Ugrás a fő tartalomra

Mások biztatása

„Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette;” 

(2Tim 1,16)



Tapasztaltad már, hogy milyen ereje van a bátorításnak veszteség vagy elhagyatottság idején? 

Emlékszem, hogy az évek során Isten milyen sokszor küldött egy hűséges hívőt, aki másokra koncentrált, és aki mellém állt, hogy megerősítse a kezeimet az Úr munkájához. 

Pál apostol mellett is volt egy ilyen ember. Ő egy kevésbé ismert munkatárs a bibliai feljegyzésekben. A neve mindent elmond róla. Az Onesiforus azt jelenti, hogy „nyereség hozó” és ő pontosan ez volt. Amint Pál egy római börtönben ült és épp az utolsó szavakon gondolkodott, amiket a Szent Lélektől ihletve papírra vethet, akaratlanul is eszébe jutott hűséges barátja neve. 

A evangélium és Isten teljes tanításának hirdetőjeként Pál hozzá volt szokva az elhagyatottsághoz. Jézushoz hasonlóan, körülötte is sokan voltak, akik el akarták kísérni az úton, de amikor az elköteleződés az Isten szerinti élet és az Isten szava iránt kényelmetlenséget, vagy üldöztetést jelentett számukra, a tömeg kettévált, és Pál egyedül maradt egy kevés hűséges társsal.Onesiforus e kevesek közé tartozott. Teljes ellentétben állt azokkal, akikről az előző vers szól, akik „elfordultak” az apostoltól. (2Tim 1,15) 


Gyakran „vidámította meg” Pált. Az Új testamentumban egyetlen egyszer fordul elő ez a szó. Képet fest egy olyan személyről, aki hűvös, felüdítő fuvallatként hat egy másik emberre, aki már az ájulás szélén áll. 

A következő vers azt mondja, hogy „mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált”. (2Tim 1,17) Onesiphorus nem ült otthon arra várva, hogy adódjon egy lehetőség a szolgálatra. Amint értesült egy szükségletről, már cselekedett is, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy egy római börtönben kell megkeresnie a hittestvérét az Úrban. Hűséges biztatónak lenni kezdeményezést követel. Különféle módok keresését igényli más hívők felüdítésére még akkor is, ha ez személyes áldozatot, vagy kényelmetlenséget jelent. 

Onesiphorus bátorító példája méltó a követésre. 

Néha, amikor valamilyen nagy veszteség miatt bánkódunk, akaratlanul is túlságosan mélyen magunkba fordulunk. Előfordul, hogy a saját fájdalmunkat túl sokáig dajkáljuk, akár annak a rovására, hogy észrevegyük magunk körül mások szükségleteit, akik szintén szenvednek. 

Van-e valaki, akit ma megvidámíthatsz? 






Forrás: March 29, 2019. Paul Tautges, Bringing Refreshment to Others

fordítás: Kuruczné Virág Zsuzsa lektorálás: dr. Takácsné Marsalkó Kinga
fotó: pinterest
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d
Megjegyzés küldése
További információk

Remény, ha fáj

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások
Megjegyzés küldése
További információk

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis
Megjegyzés küldése
További információk