2 Kor. 4. 16-18.
16Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. 17Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok örökkévalók.
Egy maraton versenyző hatalmas kitartással rendelkezik edzés közben, hogy egy nap végig futhassa a kimerítő 26,2 mérföldes versenyt. A habozó gyerek magába erőlteti a zöldségeket, mert tudja, hogy a csokoládés fagylalt ott lapul a fagyasztóban.
A kitartás a reményben gyökerezik. Kitartunk, mert hisszük, hogy ami vár ránk az megéri a küzdelmet.
Azután, hogy végigvette a földi bajokat a korintusiaknak írt második levelében, megmutatva, hogyan változtatja meg az evangélium a keresztény ember szenvedéseit, Pál erre az egyszerű következtetésre jutott: „Nem csüggedünk.” Jézus feltámadt és elvisz minket az Ő jelenlétébe. A mi Jézusba vetett bizalmunk biztos és megingathatatlan. Az, Aki dicsőségben vár ránk, nagyon is megéri a küzdelmet.
De Pál nem csak a jövőre tekintett. Tudta, hogy a hit harca valami más, nagyon értékeset is elér közben: a belső lényünk megújulását, még akkor is, ha közben a külső lényünk elenyészik. A mondandója lényege ez: a szenvedésünk jobbá változtat minket a jelenben.
Eljön a pillanat a maratoni futó számára, amikor rájön, hogy igenis képes végigcsinálni, hiszen az edzés megtette a hatását – igazi távfutóvá vált általa. Nos, micsoda örömöt érzünk, amikor rájövünk, hogy a hitünk igazi, az evangéliumból táplálkozik és a Szentlélek Krisztusi jellemet formál meg bennünk! Amikor az út nehéz, amikor a hitünket gyöngének érezzük, de mégis elég erősnek bizonyul, amikor látjuk, ahogyan a Lélek megváltoztat minket lépésről lépésre az úton, rájövünk: Megigazíttattunk! Van békénk Istennel. Élvezhetjük és élvezni fogjuk az Ő kegyelmét. A reményünk valódi. Így örülsz még akkor is – és talán különösen akkor –, amikor szenvedsz.
„Sőt ha a külső lényünk meg is romlik, a belső lényünk mégis megújul napról napra.” A szenvedés megváltoztatja a külső lényünket – megsebez, fájdalmat okoz, átformál, összetör. Ha ránézel a külső lényedre akkor talán el fogsz csüggedni. De Pál nem csüggedett – mert ő máshová nézett. A szenvedés útja megváltoztatja a belső lényünket is, ahogy az evangéliumba kapaszkodunk, és a Lélek megkezdi munkáját bennünk. Itt kell keresned, és ide kell tekints.
Forrás: Kristen Wetherell and Sarah Walton’s new book, “Hope When It Hurts 7 Day
Eredeti hely: https://www.bible.com/hu/reading-plans/3458-hope-when-it-hurts/day/5
used with permission
Fordította: Jenei Dániel
Lektor: Hajdu Andrea
Megjegyzések
Megjegyzés küldése