Egy ostromolt ház.
Tegyük fel, hogy az éjszaka közepén lángok borítják el a házamat. Az, hogy a szomszédom kihajol az ablakából és ezt kiáltja: ”Mondd el, hogyan segíthetek!” valójában nem segít.
Tudom, hogy a szomszédaim jó emberek. De mi lenne hasznosabb? Ha a szomszédom átrohanna egy kerti slaggal, egy tűzoltó készülékkel vagy ha kimentene minket a tűzből, amíg a felesége hívná a 911-et (segélyhívószám az USA-ban). Aztán, miután a tűzoltóság megérkezne, talán bevinne minket a melegbe, hogy megnyugodhassunk picit. Talán még takarót is kínálna vagy egy bögre kakaót a rémült gyermekeimnek.
A konkrét, gyakorlatias segítőszándék mindig hasznosabb, mint a nyitott (vagy nem egyértelmű) felajánlás.
Amikor a családom és a házam ostrom alatt áll, egyszerűen nem tudom felmérni az 5 legszükségesebb dolgunkat, nemhogy 10-et.
És ez a túlterheltség. Amikor az alapvető túlélés foglal el, alig vagyunk képesek számot vetni arról, hogy mit is kéne legelőször tennünk (Meg van a kutya? Az esküvői képek?), még kevésbé tudjuk tanácsolni másoknak, hogy mit tegyenek értünk.
”Ha bármire szükséged van, (kérlek) szólj!”
Mint többszörös fogyatékossággal élő család, általában feltételezhető, hogy stresszel, nyomással, és olyan elvárásokkal szembesülünk, melyek messze meghaladják az átlagos családokét. Főleg a kezdetekkor, a diagnózis megállapítása után, vagy a szükség időszakaiban, gyakran kaptunk komoly segítőszándékokat. ”Szólj, ha bármiben segíthetek! Mondd el kérlek, hogyan segíthetek!”
Miközben értékeljük a gesztust, nem valószínű, hogy élünk is vele. Udvariasságból elutasítjuk, azért is, mert nem akarunk teher lenni-de valójában szégyeljük, hogy be kell ismernünk, nem tudjuk magunktól ellátni a családunk szükségleteit. A mélyre elásott alkalmatlanság, szégyen, és bűntudat érzései arra kényszerítenek, hogy Nemet mondjunk, még ha iszonyúan Igent szeretnénk.
Eközben aggódó barátok, a rokonság és a gyülekezeti tagok komolyan segítenének, de nem tudják hogyan és nem akarják, hogy félreértsd őket. Ki akarna megbántani egy szenvedő, speciális nevelést igénylő gyermek családját? Lássuk be: érzékenyek, és bonyolultak tudunk lenni (érthetően). Miközben életbevágó és állandó szükségeket hordozunk, egyben nem tudjuk kifejezni azokat.
Ha újra és újra elutasítjuk a felajánlásokat, akkor a lehetséges első segítők nem tudnak mást tenni, mint elfogadni a nemleges válaszunkat. Eközben belül fortyogunk a frusztrációtól, bosszankodástól, keserűségtől.
Senki nem ért meg. Senki nem tud rajtam segíteni!
A fuldoklás általában néma.
Mi tudja áthidalni ezt a szakadékot? Hogyan mondják el szükségleteiket a családok (amiket csak ők tudnak) úgy, hogy megmaradjon a méltóságuk? Hogyan tudna egy család legszorosabb támogatói köre melléjük állni, hogy támaszt nyújtsanak nekik és együtt éljék az életet velük? Hogyan lehet a támogatókat felkészíteni, hogy akarattal áldássá legyenek a család számára ahelyett, hogy akaratukon kívül sérülést okozzanak?
Együtt érezni, egymással együtt szenvedni
Új könyvem (Töretlen hit: Lelki Megújulás a Speciális Nevelésű Igényű Gyermek Szüleinek- angol cím ) 18.fejezetében kísérlem meg kezelni ezt az ironikus dilemmát.
Az együttérzés vagy részvét szó az angolban a közösen szenvedni kifejezésből ered. Mint hívők, mi a Szenvedő Megváltó lábnyomait követjük. Még Jézusnak is, akinek valóban isteni természete volt, szüksége volt érzelmi és gyakorlati segítségre másoktól a legnehezebb időszakaiban.
Az Isten Magát másokra rászorulóvá tette. Ha az Isten fia annyira alázatos volt, hogy segítséget kérjen és fogadjon el, akkor a túlterhelt és feszült halandóknak is ezt kellene tenni.
A speciális nevelési igényű szülőség túl nehéz teher ahhoz, hogy egyedül cipeljük. Ez az életen át tartó megbilincselés, kevés teret ad az anyai-mártírságnak. Egyetlen Megmentőnk van. Az Ő neve Jézus.
A Segítség Kívánság Lista
A megosztott teher felosztott teher. Szóval hogyan osszuk fel, és hogyan osszuk meg és hordozzuk egymás terhét? Készítettem egy Segítség Kívánság Listát azoknak a családoknak, akiknek életét érinti a fogyatékosság, és az őket szerető, segíteni kívánó támogatóknak.
Mint egy ”ajándék kívánság lista”, arra szolgál, hogy minimalizálja a találgatásokat úgy, hogy a családok részletezhessék, hogy mi az a támogatás, ami a legjobban segítené őket. A lista már előre tartalmazza azokat a leggyakrabban előforduló egyedi szükségeket, amikben gyakran szívesen kérnek segítséget a sajátos nevelési gyermekek szülei.
Ha a te családodban van sajátos nevelési gyermek, bátorítalak, hogy készítsd el saját titkos kívánságlistádat. Imádságos szívvel oszd meg az elkészített listádat azokkal a megbízható barátaiddal és családtagjaiddal, akik megkérdezték tőled: ”Mondd el kérlek, hogyan segíthetek!” Ha pedig te egy olyan értékes, ”segítő, támogató” barát vagy, aki szeretne áldás lenni egy fogyatékossággal érintett-vagy bármilyen szükségben lévő- családnak, ajánld fel segítségedet nekik ma!
Kérdések:
Miért nehéz nekünk segítséget elfogadni és kérni, még akkor is, ha iszonyúan szükségünk van rá? Hogyan munkálkodhat Isten az ellenállásunkban?
Ki ajánlotta fel, ”Mondd, mit tehetek érted? Ha bármiben segíthetek, szólj!”
Kívánság Listádat osyd meg velük, akár egy imádságot.
Kinek lehetsz ma áldás azáltal, hogy a segítségedet ajánlod fel?
Forrás: Diane Dokko Kim, “Let Me Know How I Can Help!” (This Will, Because They Won’t).
Fordította: Gönczy Judit
Lektorálta: Hajdú Andrea
Megjegyzések
Megjegyzés küldése