Ugrás a fő tartalomra

Öt ok, amiért nem csak a szeretet az, amire szükséged van

Joe és Cindi Ferrini:

Mi mindannyian szeretjük a speciális nevelési igényű gyermekeinket, gondoskodunk róluk mindazzal a szeretettel, amely bennünk lakozik. Ám míg a szeretet a legnagyobb, a legfontosabb dolog e váratlan utazás alatt, valójában léteznek egyéb dolgok is, melyek szükségesek ahhoz, hogy eljussunk a célvonalhoz.

Íme egy pár ilyen dolog, melyek segítenek minket az utazás alkalmával:

HATÁROK – A határok valóban fontosak a családunk számára. Tudnunk kell, mikor mondjunk „igen”-t és mikor mondjunk „nem”-et. Nemcsak a családunkon kívül, hanem azon belül is éppen azért, hogy ne hajtsuk túl magunkat, hisz az élet gyakran amúgy is embert próbáló. Szükségünk van egy tervre, egy rutinra és egészséges határokra, melyek segítenek nap nap után élni az életünket.


TÁMOGATÁS – A család, a barátok, a terapeuták, az orvosok, az ápolók, a segítők, a tanárok támogatása – és a lista folytatódik – nélkülözhetetlen. Amint kiválasztjuk azokat, akik tudnak és fognak is nekünk segíteni, fontos, hogy kedvesen fogadjuk és értékeljük őket.


BIZALOM – Bízz a kisegítő személyzetünkben, a tanárainkban, az orvosainkban és így tovább, akik segíteni fognak, hogy megpihenjünk az utazás alatt. Házi feladat gyanánt azt kapjuk, hogy találjuk meg azt a jó „csapatot”, amely segíteni fog bizakodni és megpihenni, és ez egy valódi kincs!


BÁTORÍTÁS – A bátorítás segít megélni az életet nap mint nap. Ez tulajdonképpen attól a tanártól ered, aki megdicsér minket, mert otthon segítettünk. Ezt halljuk az orvostól, aki elismeri, mennyire jól gondoskodunk a gyermekünkről. Ezt halljuk a családtól és a barátoktól, akik látják, hogy jól haladnak a dolgok és a gyermekünk fejlődik akkor is, amikor mi túl közel vagyunk, hogy észrevegyük. Ó, ez olyan, mintha feltöltenének élettel! Élvezd ki!


NÖVEKEDÉS – Nemcsak a gyermekünk, hanem saját magunk növekedése is. Ez egy olyan utazás, amelynek alkalmával a növekedés nagyon lassú, de ó, milyen jövedelmező! Szánj időt rá, hogy észrevedd, amikor valamennyien növekedtek, ünnepeljétek meg, és növekedjetek továbbra is! Csak így tovább!

Ebben a hónapban éljük meg a mindennapjainkat a fent említett dolgokkal; a határokkal, a támogatással, a bizalommal, a bátorítással és a növekedéssel. Mindegyik jó kiegészítője a másiknak. Élvezzétek és SZERESSÉTEK az utazást!










Link:




Fordította: Zrufkó-Pesthy Fruzsina
Lektorálta: Samai Hedvig
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d...
Megjegyzés küldése
További információk

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...
Megjegyzés küldése
További információk

Tisztelgés a „szuperanyák” előtt

„Szóval, mivel foglalkozol?” Soha nem tudom, hogyan válaszoljak erre a kérdésre. Általában halkan ezt válaszolom: „Nem dolgozom, főállású anya vagyok.”  Mintha.  Úgy nőttem fel, hogy elhittem, arra vagyok elrendelve, hogy jelentős és figyelemre méltó dolgokat vigyek véghez a világban. Amikor keresztény lettem, a hitemet annak szenteltem, hogy még nagyobb dolgokat tegyek Isten Királyságáért.  Aztán közbelépett az autizmus.  Most két részre osztom az életemet: autizmus előtt- és utánra. Innen ered a projekt neve: „A.D.299”(299.00 az autizmus diagnosztikai kódja a DSM-ben , az orvosi/ mentálhigiéniás szakma bibliája).  Ma, egy főállású anya vagyok (SAHM), de nem saját akaratomból. Most a legnagyobb teljesítményeim naponta, hogy mindenkit felkeltek és kihúzok az ágyból-kezdve magammal- időben elfuvarozom őket a megfelelő helyekre, táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott harapnivalókkal és ebéddel a hűtődobozokban; majd értük megyek a megfelelő időben, ezen kívül e...
Megjegyzés küldése
További információk