„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak...”
Róma levél 8:1
Ma reggel, miközben éppen a naptáramat nézegettem, láttam, hogy délután a fiam fizikoterapeutája jön hozzánk. Eszembe jutott, hogy pontosan egy héttel ezelőtt a foglalkozás nagy részét azzal töltötte, hogy megtanított nekem néhány fontos nyújtógyakorlatot, amit napi szinten kell csinálnom a fiammal. Még e-mailt is küldött fotókkal és részletes leírással, abban az esetben ha nem lenne minden világos. Egy másodpercig úgy éreztem, mintha én lennék a legrosszabb anya a világon. Húzós hetünk volt. Egyetlen egy nap sem csináltam meg a gyakorlatokat, nemhogy az egész héten.
Úgy érzem, hogy erről a többi szülőtársamnak is tudnia kell. Még mi „szakértő” bloggerek, előadók, „cselekedjünk közösen” speciális nevelési igényű közösségek szószólói - akik útmutatást és tanácsot adnak neked - is elejtjük időnként a labdát. Egyikünk sem csinál meg mindent, egyikünk sem csinálja tökéletesen.
Ezen a reggelen volt egy pillanat, amikor úgy éreztem kudarcot vallottam, de ez az érzés gyorsan tovaszállt. Visszaemlékeztem az elmúlt néhány évre, amikor ez az érzés napokig társamul szegődött, hogy titkon úgy éreztem teljesen alkalmatlan vagyok a szakterületemen, a kutatásomban és az elhatározásomban, hogy minden olyan dolgot elvégezzek, amelyekre egy speciális nevelési igényű gyermeknek szüksége van. Emlékeztettem magam arra, hogy egy ehhez hasonló eset arra ösztökélt volna, hogy negatívan ítéljem meg önmagam. Az összehasonlítások, amiket a fejemben kitalált tökéletes anyukákra szoktam használni soha véget nem érőnek tűntek.
Ezen a reggelen, amikor is realizáltam, hogy teljesen megfeledkeztem az új otthoni gyakorlatokról, egy percig mérges voltam magamra, majd elkezdtem imádkozni. Segítséget kértem Mennybéli Atyámtól. Kértem a Szentlelket, hogy vésse emlékezetembe a gyakorlatokat, mutasson meg új rendszereket, amelyek szoros napi rutinunkba bevezethetőek és ahol a nyújtógyakorlatok beleilleszkednek az időbeosztásba. Kegyelmet kértem, hogy mindez megvalósulhasson és köszönetet mondtam Istennek az új terapeutáért, aki új dolgok kipróbálására ösztökélt engem.
Aztán egyszer csak békét éreztem. Nem éreztem nyomást, rosszallást vagy bűntudatot. Tudom, hogy az „új” elsajátítása, befogadása időbe telik, és még ha múlt héten össze is voltam zavarodva, mindig lesz még egy következő hét.
Isten nem nézett rám csalódottsággal ezen a héten. Nem rázza rosszallóan a fejét valahányszor összezavarodunk vagy elveszítjük az irányítást életünk felett. Nem is lehetne büszkébb rád, még azokon a napokon sem amikor mindent rosszul csinálsz. Bárcsak elmondta volna ezt nekem valaki évekkel ezelőtt, amikor a saját alkalmatlanságommal küszködtem azért, hogy elvégezzem a feladatomat, egy speciális nevelési igényű gyermek gondozását. Ma már tudom ezt mondani neked: minden rendben van!
A következő alkalommal, mikor ismét megszólal a negatív éned a fejedben, hallgattasd el és helyette beszélj Istenhez. Nála meghallgattatásra találnak szavaid és ahelyett, hogy eldobnád terhedet, inkább emeld meg és sétálj el vele azzal a magabiztossággal, hogy bármit meg tudsz csinálni, amikor Őrá bízod magad.
„És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” II Korintus levél 12:9
Forrás: Key Ministry, Special Need Parenting, 2019. október 16. Melania Gomez: How to Stop Feeling Like the Worst Mom in the World
Eredeti szöveg: https://www.keyministry.org/specialneedsparenting/2019/10/16/how-to-stop-feeling-like-the-worst-mom-in-the-world
used with permission
Fordította: Győri Hajnalka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése