Ugrás a fő tartalomra

DOWN-SZINDRÓMA: A BESZÉLGETÉS MEGVÁLTOZTATÁSA

Joni Eareckson-Tada


Ma van (március 21.) a Down-szindróma világnapja, egy csodaszép nap arra, hogy megünnepeljük azokat az embereket, akiknek van egy extra 21. kromoszómájuk.

Igen, tényleg úgy értem, hogy ünnepeljünk! A kutatások szerint a Down-szindrómás emberek imádják, hogy kicsodák ők, és azt az életet, amit élnek. Miért van akkor az, hogy az anyaméhben Down-szindrómával diagnosztizált babákat célozzák meg leginkább az abortusszal? Olyan országokban mint Izland, Dánia vagy az Egyesült Királyság, elsöprő szinten „számolják fel” azokat a babákat, akiknél Down-szindrómát állapítanak meg a méhen belüli életszakaszban. Ezek a drága életek tragikus véget érnek még születésük előtt. Sok más ország is szorosan mögöttük halad ebben - beleértve az Egyesült Államokat is, ahol a Down-szindrómával élő népesség 30%-kal csökkent a célzott abortusz következményeként.

Bármi más összefüggésben az ilyen típusú szándékos erőfeszítések bizonyos típusú emberek megszületésének a megakadályozására: népirtásnak minősülnek. Még az ENSZ által használt pontos népirtás fogalomnak is a része. Amikor azonban a Down-szindrómás gyermekek abortuszáról van szó, sajnos ez nem így van.


Már próbálnak változtatni a trenden! Ohio államban például létezik egy törvény, amit Down-szindróma megkülönböztetés-mentességi törvényként ismerünk, aminek a célja az abortusz betiltása kapcsán a Down-szindróma diagnosztizálása alapján történő diszkrimináció megelőzése. Ennek a törvénynek nem az a célja, hogy nyomást gyakoroljon a már amúgyis túlterhelt szülőkre, hanem az, hogy megakadályozza az orvosokat abban, hogy pusztán a diagnózis alapján szorgalmazzák az abortuszt.


Az ördög nem adja fel harc nélkül. Tavaly márciusban egy bíró megsemmisítette a megkülönböztetés-mentességi törvényt. Azonban egy váratlan döntéssel a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság úgy határozott, hogy újratárgyalja az érveket az ügy kapcsán e hónapban. Ez fantasztikus hír, mivel az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma még Bíróság Barátja (Amicus Curiae) beadványt is benyújtott, érvelve az ilyen jogszabályok értéke mellett.
Itt egy rövid idézet a kivonatból:


„Megvédi a fogyatékkal élő embereket az előítéletektől és a közömbösségtől, az orvosi hivatást pedig az integritásának és jó hírnevének sérelmétől. A törvény védelmet nyújt azon orvosi beavatkozások síkos lejtőjén való elindulás ellen is, mely faji vagy nemi alapon történő abortuszok elvégzéséhez vezet. Ezenfelül megvédi magukat a nőket is azáltal, hogy elkülöníti őket a potenciális kényszerítő terhesség-megszakítóktól, akik megpróbálhatnak rájuk nyomást gyakorolni, hogy Down-szindróma miatt végeztessenek abortuszt.”

Egyetértesz vele, hogy ezek elég nyomós érvek? Imádkozom, hogy a törvényhozók alkotmányosnak ítéljék meg ezt a törvényt. Mivel azoknak a szülőknek, akik félnek egy fogyatékossággal élő gyermek világra hozatalától, nem szabad határozott ajánlást tenni az abortuszra! Támogatással, információk adásával és minden tény birtokában a leendő szülők örömmel várhatják az áldást, melyet gyermekük hoz.


Érdekes tudni, hogy hasonló törvényeket vezettek be más államokban, sőt az Egyesült Államok Kongresszusában is. A Down-szindrómás személyek küzdenek az értékükkel, boldogságukkal és határaikkal kapcsolatos tévhitekkel. Újradefiniálják a beszélgetéseket azáltal, hogy betekintést nyújtanak életükbe, mint vállalkozók, színészek, újítók, modellek, szószólók, és még sok más egyéb téren is.

Tehát mindenkit kérek, erősítsük meg az értékét a Down-szindrómás embereknek barátainkként és közösségünk részeiként. Segítsünk megváltoztatni azt a kulturális gondolkodásmódot, miszerint a Down-szindrómás életet nem érdemes élni.
Nagyszerű kiinduló lehetőség a Joni és barátai nyilvános közéleti oldal, a Joni and Friends Public Policy page felkeresése. Amíg ott van, feltétlenül nézze meg barátnőm és munkatársam, Shauna Amick és lánya, Sarah személyes történetét. Szánjon kis időt a megosztásra is!

A célunk az, hogy segítsünk a gyülekezetekben mindenkit megtanítani arra, hogy az életet érdemes élni, függetlenül a diagnózistól.







Fordította: Megyes Anikó
Lektorálta: Samai Hedvig

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d

Remény, ha fáj

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis