Korábban azt hittem, hogy a fiam fogyatékossága, az ő ,,megtörtsége’’ elviselhetetlen. De most azon kapom magam, hogy a saját megtörtségemért vagyok hálás.
2004-ben a családom egy év közép - ázsiai külföldi misszióban való szolgálat után távozott egy repülőgépről. Hat hónapos újszülöttünket, Jeremyt is magunkkal vittük egy harmadik világba, amelyől még kevesen hallottak, míg meg nem magyaráztuk: ,,Ez egy ország Afganisztán mellett.’’Aztán: ,,Ohhhh.…`` amelyet sok tágra nyílt szem és csodálkozó bólintás követett.
Mélyen legbelül, úgy gondoltam, hogy ez a lépés hitem lenyűgöző lépése volt. A férjem akkor kötelezte el magát teljes munkaidős szolgálatra, amikor felemelő bizonyságot tettünk Isten hűségéről. Bizonyára arra számítottam, hogy Istennek még nagyobb áldásokat kell tartogatnia számunkra. Tartogatott is, csak nem úgy, ahogy én gondoltam.
Néhány hónappal később, miután kivizsgálták beszéd késése miatt, fiunkat autizmussal diagnosztizálták, majd ezt követően ADHD/ Szorongás NOS-t és mentális retardációt is megállapítottak nála. Egy nanoszekundum alatt párolgott el rendkívüli tanúságtételem. Az összes lelki "jópont", amit felhalmoztam, eltűnt. Összegyűrtem az úgynevezett spirituális önéletrajzomat és mély undorral csavargattam. Most már csak dühös voltam.
,,Hogyan tehetted ezt velünk? Miután mást se tettünk csak Téged szolgáltunk?``
Húsz év szolgálat után minden hétvége és családi vakáció az egyházi naptár körül forgott, házas életem során talán ötször mentem együtt, közös autóval a férjemmel, az istentisztelet vezetőjével, a templomba. A diagnózis után az egyházi munkatárs cím azonban kegyetlen iróniának tűnt. Miközben keserűen küzdöttem a szívemben, a gyülekezetben mégis kötelességtudóan felvettem a ,,Dicsérd az Urat!`` maszkot. A disszonancia egyre csak erősödött bennem és egyre inkább megőrjített.
Aznap éjjel Jákób fogta két feleségét, két szolgálóleányát, tizenegy fiát és átkelt a Jabbók gázlójánál. Miután átküldte őket a patakon, átadta minden vagyonát. Tehát Jákób egyedül maradt és egy férfi küzdött vele hajnalig. Amikor a férfi látta, hogy nem tud felülkerekedni rajta, megérintette Jákób csípője forgócsontját és Jákób csípőjének forgócsontja kificamodott a tusakodás közben. Aztán a férfi azt mondta: ,,Engedj el, mert hajnalodik.’’ De Jákób így válaszolt: ,,Nem engedlek el csak ha megáldasz engem.’’
A férfi megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?’’ ,,Jakób.’’ - válaszolta. Aztán a férfi azt mondta: ,, A te neved többé nem Jákób lesz, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és az emberekkel és győztél.’’Jákób azt mondta: ,, Kérlek, mondd meg a neved.’’ De ő ezt mondta: ,, Miért kérdezed a nevemet?’’ Aztán megáldotta őt. Jákób Penuelnek nevezte el azt a helyet, mondván: ,,Mert Istent láttam színről színre és mégis megkímélte az életem.’’A nap már felkelt amikor átkelt a Penúelnál és sántított a csípőjére. - Mózes első könyve 32:22-31
Jákóbhoz hasonlóan nekem is kicsúszott a talaj a lábam alól. Hirtelen lett egy fogyatékos gyermekem és egy törékeny hitem. Mindkettő gyógyulást - vagy legalábbis valamilyen intenzív, krízisbeavatkozást igényelt. Nem maradt más, csak keserűség és felháborodott kérdések bennem, amelyek engem is arra késztettek, hogy úgy viaskodjak Istennel, mint még soha.
- ,,Addig nem megyek el, amíg nem válaszolsz nekem! Addig nem engedlek el, míg meg nem áldasz. Állítsd helyre a dolgaimat, add vissza a gyermekemet!’’
Isten válasza a dührohamomra egy emlékeztetés volt arra, hogy ki vagyok valójában: egy bűnös ember. Akárcsak Jákób, én is egy csaló voltam aki a látszatért élt; jó hírnevet felhalmozva mint ,,Szuper Keresztény’’, segédlelkész, istentiszteleti vezető felesége és misszionárius. Az ilyen kétszínűség sokkal erősebben bűzlött, mint Jákób egész állatállománya. De azok a csapdák most már mind eltűntek és én szorult helyzetben találtam magam. Összetörtem és magamra maradtam, hogy megtudjam, ki is vagyok valójában és milyen szerepe van Istennek az én életemben.
De arra is emlékeztetett, hogy miközben még bűnös voltam, Ő már szeretett engem. Egy szerető szülő elég kegyes és nagylelkű ahhoz, hogy elviselje egy elkényeztetett gyermek indulatát. Isten elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy a hibáimat elnézze és meglássa szükségemet. Számos évbe telt (a makacsságomat nem volt könnyű legyőzni) de végül a büszkeségemet Isten kegyelme kitépte a szívemből. A problémáim rendezése helyett a lelkem lett rendbe rakva. Ezek után új identitást és célt kaptam: valóban megismerni Istent és követni Őt, már nem az ezzel járó kiváltságok voltak fontosak számomra.
Az autizmus az én személyes Penúelem volt, mely által Isten kimondhatatlanul megáldott engem. Jeremy még mindig autista (és csak Isten tudja mi más bajai vannak még) de az áldások a megtörtségben ...... és a lemondásokban voltak. Korábban azt hittem, hogy fiam ,,megtörtsége’’ elviselhetetlen. De most azon kapom magam, hogy a saját megtörtségemért adok hálát. Adja az Úr, hogy mindig sántítsak Isten előtt és alázatos, engedelmes maradhassak . Mert mikor én gyenge vagyok, Ő akkor erős.
Kérdések:
* Voltár már kétségbeesve? Milyen problémákkal kapcsolatosan küzdesz Istennel? Mit akarhat Ő elérni - benned - ezeken a küzdelmeken keresztül?
* Milyen áldásokat vagy meglátásokat szereztél magadról és/vagy Istenről az élet nehézségei által?
* Mint speciális nevelési igényű gyerek szülője, hogyan tett próbára, formálta hitedet, a személyiségedet, identitásodat vagy célodat a te gyermeked?
2004-ben a családom egy év közép - ázsiai külföldi misszióban való szolgálat után távozott egy repülőgépről. Hat hónapos újszülöttünket, Jeremyt is magunkkal vittük egy harmadik világba, amelyől még kevesen hallottak, míg meg nem magyaráztuk: ,,Ez egy ország Afganisztán mellett.’’Aztán: ,,Ohhhh.…`` amelyet sok tágra nyílt szem és csodálkozó bólintás követett.
Mélyen legbelül, úgy gondoltam, hogy ez a lépés hitem lenyűgöző lépése volt. A férjem akkor kötelezte el magát teljes munkaidős szolgálatra, amikor felemelő bizonyságot tettünk Isten hűségéről. Bizonyára arra számítottam, hogy Istennek még nagyobb áldásokat kell tartogatnia számunkra. Tartogatott is, csak nem úgy, ahogy én gondoltam.
Néhány hónappal később, miután kivizsgálták beszéd késése miatt, fiunkat autizmussal diagnosztizálták, majd ezt követően ADHD/ Szorongás NOS-t és mentális retardációt is megállapítottak nála. Egy nanoszekundum alatt párolgott el rendkívüli tanúságtételem. Az összes lelki "jópont", amit felhalmoztam, eltűnt. Összegyűrtem az úgynevezett spirituális önéletrajzomat és mély undorral csavargattam. Most már csak dühös voltam.
,,Hogyan tehetted ezt velünk? Miután mást se tettünk csak Téged szolgáltunk?``
Húsz év szolgálat után minden hétvége és családi vakáció az egyházi naptár körül forgott, házas életem során talán ötször mentem együtt, közös autóval a férjemmel, az istentisztelet vezetőjével, a templomba. A diagnózis után az egyházi munkatárs cím azonban kegyetlen iróniának tűnt. Miközben keserűen küzdöttem a szívemben, a gyülekezetben mégis kötelességtudóan felvettem a ,,Dicsérd az Urat!`` maszkot. A disszonancia egyre csak erősödött bennem és egyre inkább megőrjített.
Aznap éjjel Jákób fogta két feleségét, két szolgálóleányát, tizenegy fiát és átkelt a Jabbók gázlójánál. Miután átküldte őket a patakon, átadta minden vagyonát. Tehát Jákób egyedül maradt és egy férfi küzdött vele hajnalig. Amikor a férfi látta, hogy nem tud felülkerekedni rajta, megérintette Jákób csípője forgócsontját és Jákób csípőjének forgócsontja kificamodott a tusakodás közben. Aztán a férfi azt mondta: ,,Engedj el, mert hajnalodik.’’ De Jákób így válaszolt: ,,Nem engedlek el csak ha megáldasz engem.’’
A férfi megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?’’ ,,Jakób.’’ - válaszolta. Aztán a férfi azt mondta: ,, A te neved többé nem Jákób lesz, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és az emberekkel és győztél.’’Jákób azt mondta: ,, Kérlek, mondd meg a neved.’’ De ő ezt mondta: ,, Miért kérdezed a nevemet?’’ Aztán megáldotta őt. Jákób Penuelnek nevezte el azt a helyet, mondván: ,,Mert Istent láttam színről színre és mégis megkímélte az életem.’’A nap már felkelt amikor átkelt a Penúelnál és sántított a csípőjére. - Mózes első könyve 32:22-31
Jákóbhoz hasonlóan nekem is kicsúszott a talaj a lábam alól. Hirtelen lett egy fogyatékos gyermekem és egy törékeny hitem. Mindkettő gyógyulást - vagy legalábbis valamilyen intenzív, krízisbeavatkozást igényelt. Nem maradt más, csak keserűség és felháborodott kérdések bennem, amelyek engem is arra késztettek, hogy úgy viaskodjak Istennel, mint még soha.
- ,,Addig nem megyek el, amíg nem válaszolsz nekem! Addig nem engedlek el, míg meg nem áldasz. Állítsd helyre a dolgaimat, add vissza a gyermekemet!’’
Isten válasza a dührohamomra egy emlékeztetés volt arra, hogy ki vagyok valójában: egy bűnös ember. Akárcsak Jákób, én is egy csaló voltam aki a látszatért élt; jó hírnevet felhalmozva mint ,,Szuper Keresztény’’, segédlelkész, istentiszteleti vezető felesége és misszionárius. Az ilyen kétszínűség sokkal erősebben bűzlött, mint Jákób egész állatállománya. De azok a csapdák most már mind eltűntek és én szorult helyzetben találtam magam. Összetörtem és magamra maradtam, hogy megtudjam, ki is vagyok valójában és milyen szerepe van Istennek az én életemben.
De arra is emlékeztetett, hogy miközben még bűnös voltam, Ő már szeretett engem. Egy szerető szülő elég kegyes és nagylelkű ahhoz, hogy elviselje egy elkényeztetett gyermek indulatát. Isten elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy a hibáimat elnézze és meglássa szükségemet. Számos évbe telt (a makacsságomat nem volt könnyű legyőzni) de végül a büszkeségemet Isten kegyelme kitépte a szívemből. A problémáim rendezése helyett a lelkem lett rendbe rakva. Ezek után új identitást és célt kaptam: valóban megismerni Istent és követni Őt, már nem az ezzel járó kiváltságok voltak fontosak számomra.
Az autizmus az én személyes Penúelem volt, mely által Isten kimondhatatlanul megáldott engem. Jeremy még mindig autista (és csak Isten tudja mi más bajai vannak még) de az áldások a megtörtségben ...... és a lemondásokban voltak. Korábban azt hittem, hogy fiam ,,megtörtsége’’ elviselhetetlen. De most azon kapom magam, hogy a saját megtörtségemért adok hálát. Adja az Úr, hogy mindig sántítsak Isten előtt és alázatos, engedelmes maradhassak . Mert mikor én gyenge vagyok, Ő akkor erős.
Kérdések:
* Voltár már kétségbeesve? Milyen problémákkal kapcsolatosan küzdesz Istennel? Mit akarhat Ő elérni - benned - ezeken a küzdelmeken keresztül?
* Milyen áldásokat vagy meglátásokat szereztél magadról és/vagy Istenről az élet nehézségei által?
* Mint speciális nevelési igényű gyerek szülője, hogyan tett próbára, formálta hitedet, a személyiségedet, identitásodat vagy célodat a te gyermeked?
(Forrás: Diane Dokko Kim: “Broken” Child, Broken Parent
https://www.dianedokkokim.com/2013/01/01/broken-child-broken-parent/
Fordítás: Stanca Olga, lektorálás: Samai Hedvig,
Fotó: pinterest)
https://www.dianedokkokim.com/2013/01/01/broken-child-broken-parent/
Fordítás: Stanca Olga, lektorálás: Samai Hedvig,
Fotó: pinterest)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése