Ugrás a fő tartalomra

Kifejezések, melyeket minden sajátos nevelési igényű testvérnek hallania kell


14 hónappal fiatalabbnak lenni a Down-szindrómás testvéremnél nem volt mindig könnyű. Külön osztályban voltunk az iskolában, egy olyan városban ahol mindenki ismer mindenkit. Időnként Syble nővéreként emlegettek a saját nevem helyett. Amikor az emberek kinevették a gyerekeket a buszon, vagy azon, hogy hogyan használják az r-betűt, el kellett döntenem, hogy vagy kiállok a testvérem mellett és ezzel magamra vonom a figyelmet, vagy elengedem (figyelmen kívül hagyom). Otthon is arra törekedtem, hogy minél kevesebbet kelljen velem törődni, hogy több munkát és figyelmet tudjanak inkább rá szentelni a testvéremre.
Amikor belenézek David fiam szemébe és látom, hogy frusztráltnak érzi magát autista testvére miatt, megértem. Megértem a frusztrációját és a félelmét. Megértem a kimerültségét és a zavarodottságát. Újra átélem azokat a pillanatokat, melyeken sajátos nevelési igényű testvérként mentem keresztül.

ISMEREM A SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ TESTVÉR-LÉT ÁLDÁSAIT, DE ISMEREM A KIHÍVÁSOKAT IS. EZÉRT OSZTOK MOST MEG EGY 7 KIFEJEZÉSBŐL ÁLLÓ LISTÁT, MELYET MINDEN SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ TESTVÉRNEK HALLANIA KELL.


„Tiéd minden figyelmem”. A sajátos nevelési igényű testvérek úgy érezhetik, hogy az Ő igényeik háttérbe szorulnak a testvérükével szemben. Mindennapjaidban, próbálj meg időt szakítani a többi gyerekre is. Lehet, hogy ez az idő az, amikor lefekteted. Vagy amikor együtt mosogattok. Vagy amikor elviszed moziba.

„Büszke vagyok Rád". Gyakran ünnepeljük meg fogyatékossággal élő gyermekeink eredményeit, mert az ritkábban fordul elő. De egészséges gyermekeinknek is tudnia kell, hogy büszkék vagyunk az Ő eredményeikre is. S azt is, hogy nem csak a tetteikre vagyunk büszkék, hanem a hozzáállásukra is. Izgatottak vagyunk, amikor 10 szabaddobásból 8-at bedobnak, és akkor is amikor összebarátkoznak az új gyerekkel az iskolában.

„Nem tudom”. Emlékszem, amikor megkérdeztem anyukámat, „Miért adott nekem Isten egy Down-szindrómás testvért?" Az első válasza az volt, hogy „Nem tudom.” Együtt rengeteg okot találtunk rá (mint pl. hogyan lettünk kapcsolatainkban együttérzőbbek), de abban az életszakaszban ez a „Nem tudom” amit hallanom kellett, és ez biztosította azt, hogy ne  nekem kellejen az egészet kitalálnom. Csak meg kellett tennem a következő legjobb lépést.

„Készítsünk közösen tervet". Fontos ezt elmondani, amikor azon kapod magad, hogy túl gyakran mondogatod azt, hogy „Ne most.” A válasz ugyan az lehet, hogy „Ne most”, de lesz idő arra, hogy meg tudd tenni, azt amire az ép gyermeked kér. Készítsetek közösen egy tervet, mikor lenne mindkettőtök számára a legjobb ezt megvalósítani.

„Tudom mit érzel”. Amikor olyan negatív érzések fognak el, mint zavarodottság vagy frusztráció, tudatosítani kell magamban, hogy az érzéseim teljesen normálisak. A szüleim soha nem szégyenkeztek amiatt, hogy én így éreztem. Empátiát és megértést tanúsítottak felém. Most én tudok megosztani gyermekkori történeteket Daviddel, amikor Ő beszél nekem negatív érzéseiről. Tudom hogyan érez, hiszen én is átéltem.

„Sajnálom”. Sajnálom, hogy az életünk nem az A-terv szerint alakult. Sajnálom, hogy a testvéred korlátai téged is korlátoznak. Sajnálom, hogy a lánytestvérednek nehéz reggele volt, és késésben voltunk emiatt. Segíteni tudunk gyermekeinknek abban, hogy a jó dolgokra tudjanak fókuszálni, de tudniuk kell, hogy az is rendben van, ha nem érzik mindig jól magukat.

„Köszönöm”. Ugye ez az amit mindannyian szeretnénk minden nap hallani? Csak azért, hogy tudjuk, hogy észrevesznek és megbecsülnek minket? Találj minden nap valamit, amiért köszönetet tudsz mondani, mint például: a ház körüli munkáért, az extra türelemért, a korai elkészülésért. Ha körbenézel, nagyon sok  dolgot találhatsz amiért köszönetet mondhatsz! ( És cserébe még pár köszönöm-et te is kaphatsz!)

Sandra Peoples sajátos nevelési igényű gyermek édesanyja és testvér is. Családjával Houston külvárosában élnek, TX ahol a templomban a sajátos nevelési igényűek szolgálatának vezetőjeként tevékenykedik. Ő a Váratlan áldások: A sajátos nevelési igényű családok öröme és lehetősége szerzője. Csatlakozz hozzá a sandrapeoples.com oldalon.












kép: pinterest

Fordította: Varga-Gyurán Tímea
Lektor: Hajdu Andrea

Megjegyzések


  1. élelmiszerben kérünk segitséget!!!
    Sajnos saját hibánkon kívül nehéz helyzetbe kerültünk! Feleségem fizetéséből havi 16 ezret vonnak le tartozás fejében, így bárminemű segítséget, élelmiszert is szívesen elfogadunk! Én jelenleg közmunkán vagyok, beteg feleségemeLL(vizes láb, lábszárfekély), de jómagam is szívbeteg vagyok, amely mellé még cukorbetegség is társul Csillának kevés vörösvérsejtje, ill hemoglobinja van, dolgozni nem bír, fárad! Én inzulinos cukorbeteg vagyok (napi 2x)! Ezért kérnem a segítségeteket! Bővebb információ privát üzenetben! Köszönöm!//varga zoltan vadna szabadsag tér 15 diabetese neuropathya allapitottak meg ill... gerinc csipö kopas ill szükület //ha valaki tud segiteni feleségem számla száma 116 00006 00000000 2576 6862!!tavaly majusban volt egy mütétem bocsanat leirom ,herezacskon folyamatos magas cukor miatt ,lett egy tályog ill. a lágyrészen megmütöttek ,, és a mütét után kialakult egy sipoly ,, a sipolybol 9 honapig lógott belöllem egy mütét közben bennem hagyott géz darab ... a sipoly ami a lágyrészen van nem lehet emelni hajolni váladékozik még dolgozom közmunkán mindkettönk fizetéséböl von végrehajto

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d

Remény, ha fáj

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis