Ugrás a fő tartalomra

Vigasztalj meg másokat

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene; Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.




Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele 1:3-4


Egyetlen csepp a bánatodból, fájdalmadból vagy veszteségedből nem fog kárba veszni. Isten megvált minden könnycseppet. Ennek egyik módja az, hogy Isten megadja neked azt a kiváltságot, hogy csatornája lehess vigaszának. 


Az „Irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene” megvigasztal, úgy hogy „képes legyél megvigasztalni mindazokat, akik bármilyen szenvedésen mennek keresztül”. Isten gyógyító vígasza neked szól, igen, de nem csak neked. Az a gyógyító kegyelem, amelyet a múltban kaptál és most is kapsz, a fájdalom kemencéjében kovácsolódik, azért hogy mások kegyelmi segítségévé váljék. Isten vígasza elrendeltetett, hogy átadják. 


Az a vígasz, amellyel megáldva lettél, hogy mások szívébe juttasd, ugyanaz a vígasz, amelyet akkor kapsz, amikor „Isten téged vígasztal”. Más szavakkal, veszteség és bánat szenvedése nélkül nem kaphatnád meg Isten vígaszát első kézből. Kevésbé lennél hiteles, amikor e nélkül vígasztalsz másokat. Másrészt, amikor gyógyító kegyelmet kapsz az Irgalmasság Atyjától - miközben neked is oly nagyon szükséged van rá -, akkor nagyobb áldássá válsz mások számára. Ez az apostol lényegi mondanivalója a fenti Szentírásban. 


De az apostol nem áll meg itt. Inkább összeköti a szenvedéseidet Krisztus szenvedéseivel a következő módon: „Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.” II.Kor.1:5 Minél többet részesülsz Krisztus vígaszából, annál inkább te magad is vigasztalóvá válsz Krisztus számára. Ez része annak, amit Isten tesz az életedben, veszteséged és bánatod révén. 


Határozd el, hogy Jézus gyógyító kegyelmének kapuja leszel. 


Tehát hadd javasoljak egy egyszerű, praktikus módot, amellyel terjesztheted azt a vígaszt, amelyet az Isten nyújt neked. Válassz ki néhány olyan igazságot, amelyet ezekben a napi áhítatokban tanultál meg, és add át azokat egy szenvedő embernek, akár egyfajta lélekgyógyszert. Oszd meg kegyesen ezeket az igazságokat, mint egy megértő barát, egy szenvedő embertől egy másik szenvedőnek. 


Jusson eszedbe, hogy szenvedésed sohasem a semmiért történik. Ahogy a gyógyulásod sem. 


Isten nem engedi, hogy bármelyik fájdalmad kárba vesszen. Kegyelmében megváltja mindazokat. Megteszi ezt a kedvedért, igen, de megteszi ezt másokért is. Az Isten áldjon meg, barátom! 





[Kivonat az 50 napos áhítatból: EGY KIS KÖNYV A BÁNATOS SZÍVEKHEZ: Meditációk a veszteségről, a gyászról és a gyógyításról.]

forrás: https://counselingoneanother.com/2019/05/01/comfort-others/

fordító: Tódor Gábor, lektor: Samai Hedvig


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d...

Október a Down-szindróma hónapja!

Amikor Shauna Amick megtudta, hogy a még meg nem született babája Down-szindrómás, az orvosok rá akarták venni, vetesse el Sarah Hope-ot. De Shauna ismerte Isten szavának igazságát és megértette, hogy Sarah, mint mindannyiunkat, egyszerre félelmetes és csodálatos módon Isten képére teremtetett. 15 évvel ezelőtt az életet választotta a lánya számára, és azóta Sarah és Shauna a hangtalanokért hallatják hangjukat…miközben megmutatják a világnak a Down-szindróma szépségét és felhívják a figyelmet az életért folytatott küzdelemre. „Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.” Zsoltárok 16:11 https://szentiras.hu/SZIT/Zsolt16 „Amikor a várandósság alatt közölték velem Sarah diagnózisát, nemcsak egy dolgot tettem azzal, hogy az életet választottam a számára” – magyarázza Shauna. „Ez valami olyasmi, amit minden áldott nap teszek – teszünk mindketten, Sarah és én is. Azt választjuk, hogy minden nap megünnepeljük, amit Isten ad nekünk és m...

Fáradt vagyok, Anyukák. És talán ti is.

Fáradt vagyok. Ez alatt nem feltétlenül azt értem, hogy most rögtön aludni akarok, de nem fogok hazudni – az is elég jól hangzik. A fáradtság, amiről beszélek, egy olyan életmódból fakad, amiben hosszú időn keresztül folyamatosan lappangva jelen van a stressz. A stressz, amit egy világjárvány megélése okoz. Ezt értem fáradtság alatt. Ismered ezt az érzést? Te is érzed? Belefáradni abba, hogy minden szipogáskor arra gondolunk, „Jaj, ne. Ez az lehet?” Belefáradni abba, hogy amint a betegség legapróbb jelét észleljük, fontolgatni kezdjük, hogy Covid-tesztet csináltatunk, mert a legkevésbé sem akarjuk megfertőzni a többieket otthon vagy az otthonunkon kívül. Belefáradni a maszkok csatájába. Belefáradni a tűnődésbe, hogy egy egészségügyi kérdés hogyan válhatott politikai kérdéssé. Belefáradni a gondolatba, hogy a gyerekeink vajon egészségesek maradnak-e, ha kilépnek az ajtón, és elmennek az iskolába. Belefáradni abba, hogy hallgatjuk magunk körül a haragot és a rosszindulatot, és látjuk, ah...