Jamesnek ragályos a nevetése; azon nevetések egyike, mely kuncogással kezdődik, egy apró kis kacajjal, és aztán egyre csak épül és épül egy rekedt hasból jövő nevetéssé, amely alig ad neki esélyt a levegővételre. Mindenfajta dolog kiválthatja ezt, akár úgy is, hogy valamit néz az Ipad-jén. Egyszer összeesett a nevetéstől amikor a „ Mamma Mia” című filmet nézte, azon a ponton ahol Pierce Brosnan „énekelt”. A valaha volt legnagyobb kritikus, a mi James-ünk! Néha lehet olyan dolog is, ami kiváltja nála a nevetést, amit mindannyian együtt csinálunk; ráadásul Ő mindig nagyon csiklandós is volt. De néha a nevetése csak azt mutatja nekünk, hogy örül a pillanatnak. A minap James kihúzta az egyik kanapét a társalgónkban csak azért, hogy élvezze a családdal töltött együttlétet. A tiszta öröm pillantása jelent meg az arcán, s ahogy nevetni kezdett, a nem beszélő autista fiúnk azt mondta, hogy Appy!! Appy!! (Happy- Boldog -(megjegyzés) Valóban Ő tényleg az volt – és mi is. Eszembe juttatta azokat a szavakat, amelyeket Jób kapott barátjától, a sukhi Bildadtól (a Biblia legrövidebb személyiségeként is ismert. Gondolkodj el ezen!)
„Be fogja tölteni szádat nevetéssel. Örömkiáltások hagyják majd el ajkadat. „ (Jób 8,21)
Jóbnak nehéz élete volt, valóban nehéz, és mégis itt volt az öröm és nevetése ígérete, hogy véget vessen a nehéz időknek. Jamesnek is időnként sok nehézséggel kell megküzdenie, de látva a valódi boldogságát, eltelve örömmel és nevetéssel, különösképpen egy értékes ajándék volt számunkra, melyet kincsként őrzünk majd.
Amikor James nevet, akkor az egész testét átjárja a kacagás. Ami egy vidám kuncogásnak indul, az olyasvalamivé válik ami az egész testét ringatja a nevetéstől. Karjai gyakran a levegőben hullámzanak, arca megpróbálja visszatartani a mosolyt; Már majdnem abbahagyná, de aztán újra meglátja azt ami a nevetést kiváltotta, újra átfut az agyán, és másodjára is elkezdi. Ekkorra már mindannyian csatlakozunk. Ugyanúgy ahogyan a nagyszerű komikusok egy pillantással vagy egy kuncogással az egész közönségre hatnak – gondoljunk csak Eric Morecambe-ra vagy Bob Hope-ra− bármi is legyen, ami James korábbi nevetését kiváltotta, mindannyian elveszünk a közös öröm és boldogság pillanatában. Sok csodálatos hang van a világon: olyan természetes hangok mint a vízesés, vihar, madárhangok, vagy a hullámok a parton, és ember által létrehozott hangok, mint egy csengő, egy zongora hangja, egy ujjongó tömeg vagy egy parafadugó pukkanása.
De egészen biztosan a nevetés a legédesebb hang, és mind közül a gyermekeink nevetése a legszebb. Van valami csodálatos gyógyító hatása a nevetésnek. Lord Byron valamiben épp benne volt, amikor azt mondta, hogy „Akkor nevess, amikor csak tudsz. A nevetés olcsó gyógyszer.„ Van valami gyógyító a nevetésben, amely a legmélyebb fájdalmat is képes csillapítani. Az öreg Salamon – Izrael egyik legnagyobb királya− írta a Prédikátor könyvét. Talán visszatekintve a saját élettapasztalataira reflektálva írja, hogy „ Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Ideje van a szomorkodásnak, és ideje a táncolásnak/vígasságnak.„ (Préd 3,4 NIrV).
Igaza volt, és a kijelentése mind a mai napig megállja a helyét. Számunkra is, akik sajátos nevelési igényű gyermek szülei vagyunk, természetesen számtalan alkalom van a sírásra és szomorúságra is. De sokkal több az élet, mint a könnyek és a nehéz idők. Ünnepeljük meg a boldogabb időket, amikor nevetünk és táncolunk. Becsüljük meg ezeket az időket, emlékezzünk rájuk, kincsként őrizzük őket, hogy visszatekinthessünk rájuk, ha a nehezebb idők visszatérnek – ahogyan Salamon is tette. Amikor megengedjük magunknak a jobb napokat, vicces pillanatokat, a nevetés idejét, és amikor a táncolás gyógyítja a lelkünket, azt mások is észreveszik. Nincs abban semmi rossz, ha különleges nevelési igényű gyermek szülőjeként a szomorú érzéseinket megosztjuk egymással, hiszen, ez kifejezetten jót tesz, gyógyító számunkra. De ha a többiek csak a könnyeinket látják, csak ha a bajunkat hallják, ha csak a szomorúságunkat akarjuk megértetni velük, akkor nem fogják látni és nem fogják megtapasztalni majd a különleges nevelési igényű szülőség örömét.
Ezek az örömök ritkák és röpkék lehetnek egyesek számára, de az attól még ott vannak az életünkben, mint egy kincs. Megosztva a környezetünkkel a boldogabb időket, az apró győzelmeket, és azokat a pillanatokat amikor minden jól megy, tisztább képet ad rólunk, az életünkről. Ez teszi lehetővé, hogy mások is láthassák, hogyan ad Isten örömteli pillanatokat és reményt még a fájdalmaink közepette is. Megmutatja másoknak, hogy miért nem várjuk meg a vihar elmúlását, hanem hogyan tanulunk meg táncolni az esőben. Egyetértünk Ezsdrás szavaival, amit leírt az alábbi zsoltárban:
„Szánk telve volt nevetéssel. Nyelvünk örömmel énekelt. Akkor más nemzetek emberei azt mondták, hogy „Az Úr nagyszerű dolgokat tett értük.” (Zsolt 126,2; NIrV)
Ámen!
Mark Arnold a különleges figyelmet igénylő szolgálat vezetője az angliai Bedforshire, Luton-i Urban Saints Church-ben. Az írásai a https://theadditionalneedsblogfather.com oldalon olvashatóak.
Fordította: Varga-Gyurán Tímea
eredeti szöveg:https://www.keyministry.org/specialneedsparenting/2019/10/11/how-the-sound-of-our-autistic-sons-laughter-heals-us?fbclid=IwAR34e0ztb57XaaiR6X1lQWNTfkYj4SL-1haggvFFhWnpZlzWprLML_Ycg-0
used with permission
Megjegyzések
Megjegyzés küldése