Ugrás a fő tartalomra

Állandó döntéshelyzet – a többlet-stressz, amivel a különleges igényű gyereket nevelő szülők küzdenek

Egy átlagember naponta 35.000 döntést hoz. Egy speciális igényű gyereket nevelő szülő ennek az ezerszeresét, ami jelentős többlet-stresszt jelent nekik, és ahhoz vezet, hogy belefáradnak az állandó döntési helyzetekbe. 


A döntéshozatal már ébredéskor megkezdődik. Megnyomom a „szundit” vagy azonnal kiugrom az ágyból? Lezuhanyozom, még mielőtt felkel a fiam vagy majd csak az után, hogy elvittem terápiára? Mit vegyek fel? A döntési helyzetek egy része az anyukáknál naponta ismétlődik. Az én fiam, azonban, gyakorlatilag nem beszél, így jelentős segítségre van szüksége. Én, tehát, nemcsak magam helyett, de helyette is döntök. Mit vegyen fel? Mit ebédeljen? Milyen könyvet pakoljak a hátizsákjába, amit majd nézegethet a buszon az iskolából hazafelé? Ez a jelenség, hogy többször kell döntenünk, nemcsak ideiglenesen van jelen az életünkben. Ez lesz jellemző az egész jövőnkre. És ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a gondozó feszült és kiég a sok stressz miatt. 

Hogy mi a megoldás? Próbáljunk meg egyszerűen kiiktatni egy-egy döntési helyzetet. 

Tanulmányok bizonyítják, hogy viselkedésünk 40%-át szinte naponta ismételjük. Valószínű, hogy minden nap ugyanabban az időpontban ebédelsz. Vasárnaponként ugyanarra a helyre ülsz a templomban. Ugyanazokat az ételeket rendeled a kedvenc éttermedben. Sőt, én még a legjobb barátnőmnek is ugyanabban az időpontban írok minden nap (reggel 8.00-kor és este 8.00-kor. Először azért, hogy megtudjam, mit tervez aznapra, majd azért, hogy elmondja, hogy sikerült). A fent említett esetekben már nem kell minden alkalommal meghozni egy újabb döntést, mert tudod, mi és hogyan jó neked. Csak ismétled és kész. 

Ahhoz, hogy elkerüld a fáradtságot és a kiégést, hozz meg egy döntést a legjobb tudásod szerint és utána ezt ismételgesd. Gretchen Rubin ezt írta: „Meg kell hoznom egy egészséges döntést, majd abbahagyni a döntéshozást” (Jobban, mint előtte, társított link). Ezt úgy is megteheted, hogy naplót vezetsz a napi döntéseidről, és megpróbálod a lehető legtöbb döntéshelyzetet kiiktatni. Vagy egyszerűen csak megfigyeled a napjaidban a sablonos dolgokat, és kitalálod, mi az, amit gondolkodás nélkül ismételgethetsz. Én minden hétfőn ugyanazt a blúzt veszem fel, így nem kell azon gondolkodnom, hogy mit válasszak, amikor mindannyian épp rohanunk valahová. Vasárnap esténként összerakom a heti menüt, így nem kell délután 16:30-kor, amikor már úgyis belefáradtam a napi döntésekbe, ezen törni a fejem. Este 21.00-kor lerakom a telefonomat és inkább könyvet olvasok, így nem kell külön azt is eldöntenem, hogy mikor hagyom abba a görgetést. 

Annak érdekében, hogy csökkentsd a gondozóként átélt stresszt, tedd robotpilótára a döntéshozást, amikor csak lehetséges. Így több energiád és bölcsességed marad azoknak a döntéseknek a meghozatalára, amelyeknek valóban van jelentősége. 




Fordította: Timkó Tímea, Lektorálta: Samai Hedvig

http://www.sandrapeoples.com/special-needs-parents-experience-additional-stress-from-decision-fatigue/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d

Remény, ha fáj

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis