A Bibliában Jézustól 37 csodát tartanak számon, 37 alkalommal tett megmagyarázhatatlan tűnő tettet Isten hatalmas munkálkodásaként. És természetesen, az Evangéliumok egyikének írója, János apostol azt mondja: "De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket." János evangéliuma, 21. fejezet, 25. vers
De megannyi csoda közül, melyeket ismerünk, azok, amiket papírra vetettek, bizonyosan a legkülönlegesebbek, a legmeghökkentőbbek, a legelképesztőbbek, az a három alkalom, amikor Jézus valaki olyannak adta vissza az életet, aki már halott volt. Három alkalommal, amikor Jézus megtagadta annak az elfogadását, hogy a halál visszafordíthatatlan, végleges és adott valakinek egy másik esélyt az életben.
És nézve ezt a három esetet, három nagyon különböző embert, három nagyon különböző körülményt, láthatjuk, hogy ismét, mint oly sok csodatételekor, Jézus minden alkalommal megtanít minket valamire.
Tehát ebben a három részes sorozatban, tekintsünk rájuk azért, hogy megmutatkozzanak, és gondolkozzunk el azon, hogy Jézus összes csodája közül e legmeghökkentőbbek mit mutatnak nekünk Jézusról magáról, arról az emberről, akit feltámasztott a halottak közül, illetve az illető körülményeiről és saját magunkról is.
Az özvegy fia Nain városából
Nain (amit Neinnek vagy Naimnak is hívunk) egy Észak-Izraelben fekvő falu, a Galileai-tengertől délnyugatra fekszik, Názáret déli részétől körülbelül 9 mérföldre. Csak Lukács jegyzi ezt a csodát, a 7. fejezet 11.-17. versében.
Jézus feltámasztja egy özvegy fiát
"Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: "Ne sírj!" Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: "Ifjú, neked mondom, kelj fel!" Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét." Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken."
Amikor egy szakasz úgy kezdődik, hogy „Ezután…”, ilyen esetekben bölcs dolog megfigyelni, mi az előzmény. Ebben az esetben Jézus szembesült a római százados hitével. A százados arra kérte őt, hogy gyógyítsa meg a szolgáját. A százados a saját hatalmáról és arról a hatalomról beszélt, mellyel Jézus meggyógyította a szolgáját. A megértés és a hit ezen példája lenyűgözte Jézust és röviddel utána, hogy találkozott az özveggyel és annak halott fiával.
Özvegyként az 1. századi Izraelben a nő valószínűleg a fiára támaszkodhatott, az egyetlen fiára, támogatásért. Most ő is halott volt. Gyászolta volna a fiát, de minden bizonnyal azon is gondolkodott, mit tartogat számára a jövő. A szakasz azt mondja, hogy Jézus szíve megesett rajta és könyörületes volt vele. Megértette volna a helyzetét és valószínűleg emlékezett a százados szavaira, mely e fejezet 7.-8. versében olvasható:
"Lukács 7:7 De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Lukács 7:8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi."
Jézus elsétálhatott volna, de nem tette; úgy döntött, többet tesz, mintsem könyörületet mutat az özvegy iránt, cselekedett. Ugyanúgy, mint amikor meggyógyította a százados szolgáját, egy még különlegesebb csodát hajtott végre azáltal, hogy feltámasztotta az özvegy fiát. Ebben az egy elképesztő cselekedetben a fiú számára visszaadta, az édesanyja számára megváltoztatta a jövőt.
Mire tanít mindez minket?
* Lehet bennünk együttérzés, belefájdulhat a szívünk olyan helyzetekbe, amiket látunk, de ha nem teszünk semmit, nem lesz változás.
* Valószínűleg mi képtelenek vagyunk csodákat tenni, ennek ellenére cselekedhetünk, segíthetünk, változást érhetünk el. Jézus beavatkozott; volt már olyan alkalom amikor mi is így tettünk? Csak egy pár fejezettel később Lukács evangéliumában (10. fejezet, 25.-37. vers) Jézus elmeséli az irgalmas szamaritánus történetét. Két ember elsétált az út másik oldalán, nem tettek semmit. A harmadik, aki viszont igen és cselekedett, megváltoztatta a helyzetet.
* Hagyjuk, hogy a könyörületességünk tettre sarkalljon minket!
Ebben a sorozatban három nagyon különböző történetet vizsgálunk majd meg, három nagyon különböző embert és helyzetet, de ami összeköti őket, hogy Jézus hármukat választotta, hogy feltámassza őket a halálból, hogy új életet adjon nekik, hogy megváltoztassa az ő és családjaik helyzetét. És minden egyes esetben Jézus megtanított minket valami csodálatos dologra, beleértve a könyörületességet, a hitet és a reményt.
Bármilyen helyzetben legyünk is, bármilyen nehéz dolgok is történnek velünk, nem valószínű, hogy olyan rosszak, mint a Nain városából származó özvegy fiának, Jairus lányának vagy Lázárnak a helyzete volt. Ezzel semmilyen módon nem szeretném kisebbíteni a saját küzdelmeinket és kihívásainkat, távol álljon tőlem, ezzel inkább emlékeztetni szeretném magunkat arra, hogy Jézus, aki feltámasztott a holtak közül, Jézus, aki vigasztalást tudott elérni a gyászolók esetében, Jézus, aki könyörületet, hitet és reményt adott, képes rá hogy bennünket is megajándékozzon ezekkel, sőt még hatalmasabbakkal is.
Miért nem kérjük őt?
Shalom.
Mark
Fordította: Zrufkó-Pesthy Fruzsina
Lektorálta: Samai Hedvig
Link: https://theadditionalneedsblogfather.com/2021/04/29/the-son-of-the-widow-of-nain/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése