Ugrás a fő tartalomra

7 napos Bibliatanulmány - Remény a fájdalomban - 5. nap: „Jobbá válás”

 2 Kor. 4. 16-18.

16Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok örökkévalók.


Egy maraton versenyző hatalmas kitartással rendelkezik edzés közben, hogy egy nap végig futhassa a kimerítő 26,2 mérföldes versenyt. A habozó gyerek magába erőlteti a zöldségeket, mert tudja, hogy a csokoládés fagylalt ott lapul a fagyasztóban.

A kitartás a reményben gyökerezik. Kitartunk, mert hisszük, hogy ami vár ránk az megéri a küzdelmet.

Azután, hogy végigvette a földi bajokat a korintusiaknak írt második levelében, megmutatva, hogyan változtatja meg az evangélium a keresztény ember szenvedéseit, Pál erre az egyszerű következtetésre jutott: „Nem csüggedünk.” Jézus feltámadt és elvisz minket az Ő jelenlétébe. A mi Jézusba vetett bizalmunk biztos és megingathatatlan. Az, Aki dicsőségben vár ránk, nagyon is megéri a küzdelmet.

De Pál nem csak a jövőre tekintett. Tudta, hogy a hit harca valami más, nagyon értékeset is elér közben: a belső lényünk megújulását, még akkor is, ha közben a külső lényünk elenyészik. A mondandója lényege ez: a szenvedésünk jobbá változtat minket a jelenben.

Eljön a pillanat a maratoni futó számára, amikor rájön, hogy igenis képes végigcsinálni, hiszen az edzés megtette a hatását – igazi távfutóvá vált általa. Nos, micsoda örömöt érzünk, amikor rájövünk, hogy a hitünk igazi, az evangéliumból táplálkozik és a Szentlélek Krisztusi jellemet formál meg bennünk! Amikor az út nehéz, amikor a hitünket gyöngének érezzük, de mégis elég erősnek bizonyul, amikor látjuk, ahogyan a Lélek megváltoztat minket lépésről lépésre az úton, rájövünk: Megigazíttattunk! Van békénk Istennel. Élvezhetjük és élvezni fogjuk az Ő kegyelmét. A reményünk valódi. Így örülsz még akkor is – és talán különösen akkor –, amikor szenvedsz.

„Sőt ha a külső lényünk meg is romlik, a belső lényünk mégis megújul napról napra.” A szenvedés megváltoztatja a külső lényünket – megsebez, fájdalmat okoz, átformál, összetör. Ha ránézel a külső lényedre akkor talán el fogsz csüggedni. De Pál nem csüggedett – mert ő máshová nézett. A szenvedés útja megváltoztatja a belső lényünket is, ahogy az evangéliumba kapaszkodunk, és a Lélek megkezdi munkáját bennünk. Itt kell keresned, és ide kell tekints.









Forrás: Kristen Wetherell and Sarah Walton’s new book, “Hope When It Hurts 7 Day
Eredeti hely: https://www.bible.com/hu/reading-plans/3458-hope-when-it-hurts/day/5

used with permission
Fordította: Jenei Dániel
Lektor: Hajdu Andrea
fotó:pinterest

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...

Tippek a jó szándék kultúraváltó kapcsolattá változtatásához

A globális járvány növelte a társadalom tudatosságát az elszigeteltség érzéseiről és következményeiről. Marad a kérdés, mi lesz ennek az új tudatosságnak a tartós hatása? Ahogy az egyházi programok kezdenek visszatérni, sok fogyatékossággal élő személy és család máris eltéved a keveredésben - ismét elfeledettnek és láthatatlannak érzi magát. A fájdalom most még mélyebb, mint a pandémia előtt volt. Még 2020 májusában felcsillant a remény, hogy a dolgok megváltoznak. A családgondozók és a speciális szükségletekkel rendelkező emberek több empátiára és értelmes cselekvésre számítottak a válság végetértével. A minap elhajtottam hajvágásra. Körülbelül 4 hét után először léptem ki a házból. Az utak tele voltak A maszkoktól és a plexi korlátoktól eltekintve az emberek ugyanúgy mozogtak, mint valaha, a „COVID” szó elhangzása előtt. Azon kaptam magam, hogy az autóban ülök, aztán a szalonban a székben és egyre keserűbbé válok. Az, ahogy a világ forog a házam négy fala körül, továbbra is óriási ki...

Béke az elfogadásban

A béke és az öröm az elfogadással kezdődik. Az elfogadás egy olyan kifejezés, amelyet Isten gyakran eszünkbe juttatott az elmúlt évtizedben, amikor a családunkban szinte rendszeresek voltak a megpróbáltatások. A krónikus betegséggel vívott napi küzdelem, a legyengítő sérülések, a gyermekek szenvedése, az anyagi gondok és a mentális betegségben szenvedő szeretteink gondozásának nehézségei között Isten sok leckét adott fel számunkra az elfogadás osztálytermében. Nem lemondás, hanem elfogadás. Mert míg a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk és a vereségben fekszünk, addig az elfogadás azt jelenti, hogy hiszünk és bízunk abban, hogy az, aki irányít, jó és megbízható, még akkor is, ha ebben a pillanatban épp nem  ezt látjuk. Ez azt jelenti, hogy alázatosan elfogadjuk életünk céljait és akaratát, mert nemcsak hiszünk Atyánk ígéreteiben, hanem bízunk benne, hogy Ő hűséges lesz azok megvalósításához. Mert azt mondja, Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! PÉLDABESZ...