Ugrás a fő tartalomra

Mások biztatása

„Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette;” 

(2Tim 1,16)



Tapasztaltad már, hogy milyen ereje van a bátorításnak veszteség vagy elhagyatottság idején? 

Emlékszem, hogy az évek során Isten milyen sokszor küldött egy hűséges hívőt, aki másokra koncentrált, és aki mellém állt, hogy megerősítse a kezeimet az Úr munkájához. 

Pál apostol mellett is volt egy ilyen ember. Ő egy kevésbé ismert munkatárs a bibliai feljegyzésekben. A neve mindent elmond róla. Az Onesiforus azt jelenti, hogy „nyereség hozó” és ő pontosan ez volt. Amint Pál egy római börtönben ült és épp az utolsó szavakon gondolkodott, amiket a Szent Lélektől ihletve papírra vethet, akaratlanul is eszébe jutott hűséges barátja neve. 

A evangélium és Isten teljes tanításának hirdetőjeként Pál hozzá volt szokva az elhagyatottsághoz. Jézushoz hasonlóan, körülötte is sokan voltak, akik el akarták kísérni az úton, de amikor az elköteleződés az Isten szerinti élet és az Isten szava iránt kényelmetlenséget, vagy üldöztetést jelentett számukra, a tömeg kettévált, és Pál egyedül maradt egy kevés hűséges társsal.Onesiforus e kevesek közé tartozott. Teljes ellentétben állt azokkal, akikről az előző vers szól, akik „elfordultak” az apostoltól. (2Tim 1,15) 


Gyakran „vidámította meg” Pált. Az Új testamentumban egyetlen egyszer fordul elő ez a szó. Képet fest egy olyan személyről, aki hűvös, felüdítő fuvallatként hat egy másik emberre, aki már az ájulás szélén áll. 

A következő vers azt mondja, hogy „mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált”. (2Tim 1,17) Onesiphorus nem ült otthon arra várva, hogy adódjon egy lehetőség a szolgálatra. Amint értesült egy szükségletről, már cselekedett is, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy egy római börtönben kell megkeresnie a hittestvérét az Úrban. Hűséges biztatónak lenni kezdeményezést követel. Különféle módok keresését igényli más hívők felüdítésére még akkor is, ha ez személyes áldozatot, vagy kényelmetlenséget jelent. 

Onesiphorus bátorító példája méltó a követésre. 

Néha, amikor valamilyen nagy veszteség miatt bánkódunk, akaratlanul is túlságosan mélyen magunkba fordulunk. Előfordul, hogy a saját fájdalmunkat túl sokáig dajkáljuk, akár annak a rovására, hogy észrevegyük magunk körül mások szükségleteit, akik szintén szenvednek. 

Van-e valaki, akit ma megvidámíthatsz? 






Forrás: March 29, 2019. Paul Tautges, Bringing Refreshment to Others

fordítás: Kuruczné Virág Zsuzsa lektorálás: dr. Takácsné Marsalkó Kinga
fotó: pinterest

Címkék

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d...
Megjegyzés küldése
További információk

Október a Down-szindróma hónapja!

Amikor Shauna Amick megtudta, hogy a még meg nem született babája Down-szindrómás, az orvosok rá akarták venni, vetesse el Sarah Hope-ot. De Shauna ismerte Isten szavának igazságát és megértette, hogy Sarah, mint mindannyiunkat, egyszerre félelmetes és csodálatos módon Isten képére teremtetett. 15 évvel ezelőtt az életet választotta a lánya számára, és azóta Sarah és Shauna a hangtalanokért hallatják hangjukat…miközben megmutatják a világnak a Down-szindróma szépségét és felhívják a figyelmet az életért folytatott küzdelemre. „Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.” Zsoltárok 16:11 https://szentiras.hu/SZIT/Zsolt16 „Amikor a várandósság alatt közölték velem Sarah diagnózisát, nemcsak egy dolgot tettem azzal, hogy az életet választottam a számára” – magyarázza Shauna. „Ez valami olyasmi, amit minden áldott nap teszek – teszünk mindketten, Sarah és én is. Azt választjuk, hogy minden nap megünnepeljük, amit Isten ad nekünk és m...
Megjegyzés küldése
További információk

Fáradt vagyok, Anyukák. És talán ti is.

Fáradt vagyok. Ez alatt nem feltétlenül azt értem, hogy most rögtön aludni akarok, de nem fogok hazudni – az is elég jól hangzik. A fáradtság, amiről beszélek, egy olyan életmódból fakad, amiben hosszú időn keresztül folyamatosan lappangva jelen van a stressz. A stressz, amit egy világjárvány megélése okoz. Ezt értem fáradtság alatt. Ismered ezt az érzést? Te is érzed? Belefáradni abba, hogy minden szipogáskor arra gondolunk, „Jaj, ne. Ez az lehet?” Belefáradni abba, hogy amint a betegség legapróbb jelét észleljük, fontolgatni kezdjük, hogy Covid-tesztet csináltatunk, mert a legkevésbé sem akarjuk megfertőzni a többieket otthon vagy az otthonunkon kívül. Belefáradni a maszkok csatájába. Belefáradni a tűnődésbe, hogy egy egészségügyi kérdés hogyan válhatott politikai kérdéssé. Belefáradni a gondolatba, hogy a gyerekeink vajon egészségesek maradnak-e, ha kilépnek az ajtón, és elmennek az iskolába. Belefáradni abba, hogy hallgatjuk magunk körül a haragot és a rosszindulatot, és látjuk, ah...
Megjegyzés küldése
További információk