Ugrás a fő tartalomra

7 napos Bibliatanulmány - Remény a fájdalomban - 4. nap: Hogy nyújtsunk igazi vigaszt

Mi nyújt neked igazi vigaszt mély szenvedés és megpróbáltatás idején? Ha valaki azt mondja, hogy „Minden rendben lesz“, „Hiszem, hogy Isten gyógyulást ad“, „Te egy erős ember vagy, tudom, hogy sikerül fölülkerekedned ezen“ vagy „Imádkozni fogok, hogy jobban legyél és hamarosan vége legyen ennek az egésznek“, adnak ezek a szavak igazi, tartós vigaszt? 


Ezek az állítások mindig elégtelennek bizonyulnak, ha vigasznyújtásról van szó. Bár néha hordoznak magukban részigazságokat, mivel jó és igaz imádkozni a gyógyulásért és a jobb körülményekért, de tévesen meg is erősíthetnek abban, hogy a legnagyobb problémánk a szenvedés és az ettől való szabadulás lenne Isten legnagyobb áldása. 


Ha nincs egy jó hitrendszerünk a szenvedésre, rémültek, zaklatottak és dühösek leszünk, ha viszontagságok érnek minket vagy szeretteinket. Amiben igazán hiszünk, az alakítja amit mondunk saját magunknak és másoknak is. Ha a rossz dologban hiszünk, akkor a rossz dolgot fogjuk mondani és ezek aztán keresztény közhelyekhez vezetnek (amik hamis reményt nyújtanak) vagy ahhoz, hogy nincs semmi mondanivalónk azok számára, akik megbántanak minket. (ami pedig nem nyújt reményt) 


Pál azt tanítja, hogy mindegy milyen körülmények között vagy milyen társaságban vagyunk, a remény üzenetének mindig ugyanannak kell maradnia. Kövesd logikáját ezekben a “versekben”. Pál hisz benne, hogy Krisztus feltámadt az Örökéletre és egy napon Pált is fel fogja támasztani. Tehát ez az, amiről beszél, azok kedvéért, akik őt hallgatják, érthetővé és megbecsülhetővé tette a kegyelmet, és Atyja kedvéért megmutatta, hogyan kell elfogadni a hálaadást, amit ő oly gazdagon és végtelenül megérdemel. 


Ha hiszünk a feltámadás reményében, ezt a reményt továbbadhatjuk mások életébe. A legválságosabb idők egyike számunkra az, ha megosztjuk ezt az igazságot, miközben egy testvérünket kísérjük a szenvedésben és küzdelemben, hogy meglássa ezt a reményt. És ki más lenne erre egy jobb személy, mint az, aki már vigaszt talált és megerősödött a saját szenvedése által? Ez annak a vigasznak kiáradásából származik, amit abban találunk, hogy Jézus feltámadt és fel fog támasztani minket is, így mi is képesek vagyunk vigasztalni másokat. 

13Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk. 14Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. 15Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.
2 Korinthus 4:13-15


3Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, 4aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. 5Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is.
2Korinthus 1:3-5









Forrás: Kristen Wetherell and Sarah Walton’s new book, “Hope When It Hurts 7 Day
used with a permission

Fordította: Major Virág 
Lektorálta: Hajdú Andrea


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...

Tippek a jó szándék kultúraváltó kapcsolattá változtatásához

A globális járvány növelte a társadalom tudatosságát az elszigeteltség érzéseiről és következményeiről. Marad a kérdés, mi lesz ennek az új tudatosságnak a tartós hatása? Ahogy az egyházi programok kezdenek visszatérni, sok fogyatékossággal élő személy és család máris eltéved a keveredésben - ismét elfeledettnek és láthatatlannak érzi magát. A fájdalom most még mélyebb, mint a pandémia előtt volt. Még 2020 májusában felcsillant a remény, hogy a dolgok megváltoznak. A családgondozók és a speciális szükségletekkel rendelkező emberek több empátiára és értelmes cselekvésre számítottak a válság végetértével. A minap elhajtottam hajvágásra. Körülbelül 4 hét után először léptem ki a házból. Az utak tele voltak A maszkoktól és a plexi korlátoktól eltekintve az emberek ugyanúgy mozogtak, mint valaha, a „COVID” szó elhangzása előtt. Azon kaptam magam, hogy az autóban ülök, aztán a szalonban a székben és egyre keserűbbé válok. Az, ahogy a világ forog a házam négy fala körül, továbbra is óriási ki...

Béke az elfogadásban

A béke és az öröm az elfogadással kezdődik. Az elfogadás egy olyan kifejezés, amelyet Isten gyakran eszünkbe juttatott az elmúlt évtizedben, amikor a családunkban szinte rendszeresek voltak a megpróbáltatások. A krónikus betegséggel vívott napi küzdelem, a legyengítő sérülések, a gyermekek szenvedése, az anyagi gondok és a mentális betegségben szenvedő szeretteink gondozásának nehézségei között Isten sok leckét adott fel számunkra az elfogadás osztálytermében. Nem lemondás, hanem elfogadás. Mert míg a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk és a vereségben fekszünk, addig az elfogadás azt jelenti, hogy hiszünk és bízunk abban, hogy az, aki irányít, jó és megbízható, még akkor is, ha ebben a pillanatban épp nem  ezt látjuk. Ez azt jelenti, hogy alázatosan elfogadjuk életünk céljait és akaratát, mert nemcsak hiszünk Atyánk ígéreteiben, hanem bízunk benne, hogy Ő hűséges lesz azok megvalósításához. Mert azt mondja, Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! PÉLDABESZ...