Amikor valaki abban a diagnózisban távozik el, melyben a gyermeked is szenved

Amikor felismered, hogy olyan könnyen lehetne  a Te gyermeked-

Amikor rájössz, hogy semmi, igazából semmi nem tudja megakadályozni, hogy a Te gyermeked legyen a következő—

Valami igazán érdekes történik, amikor észreveszed, hogy egy gyerek ugyanabban a katasztrofális diagnózisban hal meg, mint amely a Te gyermekednek is van.

Valami igazán szívszorítóan nehéz dolog történik, amikor látod, hogy más szülők a gyermekük életét gyászolják, aki ugyanabban a szindrómában hunyt el, mint ami Te gyermekednek is van.

Ez egy egyfajta átalakulás:

Amikor ezen szülők mellett sétáltál és tudtad, hogy ők is - akárcsak, Te - harcoltak, támogattak és mindent megtettek gyermekük jóléte érdekében - mégsem tudták megmenteni őt.

Ez megváltoztatja a dolgokat. 

 

Mindig is tudtam a statisztikákat, de ebben az évben még keményebben szíven ütött a gyermekem diagnózisának igazsága - ahogyan egyik temetési bejelentés után jött a másik a közösségi média felületén keresztül.

 

És amikor a szívem ezeken a dolgokon töprengett és együtt érzett ezeknek az embereknek a fájdalmával, és Istennél kegyelemért könyörögtem a saját gyermekemért - tudtam, hogy valami történik, egy változás a gondolkodásomban.

Túlságosan nyilvánvalóvá vált, hogy az első számú hívófelem ebben az időben a lányom. Igen, először a legjobb tudásom szerint megvédem őt, támogatom őt, harcolok érte. Valójában semmi más jelentőset nem tudok csinálni az időmmel és az energiámmal.

Ezt szem előtt tartva, a többi apró arcocskára gondolva, akik már nincsenek itt ezen a földön---az anyai ösztönöm az, hogy elrejtsem egy buborékba az én édes kislányomat. Gyorsan előjön belőlem az anya oroszlán, és minden védelmező ösztönöm felsikít „csak tartsd őt életben- szükséged van rá- szükséged van arra, hogy éljen.”

És így minden olyan lehetséges módra gondolok, amellyel megóvhatnám őt a bajtól. Tudomásul veszem, hogy van néhány praktikus módja, amellyel meg tudom védeni őt és jobb, ha csinálom ezeket. Minden erőmmel harcolni fogok, hogy rendelkezzek a helyes eszközökkel és erőforrásokkal, hogy mindent meg tudjak tenni az ő életéért.

De, ahogy pontosan meghatározom az élet veszélyes aspektusait- rájövök, hogy ha még mindent meg is tettem annak érdekében, hogy megvédjem őt, egyszerűen nincs rá garancia, hogy élni fog.

És hogy az ember mindig buborékban éljen, ez nem valami nagyszerű élet, igaz?

Tudatosult bennem, hogy amikor megpróbálom megvédeni az életét…bizonyos szempontból ellopom azt.

Tehát először MEGVÉDEM ŐT- igen. Ez nagyon fontos.

De azután, hagyd élni.

Ez egy nagyon jelentős mondat, ami a szívemre telepedett. Mintha Isten újra és újra ezeket a szavakat suttogná nekem, miközben a saját félelmem és szorongásom állandóan előjön és emiatt azt érzem, hogy el kell őt rejtenem a világ elől.

Ha megpróbálod őt megmenteni, akkor ne vedd el az életét. Hagyd élni. Hagyd játszani. Hagyd, hogy élvezze a dolgokat.

Ez kockázattal jár? Igen, azzal jár.

De egyre inkább tisztában vagyok a megszámlált napjaival, s ez arra ösztönzött, hogy éljek és őt is hagyjam élni.

Ez arra inspirált, hogy ne csak a túlélésre törekedjek, hanem egy virágzó életre. Ez arra motivált, hogy bátor legyek és új dolgokat tapasztaljak meg- még akkor is, ha félek.

Az életének megvédése túlmutat azon, hogy csak a fizikai testét tartsam életben- a cél, hogy minden egyes napot számításba vegyek - megtöltsem szeretettel - örömöt találjunk.

Tudomásul veszem, hogy az utunknak vannak olyan részei, ahol ez nem lehetséges. Ennek az utazásnak vannak olyan részei, amelyek megkövetelik tőlünk, hogy egy időre feladjuk a virágzást annak érdekében, hogy szó szerint életben tarthassuk a gyermekeinket. Kérlek, tudd, hogy ott voltam és nem hanyagolom el ennek az igazságnak a valóságát.

De ha visszatekintek erre az útra, úgy, mint kerek egészre- amikor már minden megtörtént- egy gyereket akarok látni, aki ÉLT. És én vagyok az, aki megadta ehhez a hangot. Én vagyok az, aki meghozta ezt a választást.

Tehát ma, amikor azokra az életekre gondolok, amelyeket túl korán, igazságtalanul „elloptak” a világból- emlékeztetem magam, hogy az a célom: védd őt, igen- és azután engedd, hogy azt a legcsodálatosabb életet élhesse, amit valaha is megteremthetek neki.

A holnap nincs megígérve senkinek sem.

„Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád.” Példabeszédek 27:1

forrás: https://www.gracefilledgrowth.com/post/someone-child-s-diagnosis-passes-away

Fordította: Békés Ibolya