Jób ismerte a megpróbáltatásokat. Elvesztette a teljes állatállományát, a tevéit, a szolgálóit (magyarán minden vagyonát és megélhetését) valamint egyetlen nap alatt mind a tíz gyermekét. Borzalmas, fájó sebek sújtották tetőtől talpig; és ha ez még nem lenne elég: a barátai meg voltak róla győződve, hogy ő maga hozta saját magára ezt az egészet.
Jób szenvedése annyira lesújtó volt, hogy érthető módon vágyott a halálra; és könyörgött Istenhez, hogy ismertesse meg vele gyötrelmeinek kozmikus okát. (Jób könyve 23. fejezet) Mégis, miután megküzdött barátai vádjaival, nem szűnő kínjaival, végül magával Istennel is, Jób erre a következtetésre jutott:
„Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. (…) Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.”
(Jób 42:1 és 5)
Jób élete a megváltás, a helyreállítás és a gyógyulás ámulatba ejtő képével fejeződik be, úgy a jólét, mind a gyerekek, és a barátságok terén is. Földi értelemben véve nem ígérte nekünk senki, hogy boldogan élünk, amíg meg nem halunk, de mindazoknak, akik követik a feltámadt Jézust, van ígéretük egy „romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva” számukra. (1.Péter 1:4) Sőt, reménységünk nemcsak az eljövendő, örökkévaló boldogságban és gyógyulásban van, hanem annak az áldásnak a megtapasztalásában is, amit Jób átélt: meglátni és még jobban megismerni Istent a legsötétebb napjainkban. Főleg azokban. A legmélyebb szenvedései közepette volt és nem utána, hogy Jób jött, hogy meglássa Istent. Hogy megismerje, felfedezze Őt, és hogy rácsodálkozzon. A számára megmagyarázhatatlan szenvedés révén értette meg Isten nagyságát, fenségét, szuverenitását, függetlenségét.
Azért imádkozunk, hogy mialatt az eljövendő jobb napok jövőbeni reményével folytatjuk tovább, ne hagyjuk ki az életet megváltoztató áldásokat, amiket Krisztus szenvedéseink közepette tartogat számunkra.
MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK JÉZUSRA?
Az a helyzet, hogy itt kezdődik minden, ahogy Jóbnál is: nekünk nemcsak tudnunk kell Jézusról, hanem tudnunk kell azt, hogy szükségünk van Rá.
„(…) akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek egykor e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a szellemhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mindnyájan mi is közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint éppen úgy, mint a többiek. De…” (Efézus 2:1a-4a)
Lehetünk megváltva és lehetünk szeretettek, mégis bűnt követünk el még mindig. Szóval a „tökéletes házasság-álarc” ellenére (amit a legtöbb ember magára ölt minden egyes vasárnap reggel, amikor a barátaikkal van) a házasságaink a szenvedés és az öröm helyszínei lesznek egyszerre, mert minden házasságban két bűnös van jelen. A feszültség és a problémák fel lesznek nagyítva a jó napokon, - aztán amikor a vihar is utolér két embert, akik egy csónakban eveznek, sokszor nagyobb a kísértés, hogy kilökjük a másikat a hajóból, mint hogy segítsünk egymásnak kimerni a vizet.
ELMÉLKEDÉS
A hitedet Jézus Krisztusba, mint Uradba és Megváltódba helyezted? Ha nem, hogyan változtathatná meg az evangélium a reményérzetedet mind a mai napra, mind az örök életre vonatkozóan?
Ha keresztény vagy, hogyan változtathatja meg az evangélium a szenvedéseidet és a házassággal kapcsolatos kilátásaidat az esetben is, ha kihívások állnának elő?
Mit gondolsz, miként van leginkább szükséged Isten segítségére, vagy hogy megváltoztasson téged, mint egyént?
(A következőket együtt vizsgáljátok, ha lehetséges)
Milyen próbák gyakorolnak nyomást a házasságotokra? Hiszitek azt, hogy Krisztus fel tudja használni ezeket a megpróbáltatásokat a házasságotok érdekében? Miért? Miért nem?
Mi módon láttátok meg Őt, hogyan formált mindkettőtöket, hogy jobban hasonlítsatok Őrá?
IMA
Uram, köszönöm, hogy semmi sem lehetetlen az életemben, mert te letetted értem az életedet, és magaddal együtt megbocsátást, szabadságot és örök életet kínáltál fel. Te ismered az én szenvedéseimet, és ismered a szívem és a házasságom rejtett zugait, amiknek meg kell újulniuk, gyógyulniuk, és amiknek megváltásra van szükségük. Segíts nekem abban bízni, hogy neked vannak terveid azon dolgok felett, amiket én láthatok, és hogy semmi sem lehetetlen a számodra. Segíts letenni azt, amiről én azt gondolom, hogy a legjobb; és átadjam az életről, a családról, a házasságról alkotott vágyaimat teneked. Hiszem, hogy érdemes követni téged, nem számít az ár, csak kérlek segíts, hogy ezt egyre mélyebben higgyem. Köszönöm kegyelmedet és bocsánatodat, amikor félelemben élnék hit helyett, önzésben önfeláldozó szeretet helyett, és büszkeségben alázat helyett, Előtted és mások előtt. A következő hetekben nyisd fel a szemem a Te Igéd igazságára, és vésd le rólam amit muszáj ahhoz, hogy jobban megmutatkozzon a Te képmásod énbennem. Ámen.
További elmélkedéshez:
130. zsoltár
1. Korinthus 1:26-31
Efézus 1:16-21
Zsidók 12:1-2, 3-13
Eredeti szöveg: https://www.bible.com/hu/reading-plans/19163-together-through-the-storms/day/1
used with permission
fordította:Megyes Anikó
Lektorálta: Samai Hedvig
Megjegyzések
Megjegyzés küldése