalomnak vannak kitéve. Ha ezt még meg is toldjuk a COVID-19-ből adódó bizonytalansággal és az őszi iskolakezdéssel, valószínű, hogy ezek a szülők túlterhelődnek a szorongástól.
Ézsaiás könyvében van egy vers, ami szerintem minden szülő számára nagyon bátorító lehet ezekben a bizonytalan időkben, a gyermekeinket és a jövőnket illetően.
„Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.” (Ézsaiás 40,11)
Mint pásztor, nyáját úgy legelteti
Biztos vagyok abban, hogy mindannyian ismerjük a 23. Zsoltárt, „Az Úr az én Pásztorom”, és a János 10. fejezetét, amelyben Jézus a Jó Pásztornak nevezi magát, aki életét adja az Ő juhaiért. Mindkettő egy nagyon bátorító metafora arról, hogy Isten mennyire szeret bennünket, és hogy mindannyiunkról gondoskodik.
A juhok nem túl okos állatok. Nem tudják megvédeni magukat. Nem képesek maguknak élelmet vagy vizet találni. Nem térnek nyugovóra, amikor már szükségük lenne rá. A legyek és más bogarak annyira zavarják a szemüket, fülüket és az orrnyílásukat, hogy sziklákhoz vagy fákhoz is odanyomják a fejüket, csak hogy enyhülést találjanak – ez az oka annak, hogy a pásztor olajjal keni be a birkák fejét. Talán nem hangzik túl vonzónak azt mondani, hogy mi is juhok vagyunk, de amikor elönt bennünket a szorongás, akkor határozottan ugyanolyanok vagyunk, mint azok a birkák, akiknek szükségük van egy Pásztorra, aki meg tudja adni az a vezetést, kényelmet, ellátást és nyugalmat, amire olyan nagy szükségünk van.
Ha egyszerűen csak megnyugszunk abban a tényben, hogy van egy Jó Pásztorunk, aki annyira szeret minket, hogy meghalt értünk és mindent meg fog adni számunkra, amire szükségünk van, ez a fajta tökéletes szeretet minden félelmünket el fogja űzni.
Karjára gyűjti a bárányokat
Ismerjük a Jó Pásztor fogalmát és tudjuk, hogy Jézus szereti a kisgyermekeket és azt akarta, hogy jöjjenek Hozzá (Máté 19,14, Márk 10,14 és Lukács 18,16). Így Isten képe, ahogyan magához öleli a kisbárányait különleges és megnyugtató.
Van azonban egy gondolat, ami valaha mélyen megérintett engem ezzel a verssel kapcsolatban: a pásztor csak akkor képes szorosan tartani a kisbárányt, ha az anya megengedi ezt neki. Ha bízik a pásztorban, tudja, hogy gyermeke számára a legbiztonságosabb hely a pásztora karjai közt van. Ha ragaszkodunk ehhez az igazsághoz és rábízzuk gyermekeink egészségét, biztonságát és jövőjét arra, aki már pontosan tudja, mit hoz a jövő, akkor Ő megadja számunkra a mentális és szellemi nyugalmat. Mert tudjuk, hogy gyermekeink az Ő karjában vannak a legnagyobb biztonságban, annál, aki jobban szereti őket, mint ahogy mi képesek vagyunk rá.
… és ölében hordozza
Teljesen lenyűgöz ez a kép. Nem csak a pásztor képe, aki magához ölel egy bárányt, a dobogó szíve közelébe, hanem a Világegyetem Teremtőjének a képe, aki a mi gyermekeinek tartja szerető és hatalmas karjaiban.
Az Új Nemzetközi fordításban ez a vers így hangzik: „a szívéhez közel viszi őket”. Igen, mi szeretjük a gyermekeinket, ahogyan Isten is. Annyira szereti a gyermekeinket, hogy a szívében, a szíve közelében tartja őket, szereti őket és gondoskodik róluk. Ebben az igazságban megnyugodva mentális és szellemi megnyugváshoz jutunk, tudva, hogy gyermekeink biztonságban vannak az Ő szerető karjaiban, annál, aki a mi gyermekeinket jobban tudja szeretni, mint mi.
…a szoptatósokat szelíden vezeti.
Ha ez a vers még nem lenne számunkra, mint sajátos nevelési nevelési igényű gyermekkel élő szülők számára elég csodálatos és megnyugtató, ez az utolsó ige rész éppen nekünk szól. Isten nem csupán szereti a magatehetetlen juhokat, hanem ellátja mind őket, mint azok szüleit is. Nem követelve szeret, gondoskodik és vezet, hanem szelíden hív, hogy keressük Őt és bízzunk benne még jobban. Minden szülő számára meg fogja adni a szükséges bölcsességet, útmutatást, erőt, nyugalmat és gondoskodást, ha kérjük, keressük és követjük Őt, hogy szülőként is jól végezhessük a munkánkat.
Jenn Soehnlinnek két fia van, akik különleges áldások számára, mindketten sajátos nevelési igényűek. Célja, hogy bátorítsa és megossza Isten igazságát azokkal az anyákkal, akik a szülői utazáson szintén speciális igényű gyermekkel vesznek részt. Ő az írója az: „E különleges életet elfogadva: Anyaként növekedni különleges nevelési igényű gyermek mellett” című könyvnek.
Jenn szeret blogolni a hitről, az imádságról a Szentírásért és a speciális igényű gyermekek neveléséért (www.embracing.life). A speciális igényű anyák online bátorításához és támogatásához keresse fel az Embracing This Special Life nevű Facebook csoportot.
Forrás:
Fordította:
Kuruczné Virág Zsuzsa
lektorálta:
dr. Takácsné Marsalkó Kinga
Megjegyzések
Megjegyzés küldése