Ugrás a fő tartalomra

Mások biztatása

„Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette;” 

(2Tim 1,16)



Tapasztaltad már, hogy milyen ereje van a bátorításnak veszteség vagy elhagyatottság idején? 

Emlékszem, hogy az évek során Isten milyen sokszor küldött egy hűséges hívőt, aki másokra koncentrált, és aki mellém állt, hogy megerősítse a kezeimet az Úr munkájához. 

Pál apostol mellett is volt egy ilyen ember. Ő egy kevésbé ismert munkatárs a bibliai feljegyzésekben. A neve mindent elmond róla. Az Onesiforus azt jelenti, hogy „nyereség hozó” és ő pontosan ez volt. Amint Pál egy római börtönben ült és épp az utolsó szavakon gondolkodott, amiket a Szent Lélektől ihletve papírra vethet, akaratlanul is eszébe jutott hűséges barátja neve. 

A evangélium és Isten teljes tanításának hirdetőjeként Pál hozzá volt szokva az elhagyatottsághoz. Jézushoz hasonlóan, körülötte is sokan voltak, akik el akarták kísérni az úton, de amikor az elköteleződés az Isten szerinti élet és az Isten szava iránt kényelmetlenséget, vagy üldöztetést jelentett számukra, a tömeg kettévált, és Pál egyedül maradt egy kevés hűséges társsal.Onesiforus e kevesek közé tartozott. Teljes ellentétben állt azokkal, akikről az előző vers szól, akik „elfordultak” az apostoltól. (2Tim 1,15) 


Gyakran „vidámította meg” Pált. Az Új testamentumban egyetlen egyszer fordul elő ez a szó. Képet fest egy olyan személyről, aki hűvös, felüdítő fuvallatként hat egy másik emberre, aki már az ájulás szélén áll. 

A következő vers azt mondja, hogy „mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált”. (2Tim 1,17) Onesiphorus nem ült otthon arra várva, hogy adódjon egy lehetőség a szolgálatra. Amint értesült egy szükségletről, már cselekedett is, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy egy római börtönben kell megkeresnie a hittestvérét az Úrban. Hűséges biztatónak lenni kezdeményezést követel. Különféle módok keresését igényli más hívők felüdítésére még akkor is, ha ez személyes áldozatot, vagy kényelmetlenséget jelent. 

Onesiphorus bátorító példája méltó a követésre. 

Néha, amikor valamilyen nagy veszteség miatt bánkódunk, akaratlanul is túlságosan mélyen magunkba fordulunk. Előfordul, hogy a saját fájdalmunkat túl sokáig dajkáljuk, akár annak a rovására, hogy észrevegyük magunk körül mások szükségleteit, akik szintén szenvednek. 

Van-e valaki, akit ma megvidámíthatsz? 






Forrás: March 29, 2019. Paul Tautges, Bringing Refreshment to Others

fordítás: Kuruczné Virág Zsuzsa lektorálás: dr. Takácsné Marsalkó Kinga
fotó: pinterest
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...
Megjegyzés küldése
További információk

Tippek a jó szándék kultúraváltó kapcsolattá változtatásához

A globális járvány növelte a társadalom tudatosságát az elszigeteltség érzéseiről és következményeiről. Marad a kérdés, mi lesz ennek az új tudatosságnak a tartós hatása? Ahogy az egyházi programok kezdenek visszatérni, sok fogyatékossággal élő személy és család máris eltéved a keveredésben - ismét elfeledettnek és láthatatlannak érzi magát. A fájdalom most még mélyebb, mint a pandémia előtt volt. Még 2020 májusában felcsillant a remény, hogy a dolgok megváltoznak. A családgondozók és a speciális szükségletekkel rendelkező emberek több empátiára és értelmes cselekvésre számítottak a válság végetértével. A minap elhajtottam hajvágásra. Körülbelül 4 hét után először léptem ki a házból. Az utak tele voltak A maszkoktól és a plexi korlátoktól eltekintve az emberek ugyanúgy mozogtak, mint valaha, a „COVID” szó elhangzása előtt. Azon kaptam magam, hogy az autóban ülök, aztán a szalonban a székben és egyre keserűbbé válok. Az, ahogy a világ forog a házam négy fala körül, továbbra is óriási ki...
Megjegyzés küldése
További információk

Béke az elfogadásban

A béke és az öröm az elfogadással kezdődik. Az elfogadás egy olyan kifejezés, amelyet Isten gyakran eszünkbe juttatott az elmúlt évtizedben, amikor a családunkban szinte rendszeresek voltak a megpróbáltatások. A krónikus betegséggel vívott napi küzdelem, a legyengítő sérülések, a gyermekek szenvedése, az anyagi gondok és a mentális betegségben szenvedő szeretteink gondozásának nehézségei között Isten sok leckét adott fel számunkra az elfogadás osztálytermében. Nem lemondás, hanem elfogadás. Mert míg a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk és a vereségben fekszünk, addig az elfogadás azt jelenti, hogy hiszünk és bízunk abban, hogy az, aki irányít, jó és megbízható, még akkor is, ha ebben a pillanatban épp nem  ezt látjuk. Ez azt jelenti, hogy alázatosan elfogadjuk életünk céljait és akaratát, mert nemcsak hiszünk Atyánk ígéreteiben, hanem bízunk benne, hogy Ő hűséges lesz azok megvalósításához. Mert azt mondja, Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! PÉLDABESZ...
Megjegyzés küldése
További információk