A rövid válasz:
NEM mindig boldogok.
Hidd el!
Az én lányom sem mindig boldog. Az érzelmei széles skálán mozognak. Van, hogy dühös, frusztrált, ideges, vidám, jókedvű és van, hogy makacs. Egy TELJES ember.
Néha, amikor dührohama van, berohan a szobájába, és beleveti magát az ágyba (vagy le, a padlóra). A férjemmel azon szoktunk viccelődni, hogy egyszer felvételre vesszük a lányunk dührohamát, és azt a címet adjuk neki, hogy „A Down-szindrómások mindig boldogok.” De persze eléggé tiszteljük őt ahhoz, hogy tudjuk, ez nem lenne helyénvaló, nem kezelnénk őt elég tisztelettel és megbecsüléssel. El tudom képzelni, milyen fájdalmat okozna neki tudni, hogy megosztottunk egy videót arról, ahogy dührohamot kap.
Igazából egyetlen emberről sem tudok, aki úgy éli le az életét, hogy „mindig boldog”. Igen, vannak, akiknek pozitívabb a szemléletmódjuk, és valószínű, hogy néhány Down-szindrómás is ebbe a kategóriába tartozik: barátságosak, mosolygósak, jókedvűek mások társaságában, jól érzik magukat és élvezik az életet. De ne essünk tévedésbe, a legboldogabb ember is lehet szomorú, elveszett, csalódott vagy mérges.
És még sosem találkoztam olyan Down-szindrómás emberrel, aki mindig boldog. Pedig sok Down-szindrómást ismerek!
Amikor a lányom megszületett, a diagnózisa után néhányan azzal próbáltak vigasztalni, hogy „Legalább mindig boldog lesz.” Mintha ez lett volna az egyetlen pozitív dolog a diagnózisban. Természetesen ezek a megjegyzések nem olyanoktól származtak, akik igazából ismertek valakit Down-szindrómával, és bizonyosan nem egy Down-szindrómás családtagjaitól. Valójában ezzel nem is bátorítottak, mert én azt akartam, hogy a lányom olyasvalaki legyen, aki mindenféle érzelem megélésére képes, olyan, akit meg tudok érteni.
A mi személyes tapasztalatunk szerint vannak hegyek és völgyek. A hegyek valóban magasak (nem csak boldogság, hanem inkább örömteliség), a völgyek pedig mélyek (nem szomorúság, hanem valamiféle mély feldúltság).
Akárhogy is, ha megkérdeznéd tőlem, a lányom boldog ember-e, azt mondanám, „Igen, elég boldog kislány.” De a dolog abban áll, hogy ugyanezt mondanám az idősebbik lányomról vagy a férjemről vagy az unokaöcsémről vagy a legközelebbi barátomról.
A boldogság csak EGY a rengeteg érzés közül, amit megtapasztalunk egy élet során.
A Down-szindrómás emberek minden érzelem megélésére képesek, amire te és én is. Az összesre. Hála Istennek ezért!
Fordította: Szombati Gréta
Lektorálta: Samai Hedvig
Megjegyzések
Megjegyzés küldése