Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.
Jeremiás 29, 11.
A minap az egyik barátom hangosan panaszkodott, hogy egy jól kigondolt tervéből semmi sem lett. Felsóhajtott, majd bánatosan azt mondta: „Ember tervez, Isten végez, igaz?”
Ha te és én leülnénk egy kávé mellé, rengeteg olyan eltervezett dologról tudnánk beszélgetni, ami valami miatt megakadt vagy teljesen meghiúsult. Csábító azt gondolni, hogy Isten csak arra vár, hogy megtöltsd a patyolattiszta határidőnaplódat dolgokkal pusztán azért, hogy előránthassa a piros tollát és keresztülhúzhassa egy nagy iksszel a terveid. Csábító arra gondolni, „Istenem, miért nem tetted meg ezt előbb? Ez most csak azért volt így, hogy megmutasd, Te irányítasz?” De ez a kép egyszerűen nem illik a Biblia Istenére.
Igen, a Biblia számos példát hoz, amikor Isten meghiúsította a megátalkodottak terveit (mint például Nehémiás 4. könyvében) és szembeszállt az önhittekkel. Habár, ezzel egy időben, Isten úgy akasztja meg a terveket, hogy közben isteni találkozásokká avanzsálja ezeket az eseményeket. Csak gondolj azokra az esetekre, amikor elhalasztottad a Jézussal való találkozást, vagy azokra az alkalmakra, amikor Isten felülírta Pál apostol missziós útjainak terveit.
Isten gyakran új irányt ad az embereknek oly módon, melyet emberi elme nem képes felfogni.
Kedvelem, ahogy ezt Scott Hubbard szavakba önti:
„Isten csak ritkán tesz csodát akkor, ha amúgy nyugalom és könnyedség veszi körül az embert. Sokkal gyakoribb, hogy egyik bajból a másikba kísér úgy, ahogy kivezette népét Egyiptomból és elvezette őket a Vörös-tenger háborgó hullámaihoz. Tehát amikor Isten furcsa és szokatlan útjai megtévesztenek téged, meríts bátorságot! Együtt jársz Ábrahámmal és Sárával, akik évtizedeket vártak a fiukra. Együtt nézed Jeremiással, ahogy Jeruzsálem városa lángra kap. Együtt reszketsz Keresztelő Jánossal a hóhér kardja alatt. Együtt sírsz Mária Magdolnával Krisztus sírboltja mellett. Habár Isten útjai furcsának és rejtélyesnek tűnnek, meg fogja mutatni, hogy az útjai, amelyek a mieink felett állnak, mindezek ellenére tökéletesek. Meríts bátorságot!”
A bátorság pontosan az, amire szükségünk van terveink meghiúsulásakor.
Szükségünk van a bátorságra, hogy ne panaszkodjunk, hogy hitünk legyen, hogy felkeljünk reggelente, és elvégezzük, amit Isten eltervezett és nem azt, amit mi magunk. Bátorságot kell venni ahhoz, hogy tovább haladjunk.
Honnan merítsünk bátorságot? Hogyan tudod eloltani a bátorság tüzét, amikor a megbukott tervek miatti csalódottság teljes megsemmisüléssel fenyeget? Nos, az egyik legjobb módja, hogy bátorságot vegyünk az az, ha énekelünk. A „bátor zene”, ahogy Szent Ágoston hívta, abban segít, hogy az élet újra a középpontba kerüljön.
Egy másik dolog, ami segíteni szokott, ha más keresztény testvérekről olvasok, akik szintén megtapasztalták az élet mélypontjait és ezeket a szerető Istenbe vetett sziklaszilárd hittel átvészelték.
És ne feledd: ha Isten bátorságot ad nekünk, elvárja, hogy ezt mi is megosszuk másokkal magunk körül. Azért vagyunk, hogy bátorítsuk egymást és lelket öntsünk egymásba. (Pál apostol első levele a thesszalonikaiakhoz, 5. fejezet, 11. vers).
Tehát Barátom, ha Isten kézigránátot dobott a terveidre és ismét meghiúsította, ha ezen csalódásokkal küzdesz, ne csüggedj! Isten nem űz tréfát belőled vagy a terveidből. Egyszerűen csak jobb tervei vannak.
„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.”Jeremiás Könyve, 29. fejezet, 11.
Erre érdemes emlékezni, amikor terveid megváltozása miatt össze vagy zavarodva vagy csalódott vagy!
Fordította: Zrufkó-Pesthy Fruzsina
Lektorálta: Samai Hedvig
Megjegyzések
Megjegyzés küldése