Ugrás a fő tartalomra

Recept fáradtságra

 

"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok"

(1 Péter 5:7)







Ez a vers visszhangzott bennem, miközben megpróbáltam átküzdeni tolószékemet egy csoportnyi agyi sérülést szenvedett ember között egy számukra fenntartott otthonban. Kerekem összeakadt egy fiú tolószékével, aki túlméretezett székében ült, és eközben megpróbáltam egy szellemileg fogyatékos lány beszédére figyelni. Egy másik beteg a falnak támaszkodva sírdogált könyörögve, hogy vigyék vissza a szobájába.




Egy ápoló nagyon szerette volna, ha bemegyek a részlegébe egy mind a négy végtagjára mozgássérülttel beszélgetni. Mosolyogva bólintottam, és megpróbáltam a beszélő lányra figyelni. Hasztalanul. A falnál lévő férfi nyöszörgése összetörte a még meglévő figyelmemet.



Messze voltam az otthonomtól, és idegesített, hogy szponzoraim telezsúfolták a napomat teendőkkel. Egész nap úton voltam, egy rehabilitációs otthont látogattam meg, ahol sérültekkel foglalkozó lelkészeknek előadást tartottam, és a program teljesen kimerített. Szerettem volna kihagyni ezt az estét, távozni, és visszatérni a hotelba, mielőtt az étterem bezárt volna.


De meg kellett állnom. Emlékeznem kellett arra, hogy Jézus velem van, nyitja az utat a tolószékem előtt, és minden egyes sérült lakó mosolyában és arcában örömét leli. A lármában meghallottam az Ő szelíd, suttogó hangját, "Joni, gyere hozzám. Fáradt vagy és leterhelt. Engedd meg, hogy megnyugvást adhassak neked" Megálltam, és csendben imádkoztam, kérve Istent, hogy adjon számomra megnyugvást. Emlékeztetőként Péter első levelének az 5. fejezetéből a 7. verse volt szükségem.



Amikor fáradtság és aggodalom készül leterhelni, siess Jézus karjaiba helyezni gondjaidat. A Péter levelében megfogalmazott recept közel húsz évszázada íródott le, de azóta sem tudott senki ehhez fogható megoldást kitalálni!



Köszönöm, Uram, hogy hordozod terheimet a mai napon!





(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional fotó:pinterest.com/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d...

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...

Tisztelgés a „szuperanyák” előtt

„Szóval, mivel foglalkozol?” Soha nem tudom, hogyan válaszoljak erre a kérdésre. Általában halkan ezt válaszolom: „Nem dolgozom, főállású anya vagyok.”  Mintha.  Úgy nőttem fel, hogy elhittem, arra vagyok elrendelve, hogy jelentős és figyelemre méltó dolgokat vigyek véghez a világban. Amikor keresztény lettem, a hitemet annak szenteltem, hogy még nagyobb dolgokat tegyek Isten Királyságáért.  Aztán közbelépett az autizmus.  Most két részre osztom az életemet: autizmus előtt- és utánra. Innen ered a projekt neve: „A.D.299”(299.00 az autizmus diagnosztikai kódja a DSM-ben , az orvosi/ mentálhigiéniás szakma bibliája).  Ma, egy főállású anya vagyok (SAHM), de nem saját akaratomból. Most a legnagyobb teljesítményeim naponta, hogy mindenkit felkeltek és kihúzok az ágyból-kezdve magammal- időben elfuvarozom őket a megfelelő helyekre, táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott harapnivalókkal és ebéddel a hűtődobozokban; majd értük megyek a megfelelő időben, ezen kívül e...