Ha az emberek szembesülnek azzal, hogy valaki mind a négy végtagjára mozgásképtelen, nem tud egyedül fürdeni vagy vécére menni, enni vagy felöltözni, egyből arra gondolnak „Micsoda szegényes életminőség!” Azt gondolják, a jó életminőség magasabb fizetést, jó egészséget vagy stabil otthont jelent. Aligha köti valaki össze a „jó” életminőséget a fogyatékossággal. Másnak kell fürdetnie, öltöztetnie, vécére vinnie? A legtöbb ember szemében egy súlyos fogyatékosság megkérdőjelezhetetlenül egy rossz életminőséget eredményezne, sőt méltóságon alulit.
Én azonban azt mondom, nagyon jó az életem. Igaz, nem könnyű, hogy másnak kell fürdetnie, öltöztetnie, etetnie és tolószékben tologatnak. De akármilyen nehéz is, emlékeznem kell, Kinek a képére formált az Úr.
Lehet, hogy a testem csonka, de én is Isten tükörképe vagyok.
Ez az, ami emberi méltóságot ad – nem az, hogy tudok-e járni, tudom-e használni a kezem vagy tudom e egyedül használni a vécét. Ezt a bíztatást akarom mindenkinek átadni, függetlenül a korától vagy a képességeitől.
Azt gondoltam régebben, hogy csak a világ eldugott részeiben lévő kultúrákban tekintették haszontalannak és értéktelennek a fogyatékossággal élőket – olyan helyeken, ahol a fogyatékkal születő babákat vízbe fojtották, vagy kukába dobták. Az igazság az, hogy még a „felvilágosult” országok némelye is értéktelenként tekint egyes fogyatékkal élőkre. Vannak helyek, ahol egy orvos jogilag szabadon ölhet meg egy újszülöttet vagy idős embert, akinek mérsékelt fogyatékossága van. Még azok is, akiknek nincs meg az orvosi hatalmuk, hogy véget vessenek egy életnek, túl könnyen elhisznek olyan hazugságokat, melyek szerint gyengének és tehetetlennek lenni, méltóságon aluli, vagy egy ember jobb holtan, mint fogyatékosan.
Ezért teszek meg mindent, hogy megmutassam a világnak, igenis érdemes élni, és a fogyatékosság nem ok arra, hogy véget vessünk egy ember életének. Isten saját képére teremtett minket, és ez a tény önmagában igazi emberi méltóságot ad nekünk: függetlenül attól, mire vagyunk képesek, Istent kell visszatükröznünk, azt kell megmutatnunk, kinek a képére teremtettünk. Igen, a testem talán össze van törve, de Istent tükörképe vagyok. Visszatükrözöm az Istent, aki elégedett volt, hogy a saját képére teremtett meg engem (1Móz 1,27).
Arra fegyelmezem magam, hogy azt ismételjem, kinek a képére teremtettem, és a zsoltáríróhoz hasonlóan én is bátran hirdetem a 139. zsoltár szavait:
„14Magasztallak téged, mert félelmes vagy és csodálatos… 16Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.”(Zsolt 139,14; 16)
Barátom, ez ad nekem emberi méltóságot. Nem az, hogy tudom-e használni a kezem, a vécét egyedül vagy el tudom e fogyasztani egyedül az ételem. Nem; a méltóságom a bennem lévő Krisztusban gyökerezik, aki a dicsőség reménysége (Kol 1,27).
Ha Isten dicsősége legfényesebben a gyengeségeinken keresztül ragyog fel – ami így is van – akkor azok a dolgok, amikre mi nem vagyunk képesek, a legjobbak Isten dicsőségének bemutatására. Ez csodás életminőséget ad! Csak azért, mert az életünket az Ő képe szenteli meg.
Oh, barátom, mindenkinek emlékeznie kell, hogy Isten csodás teremtményei vagyunk. Csak Isten teremti és tartja fenn az életet – és Őbenne találjuk meg az élet igazi értelmét. Ha az emberek valaki életének értékét az önállósága, képességei vagy szenvedésének mértéke alapján határozzák meg, akkor nem veszik észre az élet igazi célját.
Világunknak arra van szüksége, hogy az élet hangja legyünk… a meg nem születettekért, az idősekért, a fogyatékkal élőkért, az állandó orvosi ellátásra szorulókért és a sebezhetőkért. Mert MINDEN ember Isten képmására teremtetett.
Eredeti forrás, fotó: https://www.joniandfriends.org/true-quality-of-life/?fbclid=IwAR2vuMe4LWRPtNuirUmicgPvdTegladAT_KzIi2bnropzUpPKEMasgatfmw
Fordította: Jenei Dániel
Lektorálta: Hajdú Andrea
Megjegyzések
Megjegyzés küldése