Tíz éve, amikor kisfiamat, Jamest a három éves vizsgálatra vittem, eldöntöttem, hogy őszinte leszek a gyermekorvossal, ami az észrevett visszamaradásokat és aggodalmainkat illeti. Ezt írtam akkor: ,,Régebben beszélt, de most nem beszél. Nem játszik más gyerekekkel. Nem reagál amikor az édesapja hazajön munkából. Néha olyan mintha nem is lenne igazán ott velünk, annak ellenére, hogy egy szobában vagyunk.” Azon a találkozón olyan képességeket ellenőrzött a gyermekorvos amelyekkel kellett volna rendelkezzen abban a korban. Megkérte rajzoljon egy kört. Nem tudott. Még megfogni se tudta a színes ceruzát. Megkérdezte, hogy fiú vagy lány. Nem mondott semmit. Megkérdezte tőlem, hogy tud-e egyedül öltözni. Nem tudott, de szeretett egyedül levetkőzni (ami probléma volt, mert még közel sem jártunk a szobatisztasághoz). A találkozó végén adott egy telefonszámot, hogy hívjam fel a tankerületet egy időpontért további kivizsgálások miatt.
Néhány hónappal később amikor beléptünk az általános iskolába ahová be szerettük volna íratni és ahol hivatalos felmérést végeztek, a férjem Lee megkérte Jamest, hogy teljesítsen a tőle telhető legjobban. Mi azért imádkoztunk, hogy egy pontos képet alkossanak arról, hogy pontosan mit tud és mit nem. Találkoztunk egy logopédussal, foglalkozásterapeutával és egy pszichológussal. Egy órát beszélgettek velünk és Jamest figyelték játék közben, utána elmentek. Amikor visszajöttek, a pszichológus leült velünk, a logopédus és foglalkozásterapeuta tovább játszottak Jamesel. A pszichológus azt mondta : ,, A mai vizsgálatok és megfigyelések alapján, úgy gondoljuk, hogy Jamesnek autizmusa van.”
A diagnózis óta 10 év telt el. Tíz év terápia, speciális oktatás, álmatlan éjszakák, diétás étrend, új gyógyszerek kipróbálása és elvárásaink helyreigazítása az életünk minőségét illetően, amint a 13 éves, súlyosan autista fiunkat neveljük.
Sok sok napon keresztül mondogattam Habakuk próféta imáját: ,,Meddig kell még kiáltanom, Uram, miért nem hallgatsz meg?’’ (Habakuk 1:2a) Annak ellenére, hogy Habakuk imái nagyon mások az enyéimhez képest, Isten válasza az ő imájára, nekem is reményt ad: ,, Nézzétek a népeket és lássátok,
ámulva csodálkozzatok, mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban, amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék!’’ (Habakuk 1,5)
Nézz és vizsgálj.
A fejlődés amit James elért sokaknak nem tűnhet annak. De mikor igazán nézem és vizsgálom, csodákat látok. Épp ezen a héten bementünk a templomunk szentélyébe, James a zajszigetelő fülhallgatóját viselte, hogy kizárja a külvilág zaját, és emiatt nem annyira szorongott, így köszönhettünk a barátainknak, még mielőtt elkezdődött volna neki a suli (ahol az egyház által kirendelt fogyatékossággal élőkkel foglalkozó lelkész segítségével tudja hallgatni az evangélium üzenetét, olyan környezetbe ahol kényelmesen érzi magát). Mindig amikor igennel vagy nemmel válaszol, mindig amikor kimegy a hátsó ajtón egyedül hintázni, amikor újra meg újra egy új készséget gyakorol, mint például megfogja a kanalat vagy megtörölközik, én azt nézem és vizsgálom, hogy mit tesz Isten az ő életében.
Csodálkozz.
Nagyon hálásak vagyunk amikor látjuk, hogy James egy új készséget sajátít el, de ha innentől már nem is fejlődik, Isten akkor is munkálkodik. Ő munkálkodik nemcsak James életében, hanem az én életemben, a családoméban és az én szolgálatomban más speciális nevelési igényű családok felé. Jamestől többet tanulok Isten irántam való szeretetéről, mint bárki mástól. Azért szeretem őt, mert az én fiam, nem azért amit teljesít vagy amilyen célokat elér. Isten szeret engem, mert mikor engem lát, a Fiát látja. Az összes teljesítményem elhalványul amellett, amit Jézus tett értem. Ahogy Pál írta: ,, Kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam Ő benne.” (Filippi 3,8b-9a) Csodálkozom Isten irántunk való szüntelen szeretetén és gondoskodásán.
Amikor előre nézek
Amikor ott ültünk az általános iskola termében 10 évvel ezelőtt, nem is képzeltük hová jutunk mostanra. Egy autista diagnózis csak magát a diagnózist árulja el, mert minden autista személy más. Nem tudhattuk hová jutunk. De ahogy előre nézek a következő évtizedre, abból merítek erőt amit tett Isten az elmúlt 10 évben.
Egy ismétlődés, amit az Ótestamentumban látok, az, hogy emlékezzünk és mondjuk el - emlékezzünk arra amit Isten tett értünk és osszuk meg tapasztalatainkat másokkal is - visszatükrözni, emlékezni, vizsgálni és elmagyarázni kell. Ezek a gyakorlatok újra meg újra a Jézus általi Istenben való hit felé mutatnak. Tudom, hogy erőt fog adni a következő nagy kihíváshoz is, mert még soha nem vallott kudarcot. Tudom, hogy bölcsességet fog adni a jövő döntéseihez is, mert nap mint nap vezet engem. Tudom, hogy gondoskodni fog Jamesről is, akkor is ha én nem tudok, mert eddig is azt tette.
Ahogy elmélkedek, újra Habakukhoz fordulok, és mint a Példabeszédek asszonya:,,Nevetve nézek a holnap elé” (Péld.31), nem azért, mert mindent kiszámítottam, hanem azért, mert nem kell ezt tegyem. Örülhetek, mert Ő az én erősségem.
,,... de én vigadozni fogok az ÚR előtt,
örvendezek szabadító Istenem előtt.
Az ÚR, az én Uram ad nekem erőt; ”(Habakuk 3:18-19a)
fordította: Stanca Olga
lektorálta: Samai Hedvig
Megjegyzések
Megjegyzés küldése