Ugrás a fő tartalomra

7 napos Bibliatanulmány - Remény a fájdalomban - 4. nap: Hogy nyújtsunk igazi vigaszt

Mi nyújt neked igazi vigaszt mély szenvedés és megpróbáltatás idején? Ha valaki azt mondja, hogy „Minden rendben lesz“, „Hiszem, hogy Isten gyógyulást ad“, „Te egy erős ember vagy, tudom, hogy sikerül fölülkerekedned ezen“ vagy „Imádkozni fogok, hogy jobban legyél és hamarosan vége legyen ennek az egésznek“, adnak ezek a szavak igazi, tartós vigaszt? 


Ezek az állítások mindig elégtelennek bizonyulnak, ha vigasznyújtásról van szó. Bár néha hordoznak magukban részigazságokat, mivel jó és igaz imádkozni a gyógyulásért és a jobb körülményekért, de tévesen meg is erősíthetnek abban, hogy a legnagyobb problémánk a szenvedés és az ettől való szabadulás lenne Isten legnagyobb áldása. 


Ha nincs egy jó hitrendszerünk a szenvedésre, rémültek, zaklatottak és dühösek leszünk, ha viszontagságok érnek minket vagy szeretteinket. Amiben igazán hiszünk, az alakítja amit mondunk saját magunknak és másoknak is. Ha a rossz dologban hiszünk, akkor a rossz dolgot fogjuk mondani és ezek aztán keresztény közhelyekhez vezetnek (amik hamis reményt nyújtanak) vagy ahhoz, hogy nincs semmi mondanivalónk azok számára, akik megbántanak minket. (ami pedig nem nyújt reményt) 


Pál azt tanítja, hogy mindegy milyen körülmények között vagy milyen társaságban vagyunk, a remény üzenetének mindig ugyanannak kell maradnia. Kövesd logikáját ezekben a “versekben”. Pál hisz benne, hogy Krisztus feltámadt az Örökéletre és egy napon Pált is fel fogja támasztani. Tehát ez az, amiről beszél, azok kedvéért, akik őt hallgatják, érthetővé és megbecsülhetővé tette a kegyelmet, és Atyja kedvéért megmutatta, hogyan kell elfogadni a hálaadást, amit ő oly gazdagon és végtelenül megérdemel. 


Ha hiszünk a feltámadás reményében, ezt a reményt továbbadhatjuk mások életébe. A legválságosabb idők egyike számunkra az, ha megosztjuk ezt az igazságot, miközben egy testvérünket kísérjük a szenvedésben és küzdelemben, hogy meglássa ezt a reményt. És ki más lenne erre egy jobb személy, mint az, aki már vigaszt talált és megerősödött a saját szenvedése által? Ez annak a vigasznak kiáradásából származik, amit abban találunk, hogy Jézus feltámadt és fel fog támasztani minket is, így mi is képesek vagyunk vigasztalni másokat. 

13Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk. 14Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.
2 Korinthus 4:13-15


3Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. 5Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is.
2Korinthus 1:3-5









Forrás: Kristen Wetherell and Sarah Walton’s new book, “Hope When It Hurts 7 Day
used with a permission

Fordította: Major Virág 
Lektorálta: Hajdú Andrea


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d...

Október a Down-szindróma hónapja!

Amikor Shauna Amick megtudta, hogy a még meg nem született babája Down-szindrómás, az orvosok rá akarták venni, vetesse el Sarah Hope-ot. De Shauna ismerte Isten szavának igazságát és megértette, hogy Sarah, mint mindannyiunkat, egyszerre félelmetes és csodálatos módon Isten képére teremtetett. 15 évvel ezelőtt az életet választotta a lánya számára, és azóta Sarah és Shauna a hangtalanokért hallatják hangjukat…miközben megmutatják a világnak a Down-szindróma szépségét és felhívják a figyelmet az életért folytatott küzdelemre. „Az élet útjára tanítasz engem. Színed előtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörűség mindörökké.” Zsoltárok 16:11 https://szentiras.hu/SZIT/Zsolt16 „Amikor a várandósság alatt közölték velem Sarah diagnózisát, nemcsak egy dolgot tettem azzal, hogy az életet választottam a számára” – magyarázza Shauna. „Ez valami olyasmi, amit minden áldott nap teszek – teszünk mindketten, Sarah és én is. Azt választjuk, hogy minden nap megünnepeljük, amit Isten ad nekünk és m...

Fáradt vagyok, Anyukák. És talán ti is.

Fáradt vagyok. Ez alatt nem feltétlenül azt értem, hogy most rögtön aludni akarok, de nem fogok hazudni – az is elég jól hangzik. A fáradtság, amiről beszélek, egy olyan életmódból fakad, amiben hosszú időn keresztül folyamatosan lappangva jelen van a stressz. A stressz, amit egy világjárvány megélése okoz. Ezt értem fáradtság alatt. Ismered ezt az érzést? Te is érzed? Belefáradni abba, hogy minden szipogáskor arra gondolunk, „Jaj, ne. Ez az lehet?” Belefáradni abba, hogy amint a betegség legapróbb jelét észleljük, fontolgatni kezdjük, hogy Covid-tesztet csináltatunk, mert a legkevésbé sem akarjuk megfertőzni a többieket otthon vagy az otthonunkon kívül. Belefáradni a maszkok csatájába. Belefáradni a tűnődésbe, hogy egy egészségügyi kérdés hogyan válhatott politikai kérdéssé. Belefáradni a gondolatba, hogy a gyerekeink vajon egészségesek maradnak-e, ha kilépnek az ajtón, és elmennek az iskolába. Belefáradni abba, hogy hallgatjuk magunk körül a haragot és a rosszindulatot, és látjuk, ah...