Ugrás a fő tartalomra

Vigasztalj meg másokat

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene; Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.




Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 1:3-4


Egyetlen csepp a bánatodból, fájdalmadból vagy veszteségedből nem fog kárba veszni. Isten megvált minden könnycseppet. Ennek egyik módja az, hogy Isten megadja neked azt a kiváltságot, hogy csatornája lehess vigaszának. 


Az „Irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene” megvigasztal, úgy hogy „képes legyél megvigasztalni mindazokat, akik bármilyen szenvedésen mennek keresztül”. Isten gyógyító vígasza neked szól, igen, de nem csak neked. Az a gyógyító kegyelem, amelyet a múltban kaptál és most is kapsz, a fájdalom kemencéjében kovácsolódik, azért hogy mások kegyelmi segítségévé váljék. Isten vígasza elrendeltetett, hogy átadják. 


Az a vígasz, amellyel megáldva lettél, hogy mások szívébe juttasd, ugyanaz a vígasz, amelyet akkor kapsz, amikor „Isten téged vígasztal”. Más szavakkal, veszteség és bánat szenvedése nélkül nem kaphatnád meg Isten vígaszát első kézből. Kevésbé lennél hiteles, amikor e nélkül vígasztalsz másokat. Másrészt, amikor gyógyító kegyelmet kapsz az Irgalmasság Atyjától - miközben neked is oly nagyon szükséged van rá -, akkor nagyobb áldássá válsz mások számára. Ez az apostol lényegi mondanivalója a fenti Szentírásban. 


De az apostol nem áll meg itt. Inkább összeköti a szenvedéseidet Krisztus szenvedéseivel a következő módon: „Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.” II.Kor.1:5 Minél többet részesülsz Krisztus vígaszából, annál inkább te magad is vigasztalóvá válsz Krisztus számára. Ez része annak, amit Isten tesz az életedben, veszteséged és bánatod révén. 


Határozd el, hogy Jézus gyógyító kegyelmének kapuja leszel. 


Tehát hadd javasoljak egy egyszerű, praktikus módot, amellyel terjesztheted azt a vígaszt, amelyet az Isten nyújt neked. Válassz ki néhány olyan igazságot, amelyet ezekben a napi áhítatokban tanultál meg, és add át azokat egy szenvedő embernek, akár egyfajta lélekgyógyszert. Oszd meg kegyesen ezeket az igazságokat, mint egy megértő barát, egy szenvedő embertől egy másik szenvedőnek. 


Jusson eszedbe, hogy szenvedésed sohasem a semmiért történik. Ahogy a gyógyulásod sem. 


Isten nem engedi, hogy bármelyik fájdalmad kárba vesszen. Kegyelmében megváltja mindazokat. Megteszi ezt a kedvedért, igen, de megteszi ezt másokért is. Az Isten áldjon meg, barátom! 





[Kivonat az 50 napos áhítatból: EGY KIS KÖNYV A BÁNATOS SZÍVEKHEZ: Meditációk a veszteségről, a gyászról és a gyógyításról.]

forrás: https://counselingoneanother.com/2019/05/01/comfort-others/

fordító: Tódor Gábor, lektor: Samai Hedvig


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...

Tippek a jó szándék kultúraváltó kapcsolattá változtatásához

A globális járvány növelte a társadalom tudatosságát az elszigeteltség érzéseiről és következményeiről. Marad a kérdés, mi lesz ennek az új tudatosságnak a tartós hatása? Ahogy az egyházi programok kezdenek visszatérni, sok fogyatékossággal élő személy és család máris eltéved a keveredésben - ismét elfeledettnek és láthatatlannak érzi magát. A fájdalom most még mélyebb, mint a pandémia előtt volt. Még 2020 májusában felcsillant a remény, hogy a dolgok megváltoznak. A családgondozók és a speciális szükségletekkel rendelkező emberek több empátiára és értelmes cselekvésre számítottak a válság végetértével. A minap elhajtottam hajvágásra. Körülbelül 4 hét után először léptem ki a házból. Az utak tele voltak A maszkoktól és a plexi korlátoktól eltekintve az emberek ugyanúgy mozogtak, mint valaha, a „COVID” szó elhangzása előtt. Azon kaptam magam, hogy az autóban ülök, aztán a szalonban a székben és egyre keserűbbé válok. Az, ahogy a világ forog a házam négy fala körül, továbbra is óriási ki...

Béke az elfogadásban

A béke és az öröm az elfogadással kezdődik. Az elfogadás egy olyan kifejezés, amelyet Isten gyakran eszünkbe juttatott az elmúlt évtizedben, amikor a családunkban szinte rendszeresek voltak a megpróbáltatások. A krónikus betegséggel vívott napi küzdelem, a legyengítő sérülések, a gyermekek szenvedése, az anyagi gondok és a mentális betegségben szenvedő szeretteink gondozásának nehézségei között Isten sok leckét adott fel számunkra az elfogadás osztálytermében. Nem lemondás, hanem elfogadás. Mert míg a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk és a vereségben fekszünk, addig az elfogadás azt jelenti, hogy hiszünk és bízunk abban, hogy az, aki irányít, jó és megbízható, még akkor is, ha ebben a pillanatban épp nem  ezt látjuk. Ez azt jelenti, hogy alázatosan elfogadjuk életünk céljait és akaratát, mert nemcsak hiszünk Atyánk ígéreteiben, hanem bízunk benne, hogy Ő hűséges lesz azok megvalósításához. Mert azt mondja, Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! PÉLDABESZ...