Ugrás a fő tartalomra

A „tökéletlen” gyermek meglepő előnye



A nagymamám épp a nagynénémmel beszélt telefonon az egyik szombaton, amikor besétáltam a konyhájába, a sárga telefonzsinórt teljesen kihúzta a főzőlapig. Biztosan olyasvalamiről beszélgettek, ami a két fiatalabb unokatestvér egyikéről szólhatott, mert véletlenül hallottam, amint ezt mondja: „Nos, valami nem stimmel a nővéred gyerekeivel. Rendben lesz.”

A „nővéred gyerekei” közül az egyikként elgondolkodtam, vajon meg kellene-e bántódnom ezen. De nemrég állapították meg nálam a diszlexiát, a húgom bőrével valami igen ijesztő dolog történt, amiről azt gondolták, hogy a lupusz jele, a nővérem pedig Down-szindrómás. A „nem stimmel” kifejezést nem negatív értelemben használták. „Valami nem stimmel a nővéred gyerekeivel” mondat állítólag bátorító szándékot hordozott magában. Mert ha az élet az anyukám számára rendben volt, ha képes volt minden egyes napot túlélni mindazzal, amivel mi küzdöttünk, akkor ez rendben lesz a nagynénémnek is.

Most már van két saját fiam. És „valami nem stimmel” az ő esetükben sem. Valójában a családunk négy tagjával ez a helyzet: depresszió, szorongás, diszlexia (másodjára), autizmus, krónikus fájdalom, kényszerbetegség (OCD) és a poszt-COVID elhúzódó tünetei, melyek miatt valószínűsíthetően egy inhalátortól függ a férjem, amikor felmegy a lépcsőn vagy elmond egy prédikációt.

Nem vagyunk tökéletes család. Még csak nem is próbáljuk ezt tettetni. És ez lehetővé tette mások számára is, hogy befejezzék a tökéletesség színlelését.

Más anyukák írnak nekem, amikor a gyermekorvosaik rámutatnak arra, hogy a totyogós kisgyermekeik nem teljesítik a tipikus mérföldköveket. Az alsó osztályos gyermekek szülei tanácsot kérnek tőlem, amikor a gyermekeik küszködnek az olvasással. A kiskamaszok anyukái megállítanak a templom előterében, amikor szorongásos tüneteket látnak a gyermekeiken (vagy saját magukon). Facebook-üzeneteket kapunk idősebb tinédzserek szüleitől, amikor a gyermekeik azt mondják, nem hisznek többé Istenben. Biztonságban érezzük magunkat olyan emberek között, akiknek szükségük van arra, hogy valakivel beszéljenek, olyasvalakivel, aki nem ítélkezik vagy nem közhelyes tanácsokat ad. Épp tanulom, miként láthatjuk meg a „tökéletlen” családtagok meglepő előnyeit.

Számomra rendben van, ha valaki ezt mondja rólunk: „Abban a családban egyikükkel sem stimmel valami”, mert az evangélium iránti igényünk − mind az üdvösség pillanatában, mind életünk minden napján − a gyengeségünk és a Tőle való függésünk révén jelenik meg. Már csak azzal is üzenetet közvetítünk, hogy önmagunk vagyunk, így Isten kegyelme elegendő és Jézus terhe könnyű. Más emberek kétségbeesetten vágynak arra az üzenetre, megtiszteltetés hallani az ő történeteiket és megmutatni nekik a Krisztusba vetett reményünket.

„…de azt felelte: Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” Korintusiaknak írt II. levél, 12. fejezet, 9-10. vers





fordítás és kép: Sandra Peoples: A SURPRISING BENEFIT OF HAVING AN "IMPERFECT" CHILD https://www.keyministry.org/specialneedsparenting/2021/5/3/a-surprising-benefit-of-having-an-imperfect-child
fordította: Zrufkó-Pesthy Fruzsina
lektorálta: Samai Hedvig

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d...
Megjegyzés küldése
További információk

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...
Megjegyzés küldése
További információk

Tisztelgés a „szuperanyák” előtt

„Szóval, mivel foglalkozol?” Soha nem tudom, hogyan válaszoljak erre a kérdésre. Általában halkan ezt válaszolom: „Nem dolgozom, főállású anya vagyok.”  Mintha.  Úgy nőttem fel, hogy elhittem, arra vagyok elrendelve, hogy jelentős és figyelemre méltó dolgokat vigyek véghez a világban. Amikor keresztény lettem, a hitemet annak szenteltem, hogy még nagyobb dolgokat tegyek Isten Királyságáért.  Aztán közbelépett az autizmus.  Most két részre osztom az életemet: autizmus előtt- és utánra. Innen ered a projekt neve: „A.D.299”(299.00 az autizmus diagnosztikai kódja a DSM-ben , az orvosi/ mentálhigiéniás szakma bibliája).  Ma, egy főállású anya vagyok (SAHM), de nem saját akaratomból. Most a legnagyobb teljesítményeim naponta, hogy mindenkit felkeltek és kihúzok az ágyból-kezdve magammal- időben elfuvarozom őket a megfelelő helyekre, táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott harapnivalókkal és ebéddel a hűtődobozokban; majd értük megyek a megfelelő időben, ezen kívül e...
Megjegyzés küldése
További információk