Ugrás a fő tartalomra

Szenvedés két különböző lencsén keresztül

 

A fotón én vagyok, 19 évesen, épp akkor engedtek ki a kórházból, amint a hátsó kertemben ülök, és megpróbálok egy ceruzát tartani a fogaimmal. A képen látható kottaállvány ugyan az, amelyre a testvérem, Jay egykor a Bibliámat helyezte. A ceruza radíros végével hajtottam Isten igéjének lapjait előre és hátra abban a reményben, hogy válaszokat találok a kérdéseimre. Miért engedte Isten, hogy ilyen súlyos fogyatékosság érjen egy olyan kedves, keresztény lányt, mint én?

Steve Estes, egy hívő társam vezetett Jeremiás siralmai 3. fejezetéhez, különösen a 32-33-as vershez, amely így szól: „Még ha megszomorít is (az Úr), irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.” Az én bölcs barátom ezt mondta: „Joni, ez azt mutatja, Isten nem leli örömét a törött nyakadban. Mint bármely apa, aki részvétet érez gyermeke iránt, gyötri a szívét a te szenvedésed. Ugyanakkor örömmel engedte megtörténni a balesetet. A gerincvelő sérülésed az Ő rendkívüli terve. És jó okkal tervezte ezt.”

„Isten útjai annyival magasabbak a mieinknél. Ő képes a szenvedésre két lencsén keresztül tekinteni- egy szűk- és egy széles látószögű lencsén át.”

Stevenek és nekem fogalmunk sem volt, hogy több, mint negyven évvel később Isten „jó oka” magába foglalja a Joni és Barátai Missziós Szolgálatot. Ezért osztom meg Jeremiás siralmai 3. fejezetét a különleges igényű családokkal, akiket a missziónk szolgál. Ahogyan Steve mondta nekem egykor: „Isten útjai annyival magasabbak a mieinknél. Ő képes a szenvedésre két lencsén keresztül tekinteni- egy szűk- és egy széles látószögű lencsén. Amikor Isten egy fájdalmas eseményt néz a szűk látószögű lencsén keresztül, látja a tragédiát, ami mélyen elszomorítja. Amikor egy gyermek rákos lesz vagy egy férj stroke-ot szenved, Isten szívébe mintha tőrt döfnének. Mégis, Isten ugyanezen eseményt a széles látószögű lencsén át vizsgálva lát mindent, ami a tragédiához vezet, és ami kivezet belőle. Egy mozaikot lát, ami kiterjed az örökkévalóságba- a mozaik minden része, a jó és rossz is, örömére szolgál.”

Jeremiás siralmainak 3. fejezete tele van rendkívüli bölcsességekkel. A 32. és 33. vers között a Biblia kijelenti: „Még ha megszomorít is” mégis „nem szíve szerint … szomorítja az embereket.” Csodálatos módon Isten saját magán tette mindezt próbára. Akarta a saját Fia halálát, de nem lelte benne örömét. Isten látta, hogy Jézus halála megmutatná a végtelen kegyelmét, és megváltaná az emberiséget. Isten gyakran akar olyasmit, amit valójában megvet, de csakis azért, mert egy széles látószögű lencsén át szemléli a világot.

Barátom, mi emberek oly gyakran csak a szűk látószögű lencsén keresztül szemléljük a világot. Isten adja meg nekünk, hogy lássunk az Ő összes perspektívájával, és örvendjünk a csodálatos mozaiknak, amelyet egy napon majd megértünk.

Szerző: Joni Eareckson-Tada, Looking Suffering Through Two Lenses

Forrás: https://www.joniandfriends.org/looking-at-suffering-through-two-lenses/

Fordította: Gubányi Gréta, Lektorálta: Hajdu Andrea

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d

Remény, ha fáj

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis