Az én lányom sok mindent jelenthet különböző embereknek. Az alatt a rövid idő alatt, míg életünk kereszteződik, az idegenek talán csupán csak az alapján alkotnak benyomást, ahogyan a lányom, Jaycee kinéz. A Down-szindrómája elmond róla valamit az embereknek, még akkor is, ha nem ismerik őt magát.
A legtöbb ismerős, úgy tűnik, egy édes tini lánynak látja Jaycee-t. Ha nincsenek gyakran Jaycee körül, nehézkes lehet a társalgás, a korlátozott beszéde miatt, de az ölelései könnyen felülmúlják a szavakat.
Azok az emberek, akik a legjobban ismerik Jaycee-t, gyakran egy vicces és élénk személyiségnek írják le. Tudják, hogy Jaycee szeret viccelődni, megpaskolni (szeretettel) valaki hátát, és énekelni Disney és keresztyén rock dalok széles skáláját. Minél többet vannak az emberek Jaycee körül, annál inkább a homályba vész a Down-szindrómája. Az emberek megismerik olyannak Jaycee-t, amilyen ő maga, és sok mindent fel lehet benne fedezni.
Számomra van egy olyan jelző, ami a legjobban lefesti a lányomat. Ő a legjobban szerető ember, akit ismerek. Jaycee árasztja a szeretetet. Mindegy neki, hogy a személy ismeretlen vagy ismerős. Akár az a másik személy szereti őt akár nem, Jaycee szeret, és nem szégyelli ezt kimutatni.
Pár évvel ezelőtt elvittem Jaycee-t egy sütőtök földre. Ahogy várt a sorban, hogy befessék az arcát, több kislány is körülvette. A Jaycee előtti széken egy kisebb gyerek ült, türelmesen várva a sorát. Jaycee öt percen belül háromszor hajolt előre és puszilta meg a kislány fejét. A kisgyerek nem igazán tudta mire vélje Jaycee szeretetét, de nem állította le.
Néhány ember talán illetlennek tekinti Jaycee szeretetének megnyilvánulásait, mondván, hogy akkor tizenéves volt. Jaycee nem gyakran jár körbe ismeretleneket ölelgetve és puszilgatva, de vannak pillanatai, amikor spontán megszeretgeti a kisebbeket. Mikor látom, hogy így szeret másokat, meglátom Isten szívét.
A társadalmunk nem így viselkedik, engem is beleértve. Nem járkálok körbe ölelgetve és puszilgatva másokat, főként idegeneket nem. Én sokkal távolságtartóbb vagyok, és megtartom magamnak az érzelmeimet. Ráköszönni egy idegenre számomra erőltetett lenne. Jaycee-vel ellentétben, én gyakran megvárom, amíg az emberek megteszik felém az első jóindulatú gesztusokat.
A lányom úgy szereti az embereket, ahogyan Isten szeretné, hogy mi szeressünk-semmit sem visszatartva. Ő nem vár arra, hogy a másik személy szeressen előbb; ő adja, és nem vár viszonzást. Nincs visszautasítástól való félelem vagy kötöttségek. Szabadon szeret.
Így Jaycee ki tud jönni olyan emberekkel, akiket néha nehéz szeretni. Egyszer összezavarodtam egy bizonyos személy miatt, aki élvezte Jaycee társaságát, de nem gyakran tűnt úgy, hogy élvezné bárki más tarsaságát. Édesapám megmagyarázta: ”Ez könnyen érthető. Jaycee mindenkit ítélkezés nélkül szeret. Az a személy érzi ezt.”
Jaycee képes felismerni a jót az emberekben. Nem tart haragot és nem fizet a bántó viselkedésért bántással. Legtöbb esetben nem foglal állást az emberek mellett. Jaycee szeret, és jól szeret. Ez az, amit a legbecsesebbnek tartok benne. Én nem, tudok megfelelni a Szentírásnak, amikor azt írja, hogy szeressünk másokat. Jaycee viszont ösztönösen jól tudja, hogyan tegye ezt.
Amikor március 21-én lesz a Down-Szindrómások Világnapja, el fogom ismerni és becsülni fogom mindazt, ami a lányom. A Down-szindrómája mögött egy bámulatos és csodálatos lány van. Amit a leginkább értékesnek tartok Jaycee-ben az az ő szerető természete. Az ő szeretete megmutatja nekem Isten szívét. Ki ne ünnepelné ezt?
Forrás:Key Ministry: What I Value Most in My Child with Down Syndrome
Megjegyzések
Megjegyzés küldése