1. keresőmotor (keresett kifejezés): Szégyen Down-szindrómás gyermek édesanyjának lenni?
Néha szeretem megnézni a keresőmotor kifejezéseket, mellyel az emberek az oldalamra látogatnak. Néhány közülük vicces, néhány nevetséges, vannak melyek valódi fájdalmat és veszteséget tükröznek, s van amikor a keresés okán gondolkodom el, mely valószínűleg lelki válság vagy félelem eredménye. Szégyen Down-szindrómás gyermek édesanyjának lenni? Én nem sértődöm meg, amikor az emberek ehhez hasonló kérdést tesznek fel. Egy kicsit sem. Hogy miért nem? Mert mielőtt a lányom megszületett Down-szindrómával, valójában én is ezen tűnődtem.
9 évvel ezelőtt született meg barátaink lánya Down-szindrómával. Barátjukként én is küzdöttem a diagnózissal, talán pont azért, mert az első gyermekünkkel voltam terhes, és gyakran beszélgettünk arról, hogy a lányaink milyen nagyszerű barátnők lesznek, tekintve, hogy mindössze 2 hónap korkülönbség van közöttük. De azon gondolkodtam, hogy „Számukra ez kínos-e? Hogyan fognak az emberek szemébe nézni, és elmondani, hogy a lányuk Down-szindrómás?” Rettegve gondoltam arra, hogy ez valaha esetleg velünk is megtörténhet. Azok a gondolatok és kérdések áradata pont abból fakadt, hogy alig tudtam valamit a Down-szindrómáról. Ez annak volt az eredménye, hogy elhittük a diagnózis jelentésével kapcsolatos tévhiteket. Egyszerűen tudatlan voltam a Down-szindrómát illetően, hogy mit is jelent ez a családjuk számára, hogyan változtatja meg az életüket. Amikor 2 évvel később a második lányom Down-szindrómával született, a szégyenkezés már nem volt opció. De volt egy csomó félelmem. Félelem az ismeretlentől, s a félelem, hogy szerintem milyen lesz az életünk. Most pörgessünk előre 6,5 évet. Az én kis csibészem már óvodás. Nahát! Szégyenkezés? Nos, én zavarban vagyok, amikor valamelyik lányom a nyilvánosság előtt szerepel. A legtöbb szülő ezt csinálja! Hogy az zavar e, hogy Down-szindrómás? Távolról sem! De itt egy szó, amely pontosan leírja mit is érzek: BÜSZKESÉGET. Hihetetlenül büszke vagyok a lányomra, arra aki Ő maga, hogy milyen tökéletes. Büszkeséget érzek, amikor a tömegben rámutatok, és azt mondhatom az embereknek, hogy Ő az enyém. Büszke vagyok amikor látom, ahogy iskolába megy, vagy amikor megöleli a testvéreit, vagy körülöttük ugrál. Mérhetetlen büszkeség. És tudod mit? Ez csak egyre gyarapszik. Minden nap egyre több okom van arra, hogy büszke legyek rá. Nos, hogy kínos e Down-szindrómás gyermek édesanyjának lenni? Nem, drága barátom, valószínűleg ez a büszkeségből fakad, de olyan mértékű szeretetben lesz részed, melyet azelőtt soha nem tapasztaltál! Ha kérdéseid vannak a Down-szindrómával kapcsolatban, ha újdonsült szülőként megkaptad a születést megelőzően a diagnózist, ne hezitálj megkeresni engem. Ha pedig Down-szindrómás gyermek szülője vagy, te hogyan írnád le a gyermeked iránti érzéseidet?
Ui: Ne hagyd ki a hozzászólásokhoz fűzött megjegyzéseket, hogy a szülők elmondhassák hogyan éreznek a Down-szindrómás gyermekeikkel kapcsolatban.
Forrás:
Fordította: Varga-Gyurán Tímea
Lektorálta: Hajdú Andrea
Megjegyzések
Megjegyzés küldése