Gondozóként valódi pihenésre lelni

Gondozóként valódi pihenésre lelni egy megfoghatatlan küldetés.

Mégis, Heather Johnson vendégblogger rájött, hogy ez egy létfontosságú törekvés. Ma elmeséli, hova megy, ha valódi pihenésre vágyik.

Egy cédrusfa törzse, annak lecsupaszított ágai korlátként magasodnak a hálószobánkhoz vezető lépcsőnkön. Szívesen veszem, ahogy hívogatnak, miközben segítenek, hogy felvonszoljam magam az emeletre. Fáradt vagyok. A csontjaim kimerültek. Fájnak a lábaim és a hátam.

Amint az ágyba érek, érzem a pamutlepedő érintését és a szomszédos ablakon beáramló, hűvös éjszakai fuvallatot, sóhajtok és kifújom a mai munka fáradalmait. Fizikai pihenésre van szükségem.

Habár a testem alvásért könyörög, az elmém dacol ezzel. A mókuskerék a fejemben pörgeti a gondolatokat. Nem aggasztó gondolatokat. Csak gondolatokat. Hánykolódom, imádkozom, hogy az agyam kikapcsoljon. Mentális pihenésre van szükségem. Gondozóként szükségem van a pihenés nyújtotta nyugalomra.

Három, többféle speciális nevelési igénnyel bíró gyerek édesanyjaként, akik már kirepültek és a húszas éveikben vannak, azt gondolnád, a teher mostanra már könnyebb. De az olyan szülők, mint én, ezt másképp vélik. A szülői „munkánk” sosem ér véget. Bizonyos szempontból a speciális nevelési igényű, felnőtt gyermekek nevelése bonyolultabb lehet, ha már nincsenek veled egy fedél alatt. Vannak felnőtteket gondozók, akik biztonságot nyújtanak. Több találkozó van, amin részt veszel. Vannak ügyvédek, akik megtervezik a speciális igényeket biztosító (pénzügyi) alapot azért, hogy a gyermekeink ellátásához meglegyen az a bázis, amit ők nem tudnának egyedül kezelni. Belefáradunk. De a szeretet miatt tovább folytatjuk és megpróbálunk nem aggodalmaskodni. Lelki nyugalomra van szükségem. Azt hiszem, lelki nyugalomra van szükségem, jobban, mint bármi másra.

Tudnom kell, hogy a gyermekeim igényeinek súlya nem teljesen tőlem és a férjemtől, sőt nem is más gondozótól függ. Tudnom kell, hogy van az a szeretet, amely olyan nagy, olyan szívet kitáró, olyan tökéletes, mely megvédi a gyermekeinket és segíti őket akkor is, ha én már elmegyek.

Hogyan találsz így nyugalmat a testednek, az elmédnek és a lelkednek? Hogyan érzed a csontjaidban, hogy minden jól fog alakulni?

Nekem ez úgy megy, hogy fellapozom a Teremtés Könyvét, az elejét, és a teremtő Istenről olvasok, aki mindent, amit megteremtett, „jónak” ítélt, és aki azután megpihent. Miért pihent meg Isten, ha ő nem fáradt el? Azon gondolkodom, hogy ha Isten pihenésre szánt ideje megadta az időt és a teret arra, hogy megállapítsa, amit teremtett, az „jó”, akkor a „jó” a hétköznapi életünkben „elég jót” is jelenthet, hisz nem vagyunk tökéletesek. Vajon az „elég jó” valóban elég jó?

Olyan kultúrában, mely azt sugallja, hogy sosem teszünk eleget, hogy sosem elegendő az, amink van, hogy mi magunk sem vagyunk elegek, hogy nem vagyunk elég jók, a lelkünk veszélyben forog. Ha magunkévá tesszük ezeket a kulturális üzeneteket, az fáradttá és kimerültté tesz bennünket. A lelkünk sorvadni kezd. Elfelejtjük, kik vagyunk és mire is van igazából szükségünk − arra, hogy tudjuk, sosem vagyunk egyedül, hogy teljes mértékben szeretnek minket, és hogy a szeretteinket mindig gondozni és szeretni fogják. A lelkünknek szüksége van az üdítő igazság mély forrására, hogy szembe szálljunk a kultúra sugallta dolgokkal. Gyakran ihatunk az igazság kútjából, mely sosem szárad ki és mondjuk ezt, amíg a szomjúságunkat el nem oltjuk:

„Ma eleget tettem, elég, amim van és én is elég vagyok.”

Számomra azáltal, hogy ilyen különleges írásokon elmélkedem, nyugalmat találok a testemnek, az elmémnek és a lelkemnek.

Például:

„28Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer 6,16) 30Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.” (Máté evangéliuma 11. fejezet, 28-30., forrás: https://szentiras.hu/KNB/Mt11 )

Próbálod majd mondogatni magadnak, hogy „elég jó”? Törekedni fogsz arra, hogy gondozóként igazi pihenésre lelj? Próbálsz örvendezni mindabban, amit teszel? Meg fogod találni a saját lelki békéd? Mi lenne az?

• Egy séta az erdőben vagy más természeti környezetben.

• Digitális detox.

• Meditálni és tudatosan jelen lenni.

Mindegyikről tudományosan bizonyított, hogy fejlesztik a fizikai és mentális egészséget. Bármelyiket is választod, a valós pihenés új életre kelti a tested, az elméd és a lelked. És ha valóban kipihenjük magunkat e három módon, jobban képesek leszünk szeretni a gyermekeinket, függetlenül attól, hogy hány évesek és milyen speciális igényeik vannak, mert először is magunkat fogjuk jobban szeretni.

fordította: Zrufkó-Pesthy Fruzsina

lektorálta: Samai Hedvig

forrás: https://differentdream.com/2021/08/finding-true-rest-as-a-caregiver/ 

kép: pinterest