Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek.
De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva.
Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen.
Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan.
Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át.
Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek.
Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel.
Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások minden sarkon félelemmel és fájdalommal kell szembe nézzenek?
Miért van az, hogy néhány imára csodás módon válaszol, miközben úgy tűnik, hogy mások imájára évekig hallgat?
Ezek az élet rejtélyes kérdései, melyekre gyakran nem tudjuk a választ.
Tehát egy döntés előtt állunk.
Vagy úgy döntünk, hogy Istenben nem érdemes bízni, mert nem érezzük a jelenlétét, vagy pedig gyermeki hittel gyarapodunk tovább.
Olyan hitre, mely tisztán látja e világ fájdalmát és zavarodottságát, és mégis azt mondja, hogy „ Hová máshová is mehetnék és Kihez is futhatnék? „
Ő az én Atyám, Uram és Megváltóm.
Nem akarom megérteni , hogy miért, egyszerűen csak abban akarok bízni aki Ö, és nem abban amit látok.
Talán ahelyett, hogy úgy látnánk Isten gyermekei iránt érzett szeretetét, mint ami megvédi őket a tűztől, úgy kellene látni irántunk érzett szeretetét, mint ami mellettünk áll a tűzben.
Talán ahelyett, hogy úgy gondolnánk mi húztuk a rövidebbet, azt kellene látnunk, hogy milyen kiváltságosak vagyunk, hogy hordozhatunk egy keresztet, mely halálosnak tűnik, de Krisztus feltámadásának erejével egyesít minket.
Lehet, hogy a földi bánat mélységeire hívott el minket, azért, hogy majd az örökkévaló öröm nagyobb mélységét tapasztalhassuk meg.
Uram, adj nekünk ilyen hitet.
Fordította: Varga-Gyurán Tímea
Lektorálta: Hajdú Andrea
Megjegyzések
Megjegyzés küldése