Ugrás a fő tartalomra

Amikor készen állsz arra, hogy a sajátos nevelési igényűek szószólója légy


Amikor túllépsz a fájdalmadon és megtalálod a célodat, többé már nem leszel áldozat, hanem pártfogóvá válsz.

Úgy hiszem, 5 fázisa van, hogy sajátos nevelési igényű szülővé válj. Onnan tudod, hogy készen állsz erre az 5. fázisra, hogy magad mögött hagyod a fájdalmad és megtalálod a célodat. Ez az a cél, amit Isten kezdettől fogva neked tervezett, és Ő veled lesz minden egyes lépésednél az utadon.

Sajátos nevelési igényű szülőként, egyszer csak, amikor már elfogadtad az új életformád, készen állsz arra is, hogy észrevedd kinek van szüksége segítségre körülötted. Arra kapsz meghívást, hogy áldás légy a körülötted lévő családoknak. Váratlan áldások.

Számos módja van a támogatásnak. Dolgozhatsz oktatási területen, segíthetsz más szülőknek, hogy magabiztosnak érezzék magukat az egyénre szabott oktatási program megbeszélésein. Dolgozhatsz a biztosítási reform ügyében a lakókörnyezetedben. Indíthatsz egy vállalkozást, amely fogyatékossággal élő embereket foglalkoztat. Vagy hozzám és a férjemhez hasonlóan, segíthetsz a gyülekezeteknek sajátos nevelési igényű családok fogadásában és támogatásában.

Ha készen állsz, hogy érdekképviseleti szerepbe lépj, akkor nagyon ajánlom LOMAH jelenlegi podcast sorozatát, mely az érdekképviseletről szól. Vendége voltam az egyik epizódban, amelynek címe: „Befogadás hívő környezetben” volt. Nagyon elgondolkodtató kérdéseket tett fel, amikről tudtam, hogy sok családnak fog segíteni.

A következőket érintettük:

·  * Egy tanulmány kimutatta, hogy az autista családoknál nyolcszor kisebb a valószínűsége, hogy rendszeresen járjanak gyülekezetbe, mint egy átlagos családnál.

·     *  Mivel nem járnak keresztény közösségbe, megromolhat a házasságuk, és az SNI-s gyerekek testvérei is ritkábban jutnak el a gyülekezetbe

·         * Különböző méretű gyülekezetek miként tud fogadni sajátos nevelési igényű családokat.

·         *  A "Key Ministry" (amerikai SNI-s családokat szolgáló misszió) segédanyagai.

Mit gondolsz, mi a te érdekképviseleti elhívásod?

Először is ismerned kell magadat. Itt van néhány kérdés, melyeket feltettem magamnak, amikor a saját támogatói elhívásommal kapcsolatban imádkoztam:

1. Mik a szenvedélyeim? Miről tudok órákon át is beszélni?

2. Mik az erősségeim és a gyengeségeim? Milyen személyiség típus vagyok?

3. Milyen dolgokat szükségszerű megtennem ebben az időszakban? Melyek azok melyek elsőbbséget élveznek most?

Mivel a férjem egy lelkipásztor, a gyülekezetek gondozása számunkra természetszerű döntés. S ez az elhívásunk, melyért rajongunk. Én magam is sajátos nevelési igényű gyermek testvére vagyok, ezért szenvedélyesen segítek a szülőknek támogatni, az SNI-s gyermekek testvéreit a családjukban. Isten fel tudja használni a tapasztalatainkat, kapcsolatainkat, képességeinket ezeken a területeken, hogy másoknak segíthessünk. És Isten felhasználja mindazt, amit átéltél, hogy másokon is segíts. Ő egyetlen küzdelmet sem pazarol el.

Egy másik család, akikkel a terápiás váróban találkozol, a közösséged, az iskolai rendszered, az állam, melyben élsz, − nekik szükségük van rád. Pozitív változást tud előidézni egy másik család életében, ha használod az ajándékokat és az ismereteidet, amelyeket Istentől kaptál. Ha érzed a vezetést, akkor hozz változást más családok vagy családok nagyobb csoportjainak számára is. Váratlan áldások.

Imádkozom érted, amíg ezt végiggondolod és imádkozom az érdekképviseleti lehetőségeidért is. Emlékezz, Isten életedre vonatkozó terve és célja nem állt meg ott amikor meghallottad a diagnózist. Ez még csak a kezdet!

 



Forrás: Sandra Peoples: When You’re Ready to Be a Special-Needs Advocate

Fordította: Varga-Gyurán Tímea, Lektorálta: dr. Takácsné Marsalkó Kinga

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d

Remény, ha fáj

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis