Mindenütt bajban vagyunk, de nem szorongattattunk, össze vagyunk zavarodva, de nem esünk kétségbe. Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; lehangoltak, de nem elpusztítottak.
Ézs 53,4-5 (King James változat)
Bizonyára Ő viselte bánatunkat és hordozta fájdalmunkat: és mi mégis azt gondoltuk, hogy Istentől szenved és kínoztatik. De Ő megsebesíttetett a mi vétkeinkért, megrontatott a mi bűneinkért: békességünk büntetése Rajta volt, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg.
„Lesújtva de nem összetörve”
Lesújtott. Összezavarodott. Üldözött. Levert. Úgy gondolom, hogy azonosulni tudsz Pál szavaival. Milyen csapás fenyeget éppen, ami teljesen összetör? Milyen szenvedés teszi próbára a hitedet?
Lehet, hogy egy rosszindulatú betegséggel küzdesz. Lehet, hogy egy rövidebb ideig tartó betegség, ami megakadályoz abban, hogy véghezvidd a terveid. De az is lehet, hogy ezen a héten veszítetted el az állásod és aggódsz, hogy hogyan fogod így eltartani a családodat. Netán egy csúnya rokoni viszály kellős közepén vagy? Vagy esetleg olyasvalakivel házasodtál össze, aki nem követi Krisztust?
Engem a Lyme-kór fenyeget. A Lyme következtében a fizikai fájdalom és a gyengeség a leggyakoribb vendégeim. Vannak időszakok, amikor egy hosszabb ideig tartó jóllét, stabil és reményteljes állapot után egyszer csak ismét bosszút áll rajtam. Ezekben a mélypontokban a határaimat feszegetem, s ahogyan a hitem is nyomás alá kerül, küzdök, hogy erősebben higgyek az evangéliumban− s csak ontom magamból a könnyeimet. Gyakran sírok, mert dühös vagyok vagy rettegek, vagy mert aggódom. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mennyivel többet fogok kibírni, ha ez a küzdelem egyszer véget ér és valami jó dolog sül ki belőle.
Hajlamos vagyok azt hinni, hogy az állapotom miatt képtelen vagyok kitörni a lefelé tartó spirálból, amely összezúz testileg és lelkileg egyaránt. Mennyire vágyom arra, hogy a szenvedésben a szívem olyan legyen, mint Pálé. Mennyire hinni akarok ebben a gyönyörű igazságban: Minden módon le vagyok sújtva, de nem összetörve.
Oh, hát nem erre vágysz Te is? Annak biztos tudatára, hogy a szenvedés okozta nyomás nem fog legyőzni?
Hogyan tanulhatjuk meg együtt mondani Pállal, hogy minden módon kínoztatunk, de nem törünk össze? Mi a keresztre tekintünk, és az Egyetlenre, aki azon függött. Jézust általszegezték a mi vétkeink miatt. Összetörték a mi bűneinkért. Ő vállára vette a mi bűneink terhét. Jézus készségesen vállalta a büntetést, amit mi érdemeltünk volna, kiitta értünk a lelki halál poharát.
Isten elvette a legsúlyosabb szenvedésünket − a halált− és legyőzte azt a Krisztusban, tehát többé már nem kell győznünk felette. Az Atya összetörte a Fiát, hogy soha többé ne törjön össze minket a bűn és a halál, s örökkévaló örömben élhessünk az Ő jelenlétében.
8Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be,
kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak;
letipornak, de el nem veszünk;
2Korinthus 4:8-9
a mi fájdalmainkat hordozta.
Mi meg azt gondoltuk,
hogy Isten csapása
sújtotta és kínozta.
5Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze.
Ő bűnhődött, hogy nekünk
békességünk legyen,
az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Forrás: https://www.bible.com/hu/reading-plans/3458-hope-when-it-hurts/day/2
(Kristen Wetherell and Sarah Walton’s new book, “Hope When It Hurts 7 Day Devotional )
used with permission
Fordította: Varga-Gyurán Tímea
Lektorálta: Dr. Takácsné Marsalkó Kinga
Megjegyzések
Megjegyzés küldése