"Amivel a napjainkat töltjük, azzal telik az életünk is.
Amit teszünk egyik vagy másik órában, az az életünk.
Az időbeosztás megvéd a káosztól és a kiszámíthatatlanságtól. Ez egy háló, amivel napokat gyűjtesz magadnak."
Annie Dillard
Szeretem Annie Dillardot. Az ő könyvei életmentőek voltak számomra abban az időben, amikor feladtam az álmom, hogy író legyek. Követtem az íróvá váláshoz szükséges tanácsait és szőttem a hálómat, amivel megfoghatom a napjaimat. Vásároltam egy tervezőnaplót és készítettem egy ütemtervet.
Miután évtizedekig gondoztam a szklerózis multiplexben szenvedő apámat, a sajátos nevelési igényű fiúnkat, a diszlexiás kreatív lányunkat, illetve 25 éven át tanítottam kisgyerekeket, szerettem az életemben a rendet, amit íróként élhettem meg. Még mindig szeretem.
A zaj hiánya időt ad a pihenésre.
A megszakítások hiánya lehetővé teszi, hogy gondolkodhassak.
Az egymást követő krízisek hiánya azt jelenti, hogy fellélegezhetek.
A gondozói feladatok hiánya azt jelenti, hogy tudok tervezni és írni.
Minden nap hálás vagyok a nekem adatott időért. Ám gyakran érzem bűnösnek magam az elvesztegetett időért, mert eszembe jut, amikor a fiam kicsi volt és nagyon beteg, és én ekkor túlterhelt és kimerült voltam. Sok gondozó szülő órái és napjai telnek hasonlóan. Talán te is ugyanabban a helyzetben vagy ma.
Nincs idő a pihenésre.
Nincs idő a gondolkodásra.
Alig van tér levegővételre.
Nincs lehetőség a tervezésre, mert a káosz uralkodik.
Mégis, Annie Dillard azt mondja, hogy amivel a napjainkat töltjük, azzal telik az életünk is. Ezek a szavak kegyetlennek tűnhetnek a gondozás káoszába szorult szülőknek. Volt olyan időszak az életemben, amikor utáltam volna ezeket a szavakat. Nem volt választási lehetőségem abban, hogy hogyan töltsem a napjaimat. Szülőnek lenni nem olyan volt, mint amire számítottam, mint ahogyan terveztem. Egyáltalán nem.
De ha őszinte vagyok az elkeseredett gondozói önmagammal, bevallhatom a hazugságaim, amibe keveredtem. Bár igaz, hogy nem dönthettem el, hogy mivel is töltsem az óráimat és napjaimat, ám eldönthettem, hogy hogyan reagálok azokra a kihívásokra, melyekkel a családom szembesült.
Hálás lehettem minden napért, melyet a fiunkkal tölthettünk vagy aggódhattam, hogy fiatalon fog meghalni.
Örülhettem, hogy anyatejet pumpálhattam az etetőcsövébe, vagy búslakodhattam, amiatt, hogy nem tud úgy táplálkozni, mint más csecsemők.
Köszönetet mondhattam Istennek, hogy olyan orvosokhoz vezetett minket, akik tudták, hogyan segíthetnek a babánkon, vagy panaszkodhattam arra, hogy milyen hosszú autóutakat kellett megtennünk az orvosokkal való találkozásokhoz.
Mosolyoghattam, amikor a babánk mérföldköveket ért el, vagy sírhattam, amiatt, hogy lemaradt a fejlődésben.
Bízhattam abban, hogy Istennek jó terve van a fiúnkkal kapcsolatban,vagy kételkedhettem Isten jóságában.
Igazság szerint rengeteg választási lehetőséget kaptam. És én túl gyakran választottam az aggódást. A sírást. A panaszkodást.
Ha igaz, hogy amivel a napjainkat töltjük, azzal telik az életünk, akkor én nagyon közel kerültem ahhoz, hogy a keserűség hálójába kerüljek. Amiatt, amikkel az óráimat töltöttem, majdnem kimaradtak az életemből a szülői örömök megélésének pillanatai. Majdnem lemaradtam azokról a pillanatokról, amikor érezhettem a karjaimba simuló kis testének melegét. Majdnem kimaradt az életemből a bababőr selymességének érzése a pelenkacserék alkalmával. Majdnem kimaradt az életemből az édes babaillatának élvezése.
Aztán egy nap rájöttem, hogy a babám többet ráncolja a homlokát, mint amennyit mosolyog. Ő is a homlokát ráncolta, amikor én is ráncoltam az enyémet, ami gyakran megtörtént. Ritkán mosolygott, mert én ritkán mosolyogtam. A választásaim miatt a kisbabám és én szinte nem is éltünk át örömöt.
Mivel a napjainkat úgy töltjük, ahogyan az életünket is, íme a tanácsom neked, speciális igényű gyermeket nevelő szülőnek. Ahelyett, hogy tervezel és ütemtervet készítesz annak kezelésére, amit Isten adott neked, inkább a reakciódra koncentrálj.
Válaszd azt, hogy mosolyogsz, hogy hálás vagy, hogy bízol Istenben. Ha így élsz, hálót fogsz szőni az örömök megragadásához, az örömteli élet pedig jól eltöltött élet.
https://www.keyministry.org/specialneedsparenting/2020/6/22/choosing-how-to-spend-our-days
Fordította: Székely Erika
https://www.facebook.com/erika.szekely.758
lektorálta:Hajdu Andrea
Megjegyzések
Megjegyzés küldése