Ugrás a fő tartalomra

4 módja annak, hogy tudd: a jó úton vagy



Van egy mondásunk: „Amit csinálunk, az nem mindig szórakoztató, kényelmes vagy könnyű, de azt tesszük, ami helyes.” Ez a mondásunk átsegített minket szüleink gondozásán az utolsó éveikben, és segít a saját gyerekünk ellátásában (aki idén lesz 40 éves!).


SZÓRAKOZTATÓ: A munkaköri leírásunk a speciális nevelési igényűek ellátásában ritkán tartalmazza a „szórakoztató” szót. Az ok? Az, hogy ez rengeteg munka, olyan munka, amit örömmel megteszünk a gyerekünk iránti szeretetből, de az igazság az, hogy a „szórakoztató” nem mindig az a szó, amit használhatunk. De azért ugratjuk egymást, hogy milyen mókás néhány dolog a fiunkkal, vagy próbáljuk úgy alakítani a dolgokat, hogy megtaláljuk a módját, hogyan legyenek szórakoztatóak – vagy viccesek – néha akár átugorva egyik gondolatról a másikra, hogy megtaláljuk a speciális nevelési igényű élet apró örömeit: mozgáskorlátozott autósmatrica igénybevétele, amikor csak szűk helyen tudnánk parkolni, emberek, akiktől ingyen baseball sapkákat, ütőket, labdákat kapunk, stb. Úgy hívjuk a fiunkat, hogy az „ingyenes cuccok mágnese” és nagyra értékeljük azt, amit mások megosztanak vele és jól szórakozunk.




KÉNYELMES: Megint mondom, legtöbbünknek nincs túl sok barátja, akitől támogatás jön. Mi, a nyugdíjas éveinkben még mindig betakarjuk a fiunkat és reggel őrá ébredünk. Ez nem egy szörnyű dolog és igazából mi szeretjük, de másoknak ugraniuk kell az időzítőre, kakis pelenkát cserélni egy felnőtt emberen, gondoskodni egy fiatal nőről, aki menstruál, a lista vég nélküli. Mégis tudjuk ezeket a pillanatokat másként látni, hogy kiváltságnak tartsuk, hogy mi gondoskodhatunk róluk és nem valaki más teszi ezt meg nekünk.


KÖNNYŰ: Mindannyian ismerjük ezt valamilyen szinten. Az élet nem könnyű és soha nem is lesz az, amíg a gyerekünk velünk van. Még akkor is, ha a gyerekünk egyszer elmegy egy otthonba vagy valamilyen létesítménybe, érzelmileg ez nehéz. A gyógyszerekkel, műtétekkel, rohamokkal, álmatlan éjszakákkal és hosszú napokkal járó komplikációk megláttatják velünk, hogy milyen embert próbáló is ez a felelősség rajtunk. Ennek soha nincs vége. De talán, amikor látunk valakit, aki nagyobb kihívással néz szembe, mint mi, akkor rájövünk, hogy a „könnyű” nézőpont kérdése. Tudjuk, hogy minden nap más, és próbálunk találni valamit, ami aznap jól ment, hogy ne kedvetlenedjünk el. Egy nagy vonatot másik vágányra irányítani nem könnyű, de ha valaki tudja, hogy hogyan kell, akkor rájön, hogy meg lehet csinálni.


MI A HELYES: Megváltoztatva dolgokat a gondolkodásunkban, választhatjuk, hogy azt tesszük, ami helyes. Legtöbbünknek gyorsan lehet egy gondolata, hogy milyen nehezek a dolgok és megváltoztathatjuk ezt annak a valóságára,hogy mennyire szükséges a helyes dolgot tenni. Gyakran megkérdezzük magunktól: Ha hátranézünk és látjuk a vonatot közeledni, akkor mit teszünk? Nos, megpróbálhatunk elfutni előle, elüttethetjük magunkat vele, vagy felugorhatunk rá és jól érezhetjük magunkat rajta. Mi az utóbbit választottuk!




Csatlakozz hozzánk az új évben, ahogy felpattanunk a vonatra és jól érezzük magunkat rajta! Ez a legjobb módja annak, hogy tudjuk: a jó úton vagyunk!


Boldog Új Évet! 2021 csak jobb lehet, mint 2020, igaz?










Fordította: Tóth Szilvia
Lektorálta: Samai Hedvig

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...

Tippek a jó szándék kultúraváltó kapcsolattá változtatásához

A globális járvány növelte a társadalom tudatosságát az elszigeteltség érzéseiről és következményeiről. Marad a kérdés, mi lesz ennek az új tudatosságnak a tartós hatása? Ahogy az egyházi programok kezdenek visszatérni, sok fogyatékossággal élő személy és család máris eltéved a keveredésben - ismét elfeledettnek és láthatatlannak érzi magát. A fájdalom most még mélyebb, mint a pandémia előtt volt. Még 2020 májusában felcsillant a remény, hogy a dolgok megváltoznak. A családgondozók és a speciális szükségletekkel rendelkező emberek több empátiára és értelmes cselekvésre számítottak a válság végetértével. A minap elhajtottam hajvágásra. Körülbelül 4 hét után először léptem ki a házból. Az utak tele voltak A maszkoktól és a plexi korlátoktól eltekintve az emberek ugyanúgy mozogtak, mint valaha, a „COVID” szó elhangzása előtt. Azon kaptam magam, hogy az autóban ülök, aztán a szalonban a székben és egyre keserűbbé válok. Az, ahogy a világ forog a házam négy fala körül, továbbra is óriási ki...

Béke az elfogadásban

A béke és az öröm az elfogadással kezdődik. Az elfogadás egy olyan kifejezés, amelyet Isten gyakran eszünkbe juttatott az elmúlt évtizedben, amikor a családunkban szinte rendszeresek voltak a megpróbáltatások. A krónikus betegséggel vívott napi küzdelem, a legyengítő sérülések, a gyermekek szenvedése, az anyagi gondok és a mentális betegségben szenvedő szeretteink gondozásának nehézségei között Isten sok leckét adott fel számunkra az elfogadás osztálytermében. Nem lemondás, hanem elfogadás. Mert míg a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk és a vereségben fekszünk, addig az elfogadás azt jelenti, hogy hiszünk és bízunk abban, hogy az, aki irányít, jó és megbízható, még akkor is, ha ebben a pillanatban épp nem  ezt látjuk. Ez azt jelenti, hogy alázatosan elfogadjuk életünk céljait és akaratát, mert nemcsak hiszünk Atyánk ígéreteiben, hanem bízunk benne, hogy Ő hűséges lesz azok megvalósításához. Mert azt mondja, Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! PÉLDABESZ...