Ugrás a fő tartalomra

Amikor készen állsz arra, hogy a sajátos nevelési igényűek szószólója légy


Amikor túllépsz a fájdalmadon és megtalálod a célodat, többé már nem leszel áldozat, hanem pártfogóvá válsz.

Úgy hiszem, 5 fázisa van, hogy sajátos nevelési igényű szülővé válj. Onnan tudod, hogy készen állsz erre az 5. fázisra, hogy magad mögött hagyod a fájdalmad és megtalálod a célodat. Ez az a cél, amit Isten kezdettől fogva neked tervezett, és Ő veled lesz minden egyes lépésednél az utadon.

Sajátos nevelési igényű szülőként, egyszer csak, amikor már elfogadtad az új életformád, készen állsz arra is, hogy észrevedd kinek van szüksége segítségre körülötted. Arra kapsz meghívást, hogy áldás légy a körülötted lévő családoknak. Váratlan áldások.

Számos módja van a támogatásnak. Dolgozhatsz oktatási területen, segíthetsz más szülőknek, hogy magabiztosnak érezzék magukat az egyénre szabott oktatási program megbeszélésein. Dolgozhatsz a biztosítási reform ügyében a lakókörnyezetedben. Indíthatsz egy vállalkozást, amely fogyatékossággal élő embereket foglalkoztat. Vagy hozzám és a férjemhez hasonlóan, segíthetsz a gyülekezeteknek sajátos nevelési igényű családok fogadásában és támogatásában.

Ha készen állsz, hogy érdekképviseleti szerepbe lépj, akkor nagyon ajánlom LOMAH jelenlegi podcast sorozatát, mely az érdekképviseletről szól. Vendége voltam az egyik epizódban, amelynek címe: „Befogadás hívő környezetben” volt. Nagyon elgondolkodtató kérdéseket tett fel, amikről tudtam, hogy sok családnak fog segíteni.

A következőket érintettük:

·  * Egy tanulmány kimutatta, hogy az autista családoknál nyolcszor kisebb a valószínűsége, hogy rendszeresen járjanak gyülekezetbe, mint egy átlagos családnál.

·     *  Mivel nem járnak keresztény közösségbe, megromolhat a házasságuk, és az SNI-s gyerekek testvérei is ritkábban jutnak el a gyülekezetbe

·         * Különböző méretű gyülekezetek miként tud fogadni sajátos nevelési igényű családokat.

·         *  A "Key Ministry" (amerikai SNI-s családokat szolgáló misszió) segédanyagai.

Mit gondolsz, mi a te érdekképviseleti elhívásod?

Először is ismerned kell magadat. Itt van néhány kérdés, melyeket feltettem magamnak, amikor a saját támogatói elhívásommal kapcsolatban imádkoztam:

1. Mik a szenvedélyeim? Miről tudok órákon át is beszélni?

2. Mik az erősségeim és a gyengeségeim? Milyen személyiség típus vagyok?

3. Milyen dolgokat szükségszerű megtennem ebben az időszakban? Melyek azok melyek elsőbbséget élveznek most?

Mivel a férjem egy lelkipásztor, a gyülekezetek gondozása számunkra természetszerű döntés. S ez az elhívásunk, melyért rajongunk. Én magam is sajátos nevelési igényű gyermek testvére vagyok, ezért szenvedélyesen segítek a szülőknek támogatni, az SNI-s gyermekek testvéreit a családjukban. Isten fel tudja használni a tapasztalatainkat, kapcsolatainkat, képességeinket ezeken a területeken, hogy másoknak segíthessünk. És Isten felhasználja mindazt, amit átéltél, hogy másokon is segíts. Ő egyetlen küzdelmet sem pazarol el.

Egy másik család, akikkel a terápiás váróban találkozol, a közösséged, az iskolai rendszered, az állam, melyben élsz, − nekik szükségük van rád. Pozitív változást tud előidézni egy másik család életében, ha használod az ajándékokat és az ismereteidet, amelyeket Istentől kaptál. Ha érzed a vezetést, akkor hozz változást más családok vagy családok nagyobb csoportjainak számára is. Váratlan áldások.

Imádkozom érted, amíg ezt végiggondolod és imádkozom az érdekképviseleti lehetőségeidért is. Emlékezz, Isten életedre vonatkozó terve és célja nem állt meg ott amikor meghallottad a diagnózist. Ez még csak a kezdet!

 



Forrás: Sandra Peoples: When You’re Ready to Be a Special-Needs Advocate

Fordította: Varga-Gyurán Tímea, Lektorálta: dr. Takácsné Marsalkó Kinga

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...

Tippek a jó szándék kultúraváltó kapcsolattá változtatásához

A globális járvány növelte a társadalom tudatosságát az elszigeteltség érzéseiről és következményeiről. Marad a kérdés, mi lesz ennek az új tudatosságnak a tartós hatása? Ahogy az egyházi programok kezdenek visszatérni, sok fogyatékossággal élő személy és család máris eltéved a keveredésben - ismét elfeledettnek és láthatatlannak érzi magát. A fájdalom most még mélyebb, mint a pandémia előtt volt. Még 2020 májusában felcsillant a remény, hogy a dolgok megváltoznak. A családgondozók és a speciális szükségletekkel rendelkező emberek több empátiára és értelmes cselekvésre számítottak a válság végetértével. A minap elhajtottam hajvágásra. Körülbelül 4 hét után először léptem ki a házból. Az utak tele voltak A maszkoktól és a plexi korlátoktól eltekintve az emberek ugyanúgy mozogtak, mint valaha, a „COVID” szó elhangzása előtt. Azon kaptam magam, hogy az autóban ülök, aztán a szalonban a székben és egyre keserűbbé válok. Az, ahogy a világ forog a házam négy fala körül, továbbra is óriási ki...

Béke az elfogadásban

A béke és az öröm az elfogadással kezdődik. Az elfogadás egy olyan kifejezés, amelyet Isten gyakran eszünkbe juttatott az elmúlt évtizedben, amikor a családunkban szinte rendszeresek voltak a megpróbáltatások. A krónikus betegséggel vívott napi küzdelem, a legyengítő sérülések, a gyermekek szenvedése, az anyagi gondok és a mentális betegségben szenvedő szeretteink gondozásának nehézségei között Isten sok leckét adott fel számunkra az elfogadás osztálytermében. Nem lemondás, hanem elfogadás. Mert míg a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk és a vereségben fekszünk, addig az elfogadás azt jelenti, hogy hiszünk és bízunk abban, hogy az, aki irányít, jó és megbízható, még akkor is, ha ebben a pillanatban épp nem  ezt látjuk. Ez azt jelenti, hogy alázatosan elfogadjuk életünk céljait és akaratát, mert nemcsak hiszünk Atyánk ígéreteiben, hanem bízunk benne, hogy Ő hűséges lesz azok megvalósításához. Mert azt mondja, Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! PÉLDABESZ...