Ugrás a fő tartalomra

7 napos Bibliatanulmány - Remény a fájdalomban - 7. nap: Amikor Isten nem tűnik jónak

Korintusiaknak írt II. levél, 5. fejezet

6Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; 7mert hitben járunk, nem látásban.


Egy igazi nyaralásra már kétségbeesetten szükségem volt. Valóban pihennem, lazítanom és gyógyulnom kellett. Elértük az úticélunkat, hálás voltam, hogy sikerült egészségesen megtenni az utat, és megérkeztünk a nyaralásunk helyszínére. Megköszöntem Istennek a jóságát és megkönnyebbülten vettem egy nagy levegőt! 

A rákövetkező reggel a lányom borzalmasan betegen ébredt. Két nappal később én is ágynak estem. 

Mérges voltam és össze voltam zavarodva, hogy Isten miért engedi mindezt. Nem törődött velünk? 

Életünk során mindannyian szembe fogunk nézni ilyen pillanatokkal, amikoris minden, amit látunk azt sugallja, Isten nem jó hozzánk. Ezekben a percekben, akár tudatosítjuk, akár nem, megkérdezzük magunktól: „Az alapján hisszük, hogy Isten jó, amit látunk vagy aszerint hisszük, hogy Isten jó, aki ő valójában?” 

Ahogy ott feküdtem a kanapén a nyaralás alatt – miközben a családom a tengerparton remekül érezte magát −, nyomorultul éreztem magam. 

Két választásom volt. Élhetek az alapján, amit látok és az értetlenségből fakadóan átadhatom magam az Úr ellen táplált düh gomolygó forrásának, vagy élhetek a hitem szerint, emlékeztetve magamat, hogy Isten útjai magasabb rendűek a sajátjaimnál, és az Úr megbízható és jó, még akkor is, ha az adott pillanatban nem látom értelmét a körülöttem zajló eseményeknek. 

Barátom, az élet tele van olyan körülményekkel, melyek miatt megkérdőjelezzük, vagy éppenséggel megtagadjuk Isten jóságát, ha aszerint élünk, amit látunk ahelyett, hogy aszerint élnénk, amit hiszünk, amit Isten ígért nekünk. Nap mint nap szembe kell nézzünk a választással. Választhatjuk azt, hogy annak hiszünk, amit látunk, és ez alapján meghatározhatjuk, mi jó nekünk, és bosszankodhatunk Isten miatt, kétségbe vonhatjuk a jóságát. Vagy élhetünk a Megváltóba fektetett hitünk szerint, hagyhatjuk neki, hogy eldöntse, mi a jó a számunkra, még akkor is, ha ezzel próbára teszi a hitünket, hisz a látható és érezhető dolgok helyett mégis a belé vetett bizalmat választjuk. 

Ezért a kétségeinkkel és a gyengeségeinkkel menjünk Krisztushoz és kérjük őt, adjon elegendő hitet ahhoz, hogy eltekintsünk attól, amit közvetlenül magunk előtt látunk és emeljük a tekintetünket ismét a keresztre – mert a mennyei Atyánk irántunk tanúsított mérhetetlen és nem megérdemelt jóságára és hűségére biztosítékot és bizalmat csakis ott találunk. Jó az Isten? Igen. Az életét adta érted, értetek.








Forrás: Kristen Wetherell and Sarah Walton’s new book, “Hope When It Hurts 7 Day
Eredeti hely: https://www.bible.com/hu/reading-plans/3458-hope-when-it-hurts/day/7
used with permission
Fordította: Zrufkó-Pesthy Fruzsina
Lektorálta: Samai Hedvig

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...

Tippek a jó szándék kultúraváltó kapcsolattá változtatásához

A globális járvány növelte a társadalom tudatosságát az elszigeteltség érzéseiről és következményeiről. Marad a kérdés, mi lesz ennek az új tudatosságnak a tartós hatása? Ahogy az egyházi programok kezdenek visszatérni, sok fogyatékossággal élő személy és család máris eltéved a keveredésben - ismét elfeledettnek és láthatatlannak érzi magát. A fájdalom most még mélyebb, mint a pandémia előtt volt. Még 2020 májusában felcsillant a remény, hogy a dolgok megváltoznak. A családgondozók és a speciális szükségletekkel rendelkező emberek több empátiára és értelmes cselekvésre számítottak a válság végetértével. A minap elhajtottam hajvágásra. Körülbelül 4 hét után először léptem ki a házból. Az utak tele voltak A maszkoktól és a plexi korlátoktól eltekintve az emberek ugyanúgy mozogtak, mint valaha, a „COVID” szó elhangzása előtt. Azon kaptam magam, hogy az autóban ülök, aztán a szalonban a székben és egyre keserűbbé válok. Az, ahogy a világ forog a házam négy fala körül, továbbra is óriási ki...

Béke az elfogadásban

A béke és az öröm az elfogadással kezdődik. Az elfogadás egy olyan kifejezés, amelyet Isten gyakran eszünkbe juttatott az elmúlt évtizedben, amikor a családunkban szinte rendszeresek voltak a megpróbáltatások. A krónikus betegséggel vívott napi küzdelem, a legyengítő sérülések, a gyermekek szenvedése, az anyagi gondok és a mentális betegségben szenvedő szeretteink gondozásának nehézségei között Isten sok leckét adott fel számunkra az elfogadás osztálytermében. Nem lemondás, hanem elfogadás. Mert míg a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk és a vereségben fekszünk, addig az elfogadás azt jelenti, hogy hiszünk és bízunk abban, hogy az, aki irányít, jó és megbízható, még akkor is, ha ebben a pillanatban épp nem  ezt látjuk. Ez azt jelenti, hogy alázatosan elfogadjuk életünk céljait és akaratát, mert nemcsak hiszünk Atyánk ígéreteiben, hanem bízunk benne, hogy Ő hűséges lesz azok megvalósításához. Mert azt mondja, Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! PÉLDABESZ...