Ugrás a fő tartalomra

Együtt a viharon keresztül - Reményeink az életben és a házasságban - Megpróbáltatások idején



A megpróbáltatások – a kis bosszúságoktól a mély szenvedések időszakán át – minden házasságot próbára tesznek. Ám nem minden házasságra hatnak ugyanúgy. A megpróbáltatásaink következményei végső soron attól függenek, hogy mi hogyan reagálunk azokra. Egy régi mondás szerint – „Ugyanaz a szél az egyik hajót felborítja, a másikat tovább röpíti a cél felé” - ugyanazok a körülmények, melyek az egyik személyben Isten és a házastársa iránt neheztelést, keserűséget és haragot váltanak ki, másoknál a házasságuk megerősödésével, illetve alázatban, türelemben, kedvességben, Krisztusba vetett nagyobb hitben végződhet.

Jób könyve egy nézeteltéréssel, vitával kezdődik arról, hogy hogyan reagálna Jób egy tartós, mély szenvedésekkel teli időszakban. A Sátán azt jósolja, hogy a földi áldás megszűnése után átkozni fogja az Istent. Igaza lesz – nem Jóbbal, hanem az ő feleségével kapcsolatban, aki azt tanácsolja Jóbnak, hogy tegye azt, amit a Sátán szeretne. (2 rész, 9-10). Ám Jób figyelmen kívül hagyja felesége tanácsát és szembeszáll a Sátán elvárásaival, ragaszkodva ahhoz a meggyőződéséhez, hogy Isten valahogyan mindig a jó cél érdekében munkálkodik: „ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (23 rész, 10 vers).

Ne tévesszük szem elől, mit tett a Sátán. Amikor nyomorúságba sodorta ezt a párt, arra törekedett, hogy elválassza őket egymástól, majd Istentől is. Jób mindenét elvesztette, majd házasságának elvesztésével is szembesült. És velünk is gyakran ez történik, amikor megpróbáltatások és próbák érnek bennünket. A viharok alakítják a házasságodat – de az, hogy hogyan, az a te reakciódtól és társadra való tekintetedtől függ. Tehát a viharok idején három kulcsfontosságú igazságra kell emlékezned.

A társad nem az ellenséged

Volt idő, amikor Saraht az ellenségemnek tekintettem (bár akkor ezt nem mondtam volna ki hangosan, vagy nem írtam volna le egy könyvben). Mivel másként dolgozzuk fel a megpróbáltatásainkat, különösen akkor, amikor mindketten elbírhatatlan stressz terheket cipelünk, mindig az a legkönnyebb, ha a frusztrációnkat a másikon vezetjük le. Ami régebben csupán apró bosszúságnak számított, az most, amikor minden oldalról félelmek, csalódások és szorító fájdalmak vesznek körül, hirtelen megnagyobbodik.

Tehát meg kell küzdened azzal a kísértéssel, hogy a saját férjed ill. feleséged ellen fordulj és ellenségednek tekintsd őt. Proaktívan kell ellensúlyoznod ezt a gondolkodásmódot. Hogyan? Tehetsz valami kedvességet, figyelmességet, nagylelkűséget a házastársadnak. Hagyj egy jegyzetet a fürdőszobai tükörre ragasztva, melyben elmondod azt, hogy mit szeretsz vagy mit ismersz el a társadban, vagy azt, hogy hogyan látod Isten munkálkodását az életében. Vállalj olyan feladatot, ami eddig a feleségedre vagy férjedre hárult – számomra ez például azt jelenti, hogy berakom a szennyest vagy megtervezem és elkészítem az ebédet a család számára. Mielőtt bekapcsolod a Tv-t, szánj időt arra, hogy imádkozol a házastársadért, beszélgetsz vele, illetve meghallgatod őt.

Ha hasonlítasz rám, akkor gyakran nem lesz kedved szolgálni vagy a házastársad fele fordulni – ám az érzéseink gyakran követik cselekedeteinket. Ahelyett, hogy lehetőséget adnál a keserűség vagy a neheztelések meggyökerezésének, zárd ki ezeket a gondolatokat abban a pillanatban, amikor megjelennek és inkább gondolkodj azon, hogy hogyan fordulhatsz ma a házastársad felé és emlékeztesd őt (és önmagad!) arra, hogy egymás oldalán álltok.

Önreflexió

* Nehéz időkben, milyen módon hibáztatod a házastársad, miként engeded, hogy a különbözőségek és bosszúságok egymás ellen fordítsanak? 
* Ha a házasságodon belül viták támadnak, gondolsz-e arra, hogy létezik egy olyan ellenséged, aki minden olyasmit el akar pusztítani, ami Isten dicsőségére lenne, beleértve a házasságodat is? 
* Hogyan hatna a házasságodban kialakult nézeteltérésekre, vitákra és körülményekre, ha emlékeznél az érted vívott lelki harcra és Krisztus erős védelmére?

* Hogyan nyújt vigasztalást és reményt annak megértése, hogy Isten az, aki meghúzza a határokat, és hogyan változtat a jelenlegi szenvedésképeden?

* Ismertek-e fel a házasságotokban olyan területeket, ahol az ellenség arra törekedett (talán sikeresen), hogy egymás ellen fordítson benneteket? Milyen lenne ellenállni neki, kérve Jézust, hogy adjon nektek erőt ahhoz, hogy szilárdan álljatok és egymást szeressétek?

Imádság

Jézus Krisztus, a szívem hajlamos a bolyongásra, különösen a nehéz és fájdalmas időkben, amikor úgy tűnik, hogy az életben a stresszhelyzeteknek soha nincs vége. Keresd a szívem, segíts, hogy növekedhessek a te igazságodban és add, hogy világosan lássam, ki az igazi ellenségem. Segíts abban, hogy meglássam azokat a helyzeteket, amikor a szenvedéseinkért hamisan vádoltam vagy hibáztattam a házastársamat (vagy másokat), és segíts felismerni, hogy nem a házastársam a probléma, hanem a bennem lévő bűn. Szentlelked ereje által tégy engem alázatossá, hogy emlékezhessem, hogy egyedül benned élek és nem a körülményeimben vagy a házastársamban. Adj megújult erőt, hogy harcolni tudjak és kitartó legyek a te dicsőségedért. Hangold össze szívünket a tieddel és egymáséval, hogy nyugalmat találhassunk ígéretedben, hiszen te a szenvedéseink fölött is diadalmaskodsz. Használd életemet és házasságomat a te királyságod céljaira és dicsőségére. Ámen.








Eredeti szöveg: https://www.bible.com/hu/reading-plans/19163-together-through-the-storms/day/2
used with permission

Fordítás:  Székely Erika
Lektorálta: Hajdú Andrea
fotó: pinterest

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Igeversek, mint erőforrások az imádkozáshoz (SNI-s gyermekek szülőinek)

Több évvel ezelőtt mindkét kisfiam több diagnózist is kapott, és azon kaptam magam, hogy szorongok és túl vagyok terhelve speciális nevelési igényű gyermekek édesanyjaként. Túlélő módban éltem és kétségbeesetten vágytam Istenre. Imádkoztam és könyörögtem, hogy múljon el a szorongásom, hogy a gyermekeim meggyógyuljanak vagy csodás haladást érjenek el, és hogy a házasságom megerősítést nyerjen a küzdelmek közepette. Úgy tűnt, egy kétségbeesett imádságom sem talál meghallgatásra. Isten távolabbinak tűnt, amikor a legnagyobb szükségem volt Rá, és azt vettem észre, hogy azt kérdezem, talán túl gyenge a hitem, Isten meghallgat-e, Isten jó-e, vagy, ami a legijesztőbb, Isten egyáltalán létezik-e. Eközben a hitbeli krízis közben történt, hogy részt vettem egy női Bibliakörön. Az igazat megvallva nem emlékszem, hogy miről szólt az alkalom, vagy egyáltalán melyik könyvet tanulmányoztuk. Az egyetlen dolog, amire emlékszem az, hogy amikor a csoportvezető megkérdezte, kinek lenne imakérése, én úgy d

Remény, ha fáj

Oh, a gondtalan gyermekkor − megtalálni az örömöt az apró dolgokban, élénk fantáziával, és boldogan, mint aki még nincs tudatában e világ veszélyeinek és félelmeinek. De minket is arra hívtak el, hogy gyermeki hitünk legyen, egyszerűen megpihenve és Jézusban bízva. Azonban, ha őszinte akarok lenni, voltak időszakok, amikor küzdenem kellett e szó fájdalmas valóságától való megkeményedés ellen. Ahelyett, hogy boldogan tudatában lennék a körülöttünk lévő káosznak, meg kellett küzdjek azzal a valósággal, hogy ez a világ hihetetlenül igazságtalan és aránytalan. Még hívőként is nehéz megérteni, miért tűnik néhány keresztény élete egyszerűnek, kényelmesnek, könnyűnek, miközben másoké úgy tűnik, hogy a földi poklot élik át. Bármennyire is igyekszem elnyomni ezeket a zavaros érzéseket, választ követelnek. Arra kényszerítenek, hogy nehéz kérdéseket tegyek fel. Ha Isten az Úr minden felett, és minden gyermekét egyenlően szereti, miért engedi, hogy egyesek élete kényelemmel teli legyen, míg mások

Szelektív mutizmus: 4 mód gyermeked felemelésére

Mit tegyél, mikor a gyermeked szelektív mutista? A szelektív mutizmus rejtélyes jelenség a nagyközönség és számos szülő előtt is. Vendégbloggerünk, Lisa Pelissier a lányával folytatott interjúban rávilágít erre az állapotra, és elmagyaráz 4 módot , mellyel támogatni tudja őt. 3 éves volt, amikor abbahagyta a beszédet. Először csak felnőttek előtt. Nincs ebben semmi szokatlan -gondoltam én- hiszen egy hároméves félénk a felnőttek előtt. De aztán nem akart beszélgetni a nagymamájával, azzal, akivel szoros kapcsolatban állt. Zavarba ejtő volt, de még csak 3 éves volt. Mindenki azt mondta, hogy majd kinövi. Sok gyermek átmegy ezeken a fázisokon, amikor nem beszélnek, különösen az óvodások. Mire öt éves lett, már nem beszélt a családon kívüli gyermekekkel sem. 6 éves korára már nem beszélt az unokatestvéreivel sem. 7 éves korára az emberek listája egyre szűkült, és azt is elutasította, hogy hangosan beszéljen hozzám, az anyjához, társaságban. Mi tudtuk, hogy ez nem csupán egy fázis. A fázis