Ugrás a fő tartalomra

DOWN-SZINDRÓMA: A BESZÉLGETÉS MEGVÁLTOZTATÁSA

Joni Eareckson-Tada


Ma van (március 21.) a Down-szindróma világnapja, egy csodaszép nap arra, hogy megünnepeljük azokat az embereket, akiknek van egy extra 21. kromoszómájuk.

Igen, tényleg úgy értem, hogy ünnepeljünk! A kutatások szerint a Down-szindrómás emberek imádják, hogy kicsodák ők, és azt az életet, amit élnek. Miért van akkor az, hogy az anyaméhben Down-szindrómával diagnosztizált babákat célozzák meg leginkább az abortusszal? Olyan országokban mint Izland, Dánia vagy az Egyesült Királyság, elsöprő szinten „számolják fel” azokat a babákat, akiknél Down-szindrómát állapítanak meg a méhen belüli életszakaszban. Ezek a drága életek tragikus véget érnek még születésük előtt. Sok más ország is szorosan mögöttük halad ebben - beleértve az Egyesült Államokat is, ahol a Down-szindrómával élő népesség 30%-kal csökkent a célzott abortusz következményeként.

Bármi más összefüggésben az ilyen típusú szándékos erőfeszítések bizonyos típusú emberek megszületésének a megakadályozására: népirtásnak minősülnek. Még az ENSZ által használt pontos népirtás fogalomnak is a része. Amikor azonban a Down-szindrómás gyermekek abortuszáról van szó, sajnos ez nem így van.


Már próbálnak változtatni a trenden! Ohio államban például létezik egy törvény, amit Down-szindróma megkülönböztetés-mentességi törvényként ismerünk, aminek a célja az abortusz betiltása kapcsán a Down-szindróma diagnosztizálása alapján történő diszkrimináció megelőzése. Ennek a törvénynek nem az a célja, hogy nyomást gyakoroljon a már amúgyis túlterhelt szülőkre, hanem az, hogy megakadályozza az orvosokat abban, hogy pusztán a diagnózis alapján szorgalmazzák az abortuszt.


Az ördög nem adja fel harc nélkül. Tavaly márciusban egy bíró megsemmisítette a megkülönböztetés-mentességi törvényt. Azonban egy váratlan döntéssel a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság úgy határozott, hogy újratárgyalja az érveket az ügy kapcsán e hónapban. Ez fantasztikus hír, mivel az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma még Bíróság Barátja (Amicus Curiae) beadványt is benyújtott, érvelve az ilyen jogszabályok értéke mellett.
Itt egy rövid idézet a kivonatból:


„Megvédi a fogyatékkal élő embereket az előítéletektől és a közömbösségtől, az orvosi hivatást pedig az integritásának és jó hírnevének sérelmétől. A törvény védelmet nyújt azon orvosi beavatkozások síkos lejtőjén való elindulás ellen is, mely faji vagy nemi alapon történő abortuszok elvégzéséhez vezet. Ezenfelül megvédi magukat a nőket is azáltal, hogy elkülöníti őket a potenciális kényszerítő terhesség-megszakítóktól, akik megpróbálhatnak rájuk nyomást gyakorolni, hogy Down-szindróma miatt végeztessenek abortuszt.”

Egyetértesz vele, hogy ezek elég nyomós érvek? Imádkozom, hogy a törvényhozók alkotmányosnak ítéljék meg ezt a törvényt. Mivel azoknak a szülőknek, akik félnek egy fogyatékossággal élő gyermek világra hozatalától, nem szabad határozott ajánlást tenni az abortuszra! Támogatással, információk adásával és minden tény birtokában a leendő szülők örömmel várhatják az áldást, melyet gyermekük hoz.


Érdekes tudni, hogy hasonló törvényeket vezettek be más államokban, sőt az Egyesült Államok Kongresszusában is. A Down-szindrómás személyek küzdenek az értékükkel, boldogságukkal és határaikkal kapcsolatos tévhitekkel. Újradefiniálják a beszélgetéseket azáltal, hogy betekintést nyújtanak életükbe, mint vállalkozók, színészek, újítók, modellek, szószólók, és még sok más egyéb téren is.

Tehát mindenkit kérek, erősítsük meg az értékét a Down-szindrómás embereknek barátainkként és közösségünk részeiként. Segítsünk megváltoztatni azt a kulturális gondolkodásmódot, miszerint a Down-szindrómás életet nem érdemes élni.
Nagyszerű kiinduló lehetőség a Joni és barátai nyilvános közéleti oldal, a Joni and Friends Public Policy page felkeresése. Amíg ott van, feltétlenül nézze meg barátnőm és munkatársam, Shauna Amick és lánya, Sarah személyes történetét. Szánjon kis időt a megosztásra is!

A célunk az, hogy segítsünk a gyülekezetekben mindenkit megtanítani arra, hogy az életet érdemes élni, függetlenül a diagnózistól.







Fordította: Megyes Anikó
Lektorálta: Samai Hedvig

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis...

Tippek a jó szándék kultúraváltó kapcsolattá változtatásához

A globális járvány növelte a társadalom tudatosságát az elszigeteltség érzéseiről és következményeiről. Marad a kérdés, mi lesz ennek az új tudatosságnak a tartós hatása? Ahogy az egyházi programok kezdenek visszatérni, sok fogyatékossággal élő személy és család máris eltéved a keveredésben - ismét elfeledettnek és láthatatlannak érzi magát. A fájdalom most még mélyebb, mint a pandémia előtt volt. Még 2020 májusában felcsillant a remény, hogy a dolgok megváltoznak. A családgondozók és a speciális szükségletekkel rendelkező emberek több empátiára és értelmes cselekvésre számítottak a válság végetértével. A minap elhajtottam hajvágásra. Körülbelül 4 hét után először léptem ki a házból. Az utak tele voltak A maszkoktól és a plexi korlátoktól eltekintve az emberek ugyanúgy mozogtak, mint valaha, a „COVID” szó elhangzása előtt. Azon kaptam magam, hogy az autóban ülök, aztán a szalonban a székben és egyre keserűbbé válok. Az, ahogy a világ forog a házam négy fala körül, továbbra is óriási ki...

Béke az elfogadásban

A béke és az öröm az elfogadással kezdődik. Az elfogadás egy olyan kifejezés, amelyet Isten gyakran eszünkbe juttatott az elmúlt évtizedben, amikor a családunkban szinte rendszeresek voltak a megpróbáltatások. A krónikus betegséggel vívott napi küzdelem, a legyengítő sérülések, a gyermekek szenvedése, az anyagi gondok és a mentális betegségben szenvedő szeretteink gondozásának nehézségei között Isten sok leckét adott fel számunkra az elfogadás osztálytermében. Nem lemondás, hanem elfogadás. Mert míg a lemondás azt jelenti, hogy feladjuk és a vereségben fekszünk, addig az elfogadás azt jelenti, hogy hiszünk és bízunk abban, hogy az, aki irányít, jó és megbízható, még akkor is, ha ebben a pillanatban épp nem  ezt látjuk. Ez azt jelenti, hogy alázatosan elfogadjuk életünk céljait és akaratát, mert nemcsak hiszünk Atyánk ígéreteiben, hanem bízunk benne, hogy Ő hűséges lesz azok megvalósításához. Mert azt mondja, Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! PÉLDABESZ...