Nagyon sokszor kapom ezt a kérdést: „Hogyan magyarázom el a gyerekeknek mit is jelent a sajátos nevelési igény?”
A válasz a szövegkörnyezettől függ, több válasz lehetősége is szóba jöhet, tekintetbe véve, hogy kinek van szüksége a válaszra. Egy sajátos nevelési igényű gyerek teszi fel a kérdést? „Miért vagyok más?” Vagy a többi gyerek kérdezi, „Ő miért más, mint mi? ”Vagy éppen megpróbálunk választ adni a saját magunk által feltett kérdésre: „Hogyan egységesítsem mindannyiuk különbségeit?”
A kiindulópont, amikor megpróbálunk eligazodni ezeken a felvetéseken, egy meglehetősen nagy kérdéssel kell megküzdenünk : mit jelent a „más”? Az összes fenti kérdést úgy állítottuk össze- bár bevallom ez kissé vacakul érint- hogy azok tartalmazzák a „más” vagy „különböző” szavakat. A tudakozódás olyan kérdéseken alapul, amelyeket nekem és biztosan sokan közületek nektek is már számtalanszor feltettek. De mi a „különböző”? Miben különbözik, vagy kitől különbozik?
Mindannyian mások vagyunk, hacsak nincsen ikertestvérünk, tehát valójában nincs olyan, hogy egy „normális” ember különbözik, mindannyian különbözünk egymástól. Tehát hol húzódik az a vonal amely miatt feltesszük az előző bekezdések kérdéseit? Valakit a túloldalon tartanak, ha vörös haja van? Vagy ha épp zöld és barna a szeme? Vagy egy bizonyos magasság alatt vagy felett vannak? Mi van akkor, ha van anyajegyük?
Remélhetőleg már nem azokat az időket éljük, amikor az embereket megbámulták és úgy gondolták, „mások” a bőrük színe miatt, bár a legújabb, legfrissebb hírek nem teljesen erről számolnak be. Hol van az a határ és kinek kell meghúznia, és miért kell a speciális igényű vagy fogyatékkal élő embereknek a „rossz” oldalon találniuk magukat? Azon az oldalon, amelyik a nem normális?
Az egyik javaslat, amit adok az embereknek, akik megpróbálják ezt elmagyarázni a gyerekeknek, hogy összegyűjtsék őket. Kérdezd őket, miben különböznek a csoport többi tagjához képest. Arra biztatom őket, hogy foglaljanak bele olyan megerősítő különbségeket, mint a „Jó vagyok a fociban.”, vagy „Egyszarvúakat gyűjtök.”, valamint olyan fizikai különbségeket, mint „Magasabb vagyok.”, vagy „Szeplőim vannak.”, például, elősegítve őket, hogy emlékezzenek olyan esetekre, amikor leestek a fáról és eltörték a karjukat, vagy amikor szomorúak voltak, mert kedvencük elhalálozott, vagy amikor betegek voltak.
Ezután könnyebb ezeket a példákat felhasználni, hogy jobban megértsék, hogy mindenki „különböző”, egyikünk sem „normális”; olyan nincs! És mindannyiunknak vannak olyan pillanatai az életben, amikor extra támogatásra van szükségünk, függetlenül attól, hogy van-e különleges igényünk vagy fogyatékosságunk, vagy sem. Ha segít a gyerekeknek,hogy ezt saját tapasztalataik által megértsék, ezáltal egy referencia pontot fog adni nekik, hogy jobban elfogadjanak másokat.
Hasznos lehet, ha elgondokodunk egy népszerű gyermekszereplők csoportján és megvitatnunk a köztük lévő különbségeket. A Micimackó történetek szereplői nagyszerű példát kínálnak a fiatal gyerekek számára. Nagyon eltérő tulajdonságokkal, képességekkel rendelkeznek a Száz Holdas Pagony karakterei. Tigris nagyon pattogó és magabiztos, míg Füles csendesebb és szeret egyedül lenni. Bagoly nagyon bölcs, míg Zsebibaba, fiatal, még sokat kell tanulnia. Mindegyikük más, ahogy mi is mind mások vagyunk.
A legnehezebb kérdés, amit a gyerek saját maga feltehet: „Miért vagyok más?”Megválaszolhatjuk a kérdést teológiailag, elmondva nekik, hogy Isten egyedien és csodálatosan formálta őket olyannak, amilyenek; vagy hogy Isten ismerte és már akkor kiválasztotta őket, amikor még nem is léteztek. És ez mind abszolút igaz és jó, és segít nekik a megértésben, de talán valójában mindennél többet akarnak tudni arról, hogy az észlelt különbségük befolyásolja-e azt, ahogyan érezhetünk irántuk, különösen, ha a speciális szükségletek miatt elutasítást kaptak. Az összetört szívük legmélyebb, legsötétebb sarkában van a kérdés ami felmerülhet: „Még mindig szeretnek?”
Talán a legjobb- nem teológiai válasz lehetne- egy kis változtatással- Christopher Robin Micimackóján keresztül:
„Ígérd meg,hogy mindig emlékezni fogsz arra, hogy …bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, okosabb, mint véled, és jobban szeretnek, mint ahogyan arról neked tudomásod van.”
Talán az a legjobb válasz, amit adhatunk egy gyereknek, aki ezt a nehéz kérdést szegezi nekünk, hogy nemcsak elmondjuk, hanem hogy mellettük vagyunk, segíthetünk nekik együtt szembenézni az előttük álló kihívásokkal. Mint ahogy A. A. Milne olyan jól megfogalmazta:
Malacka: „Hogy betűzöd a szeretni szót? Micimackó: „Azt nem betűzöd, azt érzed.”
Úgy gondolom, hogy talán Jézus maga is hozzáadna egy Ámen-t ehhez.
Békesség néktek,
Márk
Forrás: Key Ministry, Mark Arnold: How Winnie the Pooh Can Help Answer Childrens questions About Special Needs
Fordította: Békés Ibolya, Lektorálta: Hajdu Andrea
Megjegyzések
Megjegyzés küldése