A különleges igények: az elfogadás választás kérdése

 Az elfogadás szót az angol értelmező szótár a következőképpen határozza meg:

 

1.      Beleegyezni egy adomány vagy egy feladat elfogadásába

2.      Annak folyamata vagy ténye, hogy valami vagy valaki alkalmas, érvényes, megfelelő valamire

3.      Egyetérteni vagy hinni egy ötletben vagy magyarázatban.

4.      Hajlandó tolerálni a nehéz helyzeteket.

 

Az elfogadás egy olyan szó, melynek számos jelentése van és minden embernek mást jelent. A sajátos nevelési igényű gyermekekről és fiatalokról szóló blog keretében, ezek a jelentések lehetnek összetettek és nagyon egyéniek, különösen ismerősnek találtam a fent bemutatott szótári definíciót, talán Ön is.

  „Beleegyezni egy adomány vagy egy feladat elfogadásába...” Amikor valaki sajátos nevelésű igényű gyermek szülőjévé válik, sok minden megváltozik és az élet soha nem lesz ugyanolyan, mint előtte. Sok álom és remény összeomlik, örökre elvész.

 Amikor a kisfiam, James, kisbaba volt, arról álmodoztam, hogy részt vehet az Ashes krikett tesztmérkőzésen, melyet Anglia játszik Ausztrália ellen (2002-ben kétségbeesettek voltunk), hogy feltalálja a rák ellenszerét, hogy ő lehet az első ember, akinek a lábnyoma a Marsot érintheti. Persze elég valószínűtlen, hogy bármelyik valóra vált volna, de ahelyett, hogy ezek az álmok szépen lassan szertefoszlottak volna, ahogy az lenni szokott a szülők álmaival, a mi reményeinket egy szempillantás alatt eltiporták, amikor James 2 és fél éves lett és valaki nagyon óvatosan, nagyon kedvesen, de komolyan közölte: „James autista és tanulási nehézségei lesznek.” Az hogy később ehhez a diagnózishoz epilepszia és szorongási zavar társult, már nem sokat változtatott a világunkon.

 

Hogy kevésbé szerettük őt emiatt? Nem, természetesen nem. Hogy elutasítóak lettünk vele? Nem, ő még mindig a mi kisfiunk és most még jobban szüksége volt ránk, hogy ott legyünk mellette. Mi elfogadtuk a nehéz híreket, hogy James sajátos igényű, vállaljuk egy életen át a gondozását, új álmokat álmodjunk együtt a közös jövőnkről, elfogadva, hogy a dolgok most megváltoztak és elhatároztuk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle.

 

„Annak folyamata vagy ténye, hogy valami vagy valaki alkalmas, érvényes, megfelelő valamire....”Egy dolog van, amelyet bármely életkorú, fogyatékossággal élő vagy speciális igényű ember és családja szeretne: ugyanaz a bánásmód, ugyanaz a szemlélet, ugyanazok a lehetőségek, mint bárki másnak. Ahhoz, hogy életük jelentőségteljes és értelmes legyen, ahhoz az szükséges, hogy ugyanúgy fogadják el őket, mint hétköznapi társaikat.

A valóság azonban ettől fájdalmasan különbözik: gyakori az elutasítás és a kirekesztés, gyakran félreértik őket, a lehetőségek korlátozottak vagy nem létezőek.  „A fogyatékossággal élő személyek nagyobb arányban tapasztalnak meg hátrányos társadalmi-gazdasági hatásokat, mint a fogyatékosság nélkül élők, például alacsonyabb iskolai végzettség, gyengébb egészségügyi eredmények, alacsonyabb foglalkoztatási szint és a magasabb szegénységi ráta.”

 

 Mi mindig teljes értékűnek fogjuk tekinteni James-t, Ő több számunkra, mint tökéletes, mi mindig el fogjuk őt fogadni és nem fogjuk engedni, hogy mások korlátokat állítsanak az ő életében. A helyzet azonban sokak számára nagyon más; ha a fogyatékkal élők egy nemzet lennének, akkor ők lennének a harmadik legnépesebb nemzet a világon (Kína és India után). Ők azok, akik megérdemlik, hogy folytassuk a harcot a felfogás megváltoztatásáért, a valóság megváltoztatásáért és igen -változtassuk meg a világot számukra!

 

„Egyetérteni vagy hinni egy ötletben vagy magyarázatban.” Hiszek benne, hogy egy olyan világszemléletnek nem kellene elrugaszkodottnak számítania, és nem is az, amelyben mindenkit képességétől vagy fogyatékosságától függetlenül egyenlőnek tekintenek, ugyanolyan érvényesnek fogadnak el, mint bárki mást, ugyanúgy tekintenek rá, mint társaikra, akik ugyanolyan lehetőségekkel rendelkeznek, mint bárki más,

  Hiszek abban, hogy a dolgok formálhatóak, a gyülekezeteken belül és a társadalom egészében megváltozhat a felfogás. Azon munkálkodom, hogy változás történjen a különleges szükségletekkel és fogyatékkal élők, különösen a gyermekek és a fiatalok számára. Egyre több ember -közületek sokan, akik ezt olvassátok- csatlakozik hozzám, egyetértve azzal a hittel és ötlettel és elfogadva a kihívást, hogy az elfogadás legyen a modell, a követendő minta, a befogadás és összetartozás üzenetét terjesszük, így érhetünk el áttörő változásokat.

 Jézus azt mondta:

„Menjetek és tegyetek minden nemzetet a tanítványommá.” (Mt 28,19) Ha a fogyatékkal élők képviselik a világ harmadik legnagyobb nemzetét, akkor fogadjuk el ezt az elképzelést hittel, menjünk és osszuk meg velük Jézus szeretetét, reményt keltve, változást hozva.

 

„Hajlandó tolerálni a nehéz helyzeteket.” Választhatunk, hogy egy helyzetet elfogadunk vagy nem, hanem megváltoztatjuk azt. Nem fogadhatok el olyan gyülekezetet, amelyben nem lelnek otthonra fogyatékkal élő gyermekek vagy fogyatékkal élő barátaim. Nem tudom elfogadni azt az egyházat, amely úgy gondolja, hogy a hagyományaik és templomaik fontosabbak, mint maga az ember, ahol az autista gyerekek hangját elnyomják az „okoskodók”, ahol Jézus szeretetét elítélő tekintetek váltják fel.

 Rengeteg csodálatos ember és szervezet van, akik nem tudják elfogadni ezt, akik egyénileg vagy másokkal összefogásban, megváltoztatják a gyülekezetekben a szemléletmódot. Sok a tennivaló és mindebben érezni Isten kegyelmét. De akkor ennek egyáltalán nem szabad meglepetést okozni, ugye? Jézus volt a legelfogadóbb és befogadóbb személy, aki valaha élt, Ő mindenkit szeret, Ő mindenkinek a rendelkezésére áll és ő még napjainkban is rendelkezésünkre áll és szeret mindenkit, tényleg mindenkit!

 Elfogadás: egy szó, melynek számtalan jelentése van, de az a jelentés, amelyet a legjobban szeretek:

az az értelem, melyet Jézus ad neki, amely rámutat, hogyan kell elfogadnunk egymást.

Végül is, úgy tűnik, hogy az elfogadás egy választás.

 

Áldással,

 Márk

 Mark Arnold is the Additional Needs Ministry Director for Urban Saints Church, Luton, Bedfordshire, UK. Follow his writing at https://theadditionalneedsblogfather.com.

 

forrás: Key Ministry, Arnold Mark: Choosing Acceptence of Special Needs   https://www.keyministry.org/specialneedsparenting/2020/9/14/choosing-acceptance-of-special-needs

Fordítás: Némethné Papp Anita, Lektorálás: dr. Takácsné Marsalkó Kinga