Látlak. Látom, ahogy átverekeded magad a hétköznapokon, ahogy küzdesz, ha összeomlik a gyermeked, ahogy megbirkózol az orvosi időpontokkal és a terápiákkal. Látom a szemedben a kétségbeesést. Látom, hogy megszakad a szíved a gyermeked el nem múló fájdalma láttán.
Látom, hogy az összeomlás határán állsz, és megrémít már a gondolat is, hogy még mindig maradt valami, amit tenned kell. Látom, milyen magányos az utad. Látom, ahogy lesütöd a szemed, amikor valaki megemlíti, hogy magaddal is törődnöd kellene, és látom az arcodon bűntudatot, amikor eszedbe jut, hogy akkor is szükséged lenne szünetre, amikor a gyermekednek nem. Látlak és értem.
Szülőként jellemző ránk a folyamatos pörgés. Addig pörgünk, amíg egyszer csak már nem bírunk tovább. Nem becsületrendre vagy kitüntetésre hajtunk, csupán azt tesszük, amit szükségesnek tartunk. A gondolat, hogy törődjünk magunkkal, kivitelezhetetlennek tűnik, bűntudatunkat pedig a többszörösére növelheti.
Nemrég megkérdezték tőlem, hogy honnan tudom, ha le kellene állnom, és kicsit magammal is törődni. Ha olvasod ezt a levelet, akkor ennek épp itt az ideje.
Amikor a legkisebb fiunk másfél éves volt, Sarah, a feleségem, teljesen kiégett. Lelkileg és érzelmileg is. Csak pörgött és pörgött nap, mint nap minimális alvással. Vasárnap reggel volt, amikor kiborult. Sarah, aki normál esetben egyáltalán nem sírós, a templomba menet oda- és visszaúton is csak zokogott. Álomba sírta magát, aludt 22 órát, fölkelt, megint sírt és újra aludt 17 órát.
A helyzet az, hogy nem ébredt kipihenten. Egyáltalán nem érezte úgy, hogy folytatni tudja. Kimerült volt. A hormonjai lemerültek, és még most, tíz és fél évvel később is küzd egészségügyi problémákkal.
Férjként és apaként is azt kérem tőled, hogy most szánj magadra időt. Ne várj addig, amíg túl késő lesz. A családodnak, a gyerekeidnek még sokáig szüksége lesz rád. Kérlek, szánj magadra időt! Még akkor is, ha ez csak napi öt perc lehet.
A „törődj magaddal” nem feltétlenül jelent valami hatalmas dolgot. A csupán öt perc naponta nagyon jó kezdet. Szánj időt arra, hogy levegőhöz juss. Szívd be a kedvenc illatosított szappanod illatát, amikor kezet mosol, egyél egy kis étcsokoládét, csak feküdj kicsit az ágyban fülhallgatóval a füledben és hallgasd meg a kedvenc számodat.
Az, hogy időt szánsz magadra, nem luxus. Nem önzés. Szükséged van rá. Kérlek, törődj magaddal, amíg nem késő!
Nagyon fontos, hogy tudd, hogy mi az az egy-két dolog, amit ma megtehetsz magadért!
Fordította: Timkó Tímea Lektorálta: Samai Hedvig
https://www.keyministry.org/specialneedsparenting/2019/9/27/dear-exhausted-wrung-out-and-frazzled-mom
Megjegyzések
Megjegyzés küldése