Sosem leszel egyedül

Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! (Zsolt 13, 1-4) A férjem és én ”későn érők” voltunk a szülőséget illetően. A barátaink közül sokaknak már iskoláskorú, sőt ballagó gyermekeik voltak, mire nekem is lettek gyermekeim. Ha neked is voltak olyan barátaid, akiknek már nagyobbak a gyerekeik, akkor tudod, hogy mennyire szeretik cukkolni és figyelmeztetni az újdonsült szülőket. ”Kis gyerek, kis gond. Nagy gyerek, nagy gond!”- így figyelmeztettek minket a barátaink. Az évek során minden NAGY problémából megtanultuk, hogy nem éri meg az energiánkat elfecsérelni a kisebb dolgokon való verejtékezésre. Megadatott, hogy a nagyon kevés komoly nehézségnek köszönhet...

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások ...

A Bibliában Jézustól 37 csodát tartanak számon, 37 alkalommal tett megmagyarázhatatlan tűnő tettet Isten hatalmas munkálkodásaként. És természetesen, az Evangéliumok egyikének írója, János apostol azt mondja: "De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnák egytől egyig, úgy vélem: maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket." János evangéliuma, 21. fejezet, 25. vers De megannyi csoda közül, melyeket ismerünk, azok, amiket papírra vetettek, bizonyosan a legkülönlegesebbek, a legmeghökkentőbbek, a legelképesztőbbek, az a három alkalom, amikor Jézus valaki olyannak adta vissza az életet, aki már halott volt. Három alkalommal, amikor Jézus megtagadta annak az elfogadását, hogy a halál visszafordíthatatlan, végleges és adott valakinek egy másik esélyt az életben. És nézve ezt a három esetet, három nagyon különböző embert, három nagyon különböző körülményt, láthatjuk, hogy ismét, mint oly sok csodatételekor, Jézus minden alkalommal megtanít minket valamire. T...

Tíz éve, amikor kisfiamat, Jamest a három éves vizsgálatra vittem, eldöntöttem, hogy őszinte leszek a gyermekorvossal, ami az észrevett visszamaradásokat és aggodalmainkat illeti. Ezt írtam akkor: ,,Régebben beszélt, de most nem beszél. Nem játszik más gyerekekkel. Nem reagál amikor az édesapja hazajön munkából. Néha olyan mintha nem is lenne igazán ott velünk, annak ellenére, hogy egy szobában vagyunk.” Azon a találkozón olyan képességeket ellenőrzött a gyermekorvos amelyekkel kellett volna rendelkezzen abban a korban. Megkérte rajzoljon egy kört. Nem tudott. Még megfogni se tudta a színes ceruzát. Megkérdezte, hogy fiú vagy lány. Nem mondott semmit. Megkérdezte tőlem, hogy tud-e egyedül öltözni. Nem tudott, de szeretett egyedül levetkőzni (ami probléma volt, mert még közel sem jártunk a szobatisztasághoz). A találkozó végén adott egy telefonszámot, hogy hívjam fel a tankerületet egy időpontért további kivizsgálások miatt. Néhány hónappal később amikor beléptünk az általános iskolába...