Miért is olyan nagy a kihívás a barátság az olyan anyukáknak, akik fogyatékossággal élő gyermekeket nevelnek?

Fiunk autizmus diagnózisa után minden megváltozott. A prioritásaink megváltoztak. Megváltozott az, hogyan és mire költjük a pénzünket. A napi programunk megváltozott. És bár nem voltunk rá felkészülve, barátságaink is megváltoztak. Nagyon sok bánaton és zavarodottságon mentünk keresztül, és sokkal elszigeteltebbnek éreztük magunkat, mint valaha. Amikor túléltük azokat a diagnózis utáni éveket, képesek voltunk visszatekinteni és értékelni, mi változott ezekben a kapcsolatokban, és képesek voltunk elgondolkodni azon, hogyan lehetne majd kialakítani a jövőbeli barátságokat miután átköltözünk Pennsylvania-ból Texasba.

A barátságok kialakítása és fenntartása egy speciális igényű gyermek édesanyja esetében nagyon nehéz. A barátsághoz három kihívást tudok társítani, amelyeket megtapasztaltam és másoktól hallottam:

1. Elfoglaltság - Terápiával és orvosi időpontokkal vagyunk elfoglalva. Néhány gyermekünk hosszan tartó kórházi tartózkodásra van ítélve, mi pedig amennyire csak lehet, velük vagyunk. Több találkozónk van az iskolában, mint a tipikus szülőknek. Sokan közülünk aktívan dolgozunk a biztosítási vagy az állami szolgáltatások reformján. Minden szülő elfoglalt, és a speciális igényű gyerekek szüleinek pedig még több a tennivalójuk.

2. Szuper-anya észlelés - Évekkel ezelőtt leültem egy kávé mellé egy barátommal, aki az utóbbi időben nem volt túl barátságos. Megkérdeztem, tettem-e valamit, amivel megbántottam vagy megsértettem, mert bocsánatot akartam kérni. Az ő válasza a következő volt: „Úgy tűnik, nincs szükséged rám, mint barátra. Olyan vagy, mint egy szuper-anya. ” James diagnózisa után harcos-anya módba léptem. Arra összpontosítottam, hogy az a fajta anya legyek, amelyet James megérdemel, aki segít neki elérni a lehetőségeit, bármi is legyen az. És ez azt jelentette, hogy elutasítottam a segítséget, amikor felajánlották, és senkinek sem hoztam tudomására, amikor megbántottak vagy szükségem volt valamire. A barátságoknak kölcsönösnek kell lenniük, és én nem hagytam, hogy a barátaim azok a barátok legyenek, akik szerettek volna lenni, mert távol tartottam őket ezzel a szuper-anyu mentalitásommal. Ez gyakran nem is szándékos, de ennek ellenére mások ezt érzékelik.

3. A fiam jelenlegi állapota kontra a fiam életkora - A fiaim tizenhárom és tizenegy évesek. Azoknak az embereknek, akikkel találkozunk és barátságot kötünk, hasonló korú gyermekeik vannak. De James fejlődési stádiuma közelebb áll egy hároméveséhez. Amikor kortársainkkal lógunk, James nem tűnhet el a játékteremben, hogy Minecraftot játsszon, mint a többi fiú. Minden percben figyelnem kell rá. Ez megakadályoz bennünket abban, hogy barátoktól meghívást kapjunk, és amikor mégis meghívnak, ez a helyzet megakadályoz engem abban, hogy valóban másokkal tölthessem el az időt.

Ez a rossz hír. Még több olyan élményt lehetne leírni, amelyeket nem soroltam fel. De vannak jó hírek is.

Leküzdhetjük ezeket a kihívásokat. Harcolhatunk a barátságokért és képesek lehetünk befektetni a kapcsolatokba. Itt vannak azok a dolgok, amelyek nekem beváltak.

Legyél az a fajta barát, akit magadnak is szeretnél. A Kapcsolódva: a mindenki egyedül érzi magát együtt járvány gyógyítása /Connected: Curing the Pandemic of Everyone Feeling Alone Together/ (csatolt link) című anyagban Erin Davis ezt írja: „A titok, hogy kevésbé érezzük magunkat egyedül, nem egyszerűen az a kívánalom, hogy mások jöjjenek a világotokba, hogy megfeleljenek az igényeiteknek. Ehelyett inkább az, hogy bemenjünk mi az ő világukba, hogy találkozzunk az igényeikkel.” Tehát, ha rossz napom van, és azt gondolom: bárcsak valaki írna nekem egy SMS-t és megkérdezné hogy vagyok, akkor én küldök egy SMS-t egy barátomnak, s én kérdezem meg tőle, hogy érzi magát. Amikor van egy kis időm, és szeretnék együtt ebédelni valakivel, akkor találok valakit, akivel ebédelni lehet. Természetemből fakadóan introvertált vagyok, ezért gyakran kényszerítenem kell magam az első lépések megtételére, de megéri!

Szeretek olvasni. Szeretek beszélni az elolvasott könyvekről. Szóval alapítottam egy könyvklubot. Most már másfél éve találkozunk, havonta egyszer. Körülbelül tíz nő van a csoportban, akik havonta meghívást kapnak, de általában négy vagy öt tud eljönni. Várom mindegyik könyvklub találkozót. Lehet, hogy neked más az érdeklődési irányod, amely köré barátságokat építhetsz. Például szurkolni a speciális igényű gyermekek sport eseményein. Vagy a logopédusnál beszélgetést kezdeményezni a váróban. Bármi is legyen az érdeklődésed, tedd meg az első lépést, hogy minél több embert bevonhass ezekbe a kikapcsolódási lehetőségekbe.

Legyél házigazda. Amint már említettem, körülményes meglátogatnunk másokat. De könnyebb, ha az emberek nálunk vannak. Ezért a legtöbb hétvégén családokat hívunk át magunkhoz. A múlt héten megosztottam néhány vendéglátási tippet speciális igényű családok számára, s melyek remélem, arra ösztönöznek téged, hogy hamarosan te is meghívj valakit magadhoz!

Keress online közösséget. A legkedvesebb barátaim közül néhányan online barátok. Különösen a speciális igényű gyerekek anyukáinak köréből. Például van egy öngondoskodó speciális igényű anyukacsoport ahová tartozom, ami hatalmas támogatást jelent számomra. Minden hétfőn bejelentkezünk az adott hétre vonatkozó céljainkkal, megosztjuk egymás között imáinkat a hét folyamán, és az egész héten az anyukák felfedik egymásnak, hogy mi az, ami a szívüket nyomja, és a gondolataikat leterheli. Nincs nyomás, hogy megjelenjünk valahol egy bizonyos időpontban, a Facebook ugyanis mindig nyitva áll.

Tudom, hogy nehéz barátságokat kötni és fenntartani. Hangosan felnevettem, amikor a Twitteren ezt olvastam: "Senki nem beszél Jézus hatalmas csodájáról, ha a harmincas éveidben van egy szoros baráti társaságod!" Mindenkire jellemző, ahogy az iskolai éveink egyre távolabbá válnak, a családnevelés  egyre inkább kitölti a mindennapjainkat. Különösen igaz ez ránk, akik gyerekeinek speciális szükségleteik vannak. De keményen dolgozom, hogy befektessek a meglévő barátságokba és újak létrehozásába. Hiszen nem arra vagyunk hivatva, hogy egyedül éljük le ezt az életet.

Forrás: http://www.sandrapeoples.com/why-is-friendship-such-a-challenge-for-moms-of-kids-with-disabilities/

used with permission

fordító: Tódor Gábor

lektorálta: Samai Hedvig

fotó: pinterest