2020 sokunk számára traumatikus év volt-egy olyan év, amikor a tervek széthullottak, a biztos bizonytalanná vált, és sokan új szerepkörökbe léptünk át, amelyekre nem számítottunk és nem is akartunk. A bizonytalansággal és az átmenetekkel együtt a stressz, a zavartság és a szorongás is érződött. És számunkra, akik sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelünk, valószínűleg felerősödtek ezek az érzések. Mivel olyan sok erőfeszítésen és tervezésen mennek keresztül azok a rutinok és struktúrák, amelyek lehetővé teszik gyermekeink és családjaink megfelelő működését, ezeknek a dolgoknak a szétesését látva szintén katasztrofálisan érezhettük magunkat.
Szóval, hogyan tudjuk visszaszerezni a támaszunkat speciális igényű gyerekek szüleiként, hogy megújult erővel és békével tudjunk tovább haladni a világosság felé? Amikor felteszem magamnak ezt a kérdést, eszembe jut egy olyan korszak az életemben, amikor kétségbeesettnek éreztem az irány és a cél világosságát. Ez egy olyan időszak volt, amikor a korábban működött dolgok már nem működtek; a dolgok, a szerepek és a felelősségek váltakoztak, és tudtam, hogy segítségre van szükségem az alkalmazkodáshoz.
Miután sokáig kerestem a válaszokat, az Úr egy olyan Szentírási Igéhez irányított, amelyet egész keresztény életemben ismertem-egy olyan Biblia vershez, amelyet annyiszor automatikusan felidéztem, hogy ismertsége eltompította értelmét:
„Minden utadon ismerd fel Őt, és Ő egyenesbe hozza utadat.” Példabeszédek 3: 6
Annak ellenére, hogy ismertem a Szentírást, a fejemben katalogizáltam, mint kiegészítést a gyakran idézett előző vershez: „Bízz teljes szívvel az Úrban és ne támaszkodj a saját megértésedre...” Ennek eredményeként még soha nem szántam időt arra, hogy fontolóra vegyem ennek jelentését. Tehát először, amikor az Úr emlékezetembe idézte (6. vers), úgy döntöttem, hogy közelebbről megvizsgálom, hogy mit mond a Szentírás ezen része a helyzetemről. Ezt tanultam:
1- Az itt használt „felismerés” (héber Yada szó) jelentése a bensőséges ismeret, észlelés, megértés, megkülönböztetés és tájékoztatás. Jelzi az ember kapcsolatát az igaz Istennel; azt jelenti, hogy elismerjük Isten szentségét. Habár néha kísértésbe esünk, hogy más módon ismerjük el Istent - tudod, amikor lelkünkben meghajlunk Isten irányába, miközben a saját dolgainkat végezzük - ezzel felismerjük Isten jogát, hogy közelről részt vegyen életünkben, testközelből, magunkhoz hívva és személyesen.
2-A Szentírás arra buzdít bennünket, hogy „minden utunkban” tartsuk ezt a hozzáállást Istennel kapcsolatban (héber Derek szó). Életünk minden menetében, minden cselekedetünkben és magatartásunkban, minden körülmények között, minden úton és utunkon, bármi is legyen az életünk kimenetele, fel kell ismernünk Isten szentségét. Szabad utat kell adnunk Istennek MINDEN utunkon.
3-És amikor így teszünk, Ő megígéri, hogy „egyengeti” (héberül Yasar) útjainkat. Egyenletessé teszi útjainkat (nem göröngyösek, nem egyenetlenek vagy kátyúkkal tarkítottak), világossá teszi őket (számomra egyértelműnek tűnik), egyenesbe hozza és jogossá teszi őket, jóváhagyja, kedvessé teszi (számára és számunkra is).
4-Fontos, hogy a Szentírásban „utaknak” lefordított szót (héberül Orah) átvitt értelemben használjuk annak a valóságnak a jelölésére, hogy létezhet helyes választás, amely igazsághoz vezet, vagy helytelen választás, amely gonoszsághoz vezet. („Van egy út, amely helyesnek tűnik az ember számára, de ennek vége a halál útja.” Példabeszédek 14:12). Ha Istent megfelelően ismerjük fel, akkor segít nekünk a helyes választásban. Az életre vezető utakra irányít minket, és távol tart a halálhoz vezető utaktól. Ismeri a velünk kapcsolatos terveit, olyan tervek, amelyeket nem tud meghiúsítani járvány vagy társadalmi nyugtalanság-, és a tervei felé vezető utakra irányít bennünket.
Tehát hol hagyott el engem a Példabeszédek 3: 6-nak ez a mélyebb értelmezése? Nos, ahogy Isten tette velem a múltban, egy egyszerű, ismerős Szentírást használt, hogy visszaállítsa a figyelmem Őrá. Helyes irányba terelt engem, hogy újra el tudjam kötelezni magam amellett, amit ez az 5 szó mond: teljes szívemből bízni az Úrban, még akkor is, és főleg akkor, amikor vihar dúl a szívemben.
Nincs itt semmi új, igaz? Istenre figyelve, bízni benne, hogy az Úr vezet és irányít minket - mindezt ismertem. Oly alapvető dolog, és mégis, anélkül, hogy észrevettem volna, hagytam, hogy a figyelmem elsodródjon tőle a körülöttem lévő körülményekre és a bennem lévő zűrzavarra. De szerencsére Isten ott volt, hogy újra visszairányítsa a figyelmemet Őrá.
Ő most itt van, hogy ugyanúgy cselekedjen..ismét:
- Azért van itt, hogy emlékeztessen engem - és titeket - arra, hogy a velünk kapcsolatos terveit és céljait nem változtatja vagy akadályozta meg az a felfordulás, amelyet látunk vagy átélünk.
- Ő, aki már a kezdetektől ismeri a végét, nem érzi túlterheltnek vagy bizonytalannak magát abban, hogy mi fog következni vagy mit kell majd tennie.
- Még mindig Ő az, akinek minden bölcsessége megvan, és meg fogja adni nekünk, csak kérnünk kell.
- Még mindig Ő az, akinek a hatalma nagyobb, mint maga a félelem.
- Még mindig Ő az, aki erősít és segít nekünk azzal, hogy MINDIG velünk van.
Úgy döntöttem, hogy zavartságomat és csalódottságomat az Ő igazságára és biztonságára cserélem. Az általam érzett nyugtalanságon keresztül ismét emlékeztetett arra, hogy újra felé fordítsam a figyelmemet. Tehát ezt csinálom... ismét.
Könnyű lesz? Nem.
Vajon újra emlékeztetnie kell majd engem? Valószínűleg. Köszönöm Uram Neked előre, ha így fogsz cselekedni.
De ma azt VÁLASZTom, hogy Őrá figyeljek.
Csatlakozol hozzám?
Sandy, aki New Jersey-ben él, Terry felesége és 3 fiatal felnőtt gyermek anyja. Húsz évvel ezelőtt, miután fiánál többszörös fogyatékosságot diagnosztizáltak, Sandy szintén teljes munkaidős gondozója és jogi védője lett.
Sandy tapasztalata alapján tudja, hogy a különleges szükségletek vagy fogyatékosságok világában való élet hogyan vezethet egyeseket arra, hogy a „fogyatékos élet” gondolkodásmódot alkalmazzák: olyan gondolkodásmódot, amely a korlátokra összpontosít, és kevesebb élettel, kevesebb örömmel, kevesebb kiteljesedéssel számol. Minősített szakmai edzőként szenvedélye az, hogy más speciális igényű gyermeket nevelő szülőket rávezessen arra, hogy a céltudatos, örömmel töltött életet válasszák; és arra késztessék családjukat, hogy ugyanezt tegyék.
Sandy-ről, munkájáról és blogjáról többet megtudhat a www.UNDisabledLIVES.org oldalon.
Fordította: Némethné Papp Anita
Lektorálta : Samai HedvigFotó:Joel Muniz on Unsplash.com.
fotó: Joel Muniz on Unsplash.com.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése