Ugrás a fő tartalomra

Ölelni vagy nem ölelni: az itt a kérdés



Ahogy a COVID-19 miatt bevezetett szigorítások május 17-étől tovább lazulnak majd, a leginkább várt bejelentésre is sor került – megengedett lesz az ölelés! A brit kormány nyilatkozata szerint „…Angliában az emberek jövő hétfőtől szabadon ölelhetik meg szeretteiket, és élvezhetik a beltéri vendégségeket…”, azonban felhívják a figyelmet, hogy „tegyék mindezt fegyelmezetten és a józan ész határain belül.” Skócia első minisztere, Nicola Sturgeon azt mondta, „Egy icipicit eluralkodnak rajtam az érzelmek, hogy ezt mondhatom… amíg a megszabott korlátokon belül maradnak, hétfőtől újra megölelhetik szeretteiket.”

Sokaknak ez egy remek hír, az ölelés jótékony terápiás és mentális hatása rettentően hiányzott, de ahogy a nemzet siet, hogy újra ölelkezhessen, emlékeznünk kell rá, hogy néhány embernek az ölelés és a fizikai kontaktus nem mindig öröm.

A közösségeinknek lesznek olyan rétegei, amelyek az ölelést teherként élik meg. Ide sorolandók azok, akik fizikai vagy szexuális bántalmazást éltek át, a fókuszt most azonban a speciális igényű gyerekekre és fiatalokra helyezzük. Tiszteletben kell tartanunk, hogy ebből a csoportból – amelybe országunkban minden öt gyermek közül egy beletartozik – sokan talán nem csatlakoznak majd az ölelésrohamhoz, amire számtalan indokuk lehet. Ezekre néhány példa:

Érzékszervi érzékenység

A speciális nevelési igények széles köre kihatással van az érzékszervekre. Van, aki hipoérzékeny (a külső ingerekre adott reakció alulműködése) és van, aki hiperérzékeny (a külső ingerekre való túlzott érzékenység), de az is lehetséges, hogy valakiben mindkettő felfedezhető. A hiperérzékeny gyerekeket rövid idő alatt leterhelik az olyan érzékszervi ingerek, mint például a hangzavar, az erős fények és szagok, valamint a fizikai kontaktus.

Az érintés, illetve már akár a leggyengébb ölelés is fájdalmas és kimerítő lehet az érzékszervileg érzékeny gyerekek és fiatalok számára, ez pedig náluk erős reaktivitást és zaklatottságot eredményez.

Szociális érzékenység

Néhány speciális nevelési igény a szociális érzékenységre van hatással. Ez magába foglalja, hogy a gyermek milyen könnyen érzékeli, azonosítja és értelmezi a szociális jelzéseket és összefüggéseket, de befolyásolhatja a társas helyzetek iránti érzékenységét is, így előfordulhat, hogy mások érzéseinek és szükségeinek megértése nehézséget fog jelenteni neki.

Egy nyüzsgő, zsúfolt szobával az érzékszervi érzékenység és a társas interakció megpróbáltatásainak egyvelege miatt sokan nehezen néznek szembe, amihez hozzájárul az is, hogy az emberek közelsége megnehezíti saját érzelmeik szabályozását, így hamar kimerülnek tőle. Egy gyermek vagy fiatal ugyanígy ellenálló lehet az öleléssel szemben, főleg, hogyha olyan szerettük öleli meg őket, akivel hosszú ideje nem találkoztak. Ez lesújtó lehet például egy nagyszülőnek, aki több mint egy éve várja, hogy átölelhesse az unokáját.

Testi fogyatékosság vagy krónikus betegség

A testi fogyatékosságok és krónikus egészségügyi állapotok sok fajtája okozhatja, hogy egy gyermek fizikai kontaktus hatására könnyen megsérüljön. Lehet, hogy testüket legyengíti a betegség, vagy idegrendszerük nagyon érzékeny, fájdalomküszöbük pedig alacsony. Néhány esetben ezek a tényezők napról napra jelentősen változnak. Ilyen helyzetekben még egy gyengéd ölelés is lehet nemcsak fájdalmas, de veszélyes is.



Az ölelés szabályai
Tehát honnan tudják a családtagok, ismerősök stb., akik feltehetően évek óta nemhogy nem ölelték, de nem is látták fiatal rokonaikat, barátaikat, hogy mit tegyenek? Segítségükre itt van három ölelési tipp:
  • Kérdezz
    Sose ölelj meg valakit anélkül, hogy megkérdeznéd, szívesen fogadja-e. Hogyha a válasz nem, ne        vedd magadra, mert valószínűleg nyomós oka van! Ne tűnj sértődöttnek, ezzel bűntudatot ébresztve        a másikban, hiszen ez nem rólad szól, hanem az ő egészségéről és kényelméről.

  • Légy gyengéd
    Hogyha az ölelés engedélyt kapott, ne indíts rögtön nagy „medveöleléssel”. Légy finom, illedelmes,     gyors. Szeretetet fejezel ki valaki iránt, nem pedig összenyomni próbálod egy percen keresztül. Egy         néhány másodperces gyengéd ölelés is megteszi.

  • Ellenőrizz
    Bizonyosodj meg róla, hogy a másik rendben van, és ha nem, hagyd abba. Ha rákérdezel, azzal             segítesz neki, hogy jelezze, ha bármi miatt rosszul érzi magát.


Amikor ölelkezünk, a testünkben boldogsághormonok szabadulnak fel. Ezek a hormonok oxitocint, dopamint és szerotonint tartalmaznak. Amikor szétáramlanak a testünkben, örömet, nyugalmat, jókedvet és a stressz enyhülését tapasztaljuk. De most, hogy olyan sok idő után újra megengedett lesz az ölelés, ne tévesszük szem elől sem a nehézségeket, amelyekkel az ölelés egyeseket terhel, sem a jó öleléssel (vagy nem öleléssel) járó felelősséget.

Ölelni vagy nem ölelni: az itt a kérdés (elnézést kérek a dalnoktól). Válaszoljuk meg jól!

Béke,

Mark




Fordította: Szombati Gréta
Lektorálta: Samai Hedvig

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d

Remény, ha fáj

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis