Amióta csak emlékszem vonzódtam a Bibliában szereplő Ruthhoz. Azon gondolkodtam, hogy milyen tulajdonságokat csodálok benne annyira. Azt hiszem azt, hogy az életében bekövetkezett nehézségek, váratlan körülmények ellenére elhatározta, hogy egyik lábát a másik elé teszi és tiszteli Istent és a családját bármi áron.
Ruth bánata ellenére tisztelte Istent és családját.
Amikor Ruth férje meghalt, megsemmisíthette volna a fájdalom, belemerülhetett volna az önsajnálatba, gondolhatta volna, hogy a világ és Isten többel tartozik neki, mint amennyit kapott. És bár szomorú volt, úgy döntött, hogy hűséges marad Istenhez és ahhoz a családhoz ahová a házasság által belekerült. Úgy döntött, hogy követi az anyósát, habár ez azt jelentette, hogy maga mögött kell hagynia biológiai családját, kultúráját, barátait, a vallást, amiben felnőtt és mindent, ami eddig ismerős volt számára.
Így tehát együtt utaztak. Biztos vagyok benne, hogy ez nem volt könnyű út, két nő egyedül, légkondicionált autó és GPS nélkül. De egyik lábukat a másik elé tették és tovább mentek. És amikor végre eljutottak a rendeltetési helyükre, arra a helyre ahol Ruth és Naomi úgy érezték, hogy a dolgok végre jobbak lesznek, Naominak eszébe jutott mindaz, amit elveszített. Depresszióba esett. Azt kérte, hogy nevezzék át Marának, ami azt jelenti ,,keserű’’.
Gyermekeink diagnózisai és kihívásai bánatot, haragot, keserűséget és/vagy szomorúságot hoznak életünkbe. A bánat természetes, egészséges és szükséges. Még Jézus is sírt. Ahogy az a Prédikátor könyvének 3. fejezetében írva van, mindennek megvan a maga ideje: megvan az ideje a bánatnak és megvan az ideje az örömnek. Haragudhatunk, sírhatunk és bánatosak lehetünk de egy adott ponton le kell törölnünk könnyeinket és hitben továbbhaladva élnünk az életet, amit Istentől kaptunk. Nem arra vagyunk teremtve, hogy a bánat és keserűség helyén elakadjunk. Választhatjuk a keserűséget, mint Naomi vagy hitben és kitartásban léphetünk előre, mint Ruth. Egy új találkozókkal és helyszínekkel teli földre lépünk és új nyelvet tanulunk orvosi kifejezésekkel és rövidítésekkel, hogy a legjobb tudásunk szerint támogatni tudjuk gyerekeinket.
Ruth kitartott és bízott Istenben
Ruth felkelt minden reggel, hogy Naomiról és magáról gondoskodjon. Keményebben dolgozott, mint a többi munkás, búzát szedett. Kitartott és megtartotta pozitív hozzáállását és az emberek felfigyeltek a karakterére.
Különösen Boáznak tűnt fel. És itt a történet szép fordulatot vesz. Boáz végül feleségül veszi Ruthot, lesz egy gyermekük is. És biztos vagyok benne, hogy Ruth továbbra is tette, amihez a legjobban értett, keményen dolgozott, hogy tiszta és boldog otthont nyújtson férjének, anyósának és fiának. Ez volt a lelke, a jelleme és a szíve.
A mi utunk sem könnyű. Tele van szorongással, találkozókkal, helyszínekkel és gyermekeink érdekérvényesítésével. Lesznek bánat, düh és csüggedési időszakok, valamint a remény és öröm megtapasztalása. Nem számít, hogyan érezzük magunkat, mindenképpen törődünk a családunk és gyermekeink szükségleteivel. Önzetlenül gyermekeink igényeit a saját igényeink elé helyezzük. Továbbra is megtesszük a szükséges lépéseket, egyik lépést a másik után és folytatjuk azokat a dolgokat, amelyek segítenek a családunknak, mert arra vagyunk teremtve, hogy szeressük és szolgáljuk őket. Tiszteljük Istent és családjainkat azzal, hogy a tőlünk telhető legjobbat tesszük és bízunk Istenben a folyamat során. Mindezt könnyebb mondani, mint megtenni, de Istent megtisztelik kitartó cselekedeteink, amint kitartóan szeretjük családunkat és bízzunk Istenben.
Ruth nem látta a teljes képet
Ruth megtapasztalhatta, hogyan kapott Istentől új férjet, aki a rokoni kötelességét is teljesítve gondoskodott róla és Naomiról és megtapasztalhatta az anyaság örömét. De Ruth nem láthatta meg, hogy az ő nemzetsége magába foglalja az Isten szíve szerinti férfit, Dávid királyt, majd sokkal később a Messiást.
Hogy őszinte legyek néha ezt kissé elbátortalanítónak tartom. Pontosan szeretném tudni, hogy a különleges szükségletekkel rendelkező gyermekeim hogyan lesznek Isten dicsőségére. Igaz, hogy időről időre bepillantást nyerek Isten tervébe, de az a vágyam, hogy a teljes képet láthassam.
Példaértékú számomra, hogy bár Ruth nem látta a teljes képet, ennek ellenére mégis kitartott. Nekünk is csak annyit kell tennünk, hogy továbbra is kitartunk, mint Ruth. A legjobb képességeink szerint igyekszünk gondját viselni a családunknak és gyermekeinknek. Hűségesen Istent szeretjük továbbra is és engedelmeskedünk neki. Isten pedig fel fog használni minket és gyermekeinket olyan dolgok elvégzésére, amelyeknek gyümölcsét életünk során talán nem is látjuk, de más emberekre ki fog hatni az Ő országának a megtalálásában.
Az Ige azt mondja, hogy ,, ebben a világban nyomorúságotok van” ( János 16:33). De azt is írja, hogy ,,minden a javukra van azoknak akik Őt szeretik’’ (Róma 8:28) Láttam erre vonatkozó példákat a Bibliában. Ruth életében is ez teljesedett ki. Isten el fogja végezni a te és az én életemben is. Azért, mert Ő Isten és Ő így munkálkodik.
(A szerző, Jenn Soehnlin két kisfiú édesanyja, akik értékes áldások számára, mindkettő speciális nevelési igényű gyermek. Ő az írója az: E különleges élet elfogadása: A fejlődés megtanulása sajátos nevelési igényű gyermek anyjaként, című könyvnek. Jenn szeret írni a blogján a hitről, imádkozásról, szentírásról és speciális igényű gyermekek nevelésről a www.embracing.life-on. )
Forrás: Key Ministry: Jenn Soehnlin: Trusting God Like Ruth in the Land of Special Needs ParentingJenn Soehnlin
Eredeti hely: https://www.keyministry.org/specialneedsparenting/2019/8/26/trusting-god-like-ruth-in-the-land-of-special-needs-parentingused with permission
fordította: Boga Olga
lektorálta: Samai Hedvig
fotó: pinterest
Megjegyzések
Megjegyzés küldése