Sosem leszel egyedül

A különleges szükségletekkel vagy fogyatékkal élő gyermekek szeretetnyelvének meghatározása egyes családok számára könnyű, mások számára pedig nagyobb kihívást jelent. Így számolnak be azok a szülők, akik megosztják történeteiket 5 fejezeten keresztül, magyarra fordítva: Bőséges szeretet megosztása sajátos nevelési igényű családokban: Az 5 szeretetnyelv® fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő szülőknek című fejezetben .  (Angol nyelven olvasható. Gary Chapman: Sharing Love Abundantly in Special Needs Families: The 5 Love Languages® for Parents Raising Children with Disabilities) Függetlenül attól, hogy a gyerekek nem verbálisak vagy verbálisak, fejlődésben késleltetettek vagy fizikailag fogyatékosak, viselkedési kihívásokkal küzdenek vagy kompatibilisek, a szülők, akik sikeresen felfedezték gyermekeik elsődleges nyelvét, ugyanazokat a próbákat állták ki, ugyanazokat a hibákat követték el megfigyeléseink szerint. Ugyanezen módszerek segítségével fedezheted fel gyermeked szeretetnyelvét

A nagymamám épp a nagynénémmel beszélt telefonon az egyik szombaton, amikor besétáltam a konyhájába, a sárga telefonzsinórt teljesen kihúzta a főzőlapig. Biztosan olyasvalamiről beszélgettek, ami a két fiatalabb unokatestvér egyikéről szólhatott, mert véletlenül hallottam, amint ezt mondja: „Nos, valami nem stimmel a nővéred gyerekeivel. Rendben lesz.” A „nővéred gyerekei” közül az egyikként elgondolkodtam, vajon meg kellene-e bántódnom ezen. De nemrég állapították meg nálam a diszlexiát, a húgom bőrével valami igen ijesztő dolog történt, amiről azt gondolták, hogy a lupusz jele, a nővérem pedig Down-szindrómás. A „nem stimmel” kifejezést nem negatív értelemben használták. „Valami nem stimmel a nővéred gyerekeivel” mondat állítólag bátorító szándékot hordozott magában. Mert ha az élet az anyukám számára rendben volt, ha képes volt minden egyes napot túlélni mindazzal, amivel mi küzdöttünk, akkor ez rendben lesz a nagynénémnek is. Most már van két saját fiam. És „valami nem stimmel” az

„Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” Zsolt 91,4 (RÚF) Jesseről akartam írni ezen a héten. Kitaláltam egy írást az elképzelt félelemről. Jesse a legfiatalabb gyermekem, autizmus spektrum zavara van (ASD, angolul Autism Spectrum Disorder, ami az autizmus egész skáláját jelenti, magyarán nem derül ki, hogy a gyermek ezen a skálán hol foglal helyet) és figyelemhiányos hiperaktivitás zavara (ADHD, angolul Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ami a hiperaktivitás, figyelemzavar és impulzivitás hármasából tevődik össze, de hogy melyik válfaja az ADHD-nek, azt nem említi az anyuka, aki a történetet írja.) Ahogyan Ő szokta, Isten megváltoztatta a tervet. Egy kedd este elővettem Jesse gyógyszerét. Este fél tizenegy volt, jóval később, mint ahogy egy nyolc évesnek ágyba kellene kerülnie, de a fiúk későn értek haza fociedzésről. Csontfáradtak voltunk mind, küzdöttünk a nyugodságért és a lélekjelenlétért. Az iskolai nővér telefonált reggel, hogy

A Bibliában Jézus 37 csodáját említik; 37 esetet, amikor Jézus oly megmagyarázhatatlan módon cselekedett, hogy az csakis Isten által lehetséges. Természetesen az egyik evangélium írója, János apostol azt mondta, hogy „ Jézus sok mást is tett. Ha mindent leírtak volna, feltételezem, hogy az egész világon sem lenne elég hely azoknak a könyveknek, amelyben feljegyezték volna”. (Jn, 21:25) De minden csoda melyet ismerünk, azok közül melyeket feljegyeztek, minden bizonnyal a legkülönlegesebb, a legmegdöbbentőbb, a legelképesztőbb az a 3 alkalom volt, amikor Jézus visszaadta valakinek az életet, aki halott volt. Három alkalom, amikor Jézus nem volt hajlandó elfogadni, hogy a halál visszafordíthatatlan, végleges, és adott egy újabb esélyt az életre. És ha megnézzük ezt a három esetet, ezt a 3 nagyon különböző embert, 3 nagyon különböző életkörülményt, azt láthatjuk, hogy újra, akárcsak számos egyéb csodatételében, hogy Jézus minden egyes alkalommal tanít is számunkra valamit. Tehát ebben a